Devi örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi · Idős · 12 évek
Devi egyik két bátyja, akik 2025. májusban érkeztek az állatmenhelyre, a koruk őszén. Ez egy kedves öreg úr kutya, amelynek becsült életkora körülbelül 12 év. Devo és Devi szinte teljesen azonosak, nagyon merészek és gyengédek, csak kissé félségesek az emberi kapcsolatokban. Minden eljárásnál bizalmatlanok – hogy egy nyakövér felhelyezése, vagy egy felsólyog csatolása – de nem agresszíven. A hidegvérű viselkedésüknek köszönhetően a önkéntesek először sötét veréb-ellenálló nyaköveket és színesebb szabványos nyaköveket is meg tudtak adni a fiúknak, hogy Devi és Devo megkülönböztethetőek legyenek. A menhelyen töltött következő héten a fiúk hosszabbítókkal voltak ellátva (valószínűleg az életük során első alkalommal). Aztán egy kis félénkséggel, néha megbotlottak a még ismeretlen felsólyogokban, óvatosan egymás után mentek, a önkéntes után, mintha ő lenne az anyjuk. Az udvaron végül enyhén megnyugodtak, minden sarkot megsniffeltek, majd lassan követték a önkéntest, mint egy anyai alak. De nem álltunk meg itt – júliusban Devo és Devi első séta a menhely falaion kívülre is történt. A kutyák jól viselkedtek, így az első séta teljes mértékben megtörtént. Devi jobban bírta a sétát, mint a bátyját Devót. Kicsit hátrafordult és körözött, de érdeklődött a környezete iránt, megszagolta és előrement. Így sikerült bevezetnünk sétákat mindkét fiú rutinjába. Azonban továbbra is figyeljük, hogy túl sok ember, túl sok zaj és zűrzavar megfeszíti mindkét kutyát, és futni kezdenek a kunyhóba. De optimisták vagyunk. A mi idős kutyáinkkal dolgozunk, és jó otthonokat keresünk nekik. Mert minden kutyának, különösen egy idősebbnek, a helye egy ember mellett van, nem a menhely kárában.
Olvasd el az eredetit (pl)
Devi to jeden z dwóch braci, którzy trafili do schroniska w maju 2025, na jesień swojego życia. To uroczy starszy pan pies oceniony na około 12 lat. Devo i Devi są praktycznie identyczni, całkiem dziarscy i łagodni, jedynie lekko przestraszeni w kontaktach z człowiekiem. Do każdego zabiegu przy sobie - czy to założenia obroży, czy podpięcia do smyczy – podchodzą z nieufnością, ale bez agresji. Dzięki ich pokojowemu nastawieniu wolontariuszom najpierw udało się chłopaków ubrać w obróżki przeciwkleszczowe i takie zwykłe w różnych kolorach też, żeby jakoś Devi i Devo odróżniać. W kolejnym tygodniu ich pobytu w schronisku, chłopaki dali ubrać się w szelki (chyba pierwszy raz w życiu). Następnie trochę z lękiem, trochę się plącząc na smyczach, których dotąd raczej nie znali, drepcząc czujnie jeden za drugim, poszli za wolo-ciocią na wybieg. Na wybiegu w końcu lekutko wyluzowali, obwąchali każdy kąt, a potem podążali spacerowym krokiem za wolontariuszką jak za panią matką. Ale na tym nie poprzestaliśmy – i w lipcu Devo i Devi poszli na swój pierwszy spacer poza mury schroniska. Psiaki szły całkiem nieźle, więc ich pierwszy spacer był pełnowymiarowy. Devi na spacerze radził sobie lepiej niż jego brat Devo. Trochę się kręcił i robił kółka, ale interesował się otoczeniem, wąchał i szedł pierwszy. I tak oto spacery udało nam się włączyć do schroniskowej rutyny obu chłopaków. Nadal obserwujemy jednak, że za dużo ludzi wokół, za duża wrzawa i hałas stresują oba psiaki i sprawiają, że te uciekają do budy. Ale jesteśmy dobrej myśli. Pracujemy z naszymi starszymi panami i szukamy dla nich dobrych domów. Bo miejsce każdego psa, zwłaszcza starszego, jest u boku człowieka, a nie za kratami schroniska.
Megjelent 2 hónappal ezelőtt
