Elayda örökbefogadása
Keverék fajta · Nő · Fiatal · 1 év
ProfilKor: kb. 2026. januárban született. Nem: nőstény. Kivágva: nemCarakter: nagyon barátságos, típusos kutyakölyök játékosKor: növekszik, valószínűleg közepes méretű felnőttkéntA menedékhelyen: 2026. májusátólCsalád: anyja Maribel és testvére NelioSzia, drága emberek,neveim Elayda. Egy idő óta anyukám és testvérem Nelio és én a utcán éltem. Nem ismertük a biztos helyet, nem volt kosár, és nem volt otthonunk. Anyukám harcolt bennünk, hogy minden nap túléljük. Minden autó új esélyt jelentett számunkra. Megállt valaki miattunk? Talán valami étel hullott ki? Talán valaki ránk nézett? Talán ma szerencsénk van? Ezért futottunk az autók után, amennyire a kis lábaink bírták. Újra és újra, napról napra. Néha félni kezdtem. A nagy, hangos járművek olyan közel haladtak el, hogy a szél felborzolta a szőröm. De az éhség bátorságot adott. És amikor anyukám rohant, mi is utána mentünk. Egy új nap kezdődött, szép időben. A múlt hetek hidege után kellemes volt a nap melegét érezni a szőrün, és száraz lábakat tartani. Ez egy ígéretes kezdet volt a reggelihez.Ezen a napon egy autó tényleg megállt. Az emberek halkan beszéltek hozzám. A hangjuk más volt, mint bármit, amit korábban hallottam; kedves, nyugodt és gondos. Élelmet kínáltak nekünk. Kezdetben bizalmatlan voltam, és rejkeni akartam. De anyukám egyenesen hozzájuk rohant. Engedte, hogy megsimogassák. Engedte, hogy átöleljék. És hirtelen nagyon nyugodtnak tűnt. Ez egy jelek volt számomra. Ha anyukám nem félt, talán én sem kellene. Mégis, nem értettem, mi történik, amikor az emberek felemeltek minket, és a kocsiba tettek. Nagyon gyorsan vert a kis szívem. Szorosan a személyekhez tapadtam, és eltűnni akartam. A kocsi elindult, és minden, amit ismertem, mögöttünk maradt. Egy menedékre kerültünk. Olyan sok kutya volt. Olyan sok hang. Mindenhonnan ugatás. Egy kis kutyakölyöknek, mint én, minden nagy és félelmetes volt. Először egy dobozba hoztak minket. Egy kis étel és ital után összebújtunk egymás mellett. Az anyukám mellettünk, a testvérem pedig mellettem.És aztán aludtunk... órákon, talán egész napon át. Az elmúlt hosszú idő alatt először nem kellett figyelnünk az autókra. Nem az éhség miatt. Nem a veszély miatt. A feszültség lecsúszott rólunk. Mélyen és csendesen aludtunk, azzal a benyomással, hogy semmi sem történhet velünk most már.Később, amikor engedélyt kaptunk a ketrecünkbe, egyre kíváncsibb lettem. Kezdtem feltárni a körülöttem lévő világot. Minden szag új volt. Minden lépés izgalmas. Bár néha a sok kutya megijesztett, valami különösen megnyugtat: az anyukám velem van. És az emberek itt barátságosak.Gondosan megsimogatnak minket. Selymesen beszélnek hozzám. Minden nappal egyre többet mutatnak, hogy nem minden ember veszélyes. De van még félelmem is. Félek attól, hogy itt nőjek fel. Félek attól, hogy itt kell élnem mindörökké. Mert itt annyi kutya van, mint én. Kis lelkek, akik reménykednek. Akik várakoznak. Néhányan már túl hosszú ideje. És annyira szeretném, hogy a történetem ne végződjön ezeknek a kerítéseknek a mögött. Szeretnék egy otthont. Egy igazi otthont Németországban. Egy helyet, ahova eljöhetsz. Ahol valaki reggel rám néz, és mosolyog, mert ott vagyok. Ahol nem kell megfizetnem az élelmet. Ahol puha álomra tudok aludni, és senki nem félni attól, hogy egy autó közeledik. Szeretnék türelmes embereket. Embereket, akik megértenek, hogy nekem segítségre van szükségem a világ megismeréséhez. Talán elsőre zavaros leszek. Talán megrémülök bizonyos zajoktól, vagy óvatosan elrejtőzöm az emberek mögött. De ha időt adtok, megtanulok bízni. Szeretnék olyan embereket, akik nem akarják, hogy teljesen tökéletes legyek, de egyszerűen hajlandók lenni, hogy együtt nőjünk. Talán gyerekek, akik óvatosan simogatnak. Talán egy másik kutya, aki megmutatja, milyen csodálatos egy kutya élete. Talán csak egy csendes ember, ahol végre biztonságban érzem magam. Nem kérek sokat. Csak szeretetet és türelmet. És az esélyt, hogy végül eljussak. Mert a kis szívem mélyén minden nap remélem, hogy valaki odakint lát engem, és azt mondja: "Most már hozzánk tartozol, Elayda." Érdekel? Ha érdekel Elayda, kérjük, töltse ki alkalmazási űrlapunkat () vagy írjon nekünk e-mailt az vagy egy üzenetet Facebookon. Elayda készen áll a szállításra, és Magyarországra utazhat a következő szállítással. Az állataink jogilag utaznak nyomokkal. A nyomok az EU-ban az összes állatforgalom nyomon követésére használt adatbázis rendszer. A kutyák kivágva (ha elérték a korukat), vakcinázva, mikrochippelve és parazitámentesítve utaznak, és EU útlevelük van. Emellett gyorsvizsgálatot végeznek a következő mediterrán
Olvasd el az eredetit (de)
SteckbriefAlter: ca. Januar 2026 geboren. Geschlecht: weiblich. Kastriert: neinCharakter: sehr freundlich, Welpen-typisch verspieltGröße: im Wachstum, vermutlich mittelgroß werdendIm Shelter seit: Mai 2026Verwandtschaft: Mama Maribel und Bruder NelioHallo, ihr lieben Menschen,mein Name ist Elayda. Zusammen mit meiner Mama und meinem Bruder Nelio lebten vor kurzem noch auf der Straße. Wir kannten keinen sicheren Platz, Kein Körbchen und hatten kein Zuhause. Mama kämpfte tapfer für uns, dass wir jeden Tag überlebten.Jedes Auto bedeutete für uns eine neue Chance. Hält jemand an für uns? Vielleicht fällt etwas Essbares heraus? Vielleicht schaut uns jemand an? Vielleicht haben wir heute Glück? Also rannten wir hinter den Autos her, so schnell unsere kleinen Beine uns tragen konnten. Immer wieder, Tag für Tag.Manchmal hatte ich Angst. Die großen, lauten Fahrzeuge rauschten so nah an uns vorbei, dass der Wind mein Fell durcheinanderwirbelte. Aber Hunger macht mutig. Und wenn Mama lief, liefen wir hinterher.Ein neuer Tag fing sonnig an. Nach der Kälte der letzten Wochen eine Wohltat, die Sonne auf unserem Fell zu spüren und trockene Pfötchen zu haben. Das war ein verheißungsvoller Beginn in den Morgen.An diesem Tag hielt tatsächlich ein Auto an. Die Menschen darin sprachen ganz leise mit uns. Ihre Stimmen klangen anders als alles, was ich bisher gehört hatte; freundlich, ruhig und vorsichtig. Sie lockten uns mit Futter. Ich war erst misstrauisch und wollte mich am liebsten verstecken. Doch meine Mama lief direkt zu ihnen. Sie ließ sich streicheln. Sie ließ sich knuddeln. Und sie wirkte plötzlich ganz ruhig.Das war für mich ein Zeichen. Wenn Mama keine Angst hatte, musste vielleicht auch ich keine haben.Trotzdem verstand ich nicht, was passierte, als die Menschen uns hochhoben und ins Auto setzten. Mein kleines Herz klopfte ganz schnell. Ich drückte mich eng an den Menschen und wollte am liebsten unsichtbar werden. Das Auto fuhr los und alles, was ich kannte, blieb hinter uns zurück.Wir kamen in ein Shelter. Dort waren so viele Hunde. So viele Stimmen. Lautes Bellen überall. Für einen kleinen Welpen wie mich war das alles riesig und beängstigend. Erst brachten sie uns in eine Box. Nach etwas Futter und Wasser legten wir uns dicht aneinander gekuschelt hin. Mama neben uns und mein Bruder ganz nah bei mir.Und dann schliefen wir … stundenlang. Vielleicht sogar den ganzen Tag.Zum ersten Mal seit langer Zeit mussten wir nicht auf Autos achten. Nicht auf Hunger. Nicht auf Gefahr. Die Anspannung fiel einfach von uns ab. Wir schliefen tief und fest, mit dem Gefühl, dass uns gerade nichts passieren kann.Als wir später in unser Gehege durften, wurde ich langsam neugierig. Ich begann die Welt um mich herum zu erkunden. Jeder Geruch war neu. Jeder Schritt aufregend. Und obwohl die vielen Hunde mir manchmal Angst machen, beruhigt mich etwas ganz besonders: Mama ist bei mir. Und die Menschen hier sind lieb.Sie streicheln uns vorsichtig. Sie sprechen sanft mit uns. Sie zeigen mir jeden Tag ein kleines bisschen mehr, dass nicht alle Menschen gefährlich sind.Doch ich habe auch Angst. Angst davor, hier groß werden zu müssen. Angst davor für immer hier leben zu müssen.Denn hier gibt es so viele Hunde wie mich. Kleine Seelen, die hoffen. Die warten. Manche schon viel zu lange. Und ich wünsche mir so sehr, dass meine Geschichte nicht hinter diesen Gittern endet.Ich wünsche mir ein Zuhause. Ein echtes Zuhause in Deutschland.Einen Ort, an dem ich ankommen darf. Wo mich jemand morgens verschlafen ansieht und lächelt, weil ich da bin. Wo ich nicht mehr um Futter kämpfen muss. Wo ich weich schlafen darf und niemand Angst haben muss, dass ein Auto zu nah kommt.Ich wünsche mir Menschen mit Geduld. Menschen, die verstehen, dass ich die Welt erst kennenlernen muss. Vielleicht werde ich anfangs schüchtern sein. Vielleicht erschrecke ich mich vor manchen Geräuschen oder verstecke mich erstmal vorsichtig hinter meinen Menschen. Aber wenn man mir Zeit schenkt, werde ich lernen, zu vertrauen.Ich wünsche mir Menschen, die mich nicht perfekt finden müssen, sondern einfach bereit sind, mit mir gemeinsam zu wachsen.Vielleicht gibt es Kinder, die vorsichtig mit mir kuscheln. Vielleicht einen anderen Hund, der mir zeigt, wie schön ein Hundeleben sein kann. Vielleicht auch einfach nur einen ruhigen Menschen, bei dem ich endlich sicher bin.Ich brauche nicht viel. Nur Liebe und Geduld. Und die Chance, endlich anzukommen.Denn tief in meinem kleinen Herzen hoffe ich jeden Tag darauf, dass irgendwo da draußen jemand genau mich sieht und sagt:„Du gehörst jetzt zu uns, Elayda.“ Interesse geweckt? Wenn Sie Interesse an Elayda haben, füllen Sie bitte unseren Interessentenbogen aus () oder schreiben Sie uns eine E-Mail an oder eine Nachricht über Facebook. Elayda ist ausreisefertig und kann mit dem nächsten Transport nach Deutschland reisen. Unsere Hunde reisen legal mit Traces. Als Traces bezeichnet man das Datenbanksystem, mit dem der gesamte Tierverkehr innerhalb der EU überwacht wird. Die Hunde reisen kastriert (insofern alt genug), geimpft, gechipt und entwurmt aus und besitzen einen EU-Pass. Des Weiteren wird bei Hunden ab 12 Monaten vor der Ausreise ein Schnelltest auf folgende Mittelmeerkrankheiten durchgeführt: Borreliose, Anaplasmose, Ehrlichiose, Dirofilariose und Leishmaniose. Evelyn S. hat die Patenschaft für Elayda übernommen und sorgt somit für ein gefülltes Näpfchen. Vielen Dank im Namen der Hunde!
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
