Flocke örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi
A menhely munkatársai a következőket jelentették: Amikor megtaláltuk Flocke-t a Vaslui Állatmenhelyen, meg voltunk döbbenve. Semmi másból nem állt, csak bőrből és csontból. A kis teste sebekkel volt tele, és elgondolkodtunk rajta, hogy vajon még van-e ereje felállni. Azonnal világos volt: a lehető leggyorsabban el kellett távolítani onnan. Flocke most végre biztonságban van. És bár a teste sérült, azonnal érezhető, hogy ez a kincs élni akar. Munkatársaink vidámnak és tele energiával írják le. Flocke mindenekelőtt ételt szeret, és élvezi a figyelmet. Ugyanakkor még mindig félelem van benne – mintha továbbra is könyörögne az irgalomért, mert az élete nem volt jó neki. Akkor a földre fekszik, felfedi a hasát, mondván, kérem, ne bántsatok, semmit nem tettem veletek. De éppen ez teszi őt olyan különlegessé: Annak ellenére, hogy mindent átélt, megőrizte az élet szeretetét. Még mindig élvezi a társaságot, közeledést keres, és reménykedve mozog. Együttműködik más állatokkal, és ismeri a macskákat. A külső sebeinek lehet, hogy örökre megmaradnak. De ki gyógyítja be azokat belülről? Flocke-nak most nagyon lassan kell hízni, hogy ne terhelje túl a testét. Lépésről lépésre meg kell tanulnia, hogy most már biztonságban van, hogy senki sem fog ártani neki, hogy elég élelem van, és hogy a szeretet nem tűnik el hirtelen. És biztosak vagyunk benne: Flocke nemcsak fizikailag virágzik – még szebben ragyog majd, mint most. Mert a lelkében egy hihetetlen életvágy rejlik. Olyan keményen harcolt. És most megérdemli a lehetőséget, hogy igazán sikeres legyen. Ki teszi lehetővé számára, hogy éljen az életét, amit megérdemel? Kérjük, vegye figyelembe:
Olvasd el az eredetit (de)
Beschreibung Unsere Tierschützer berichten: Als wir Flocke im Public Shelter Vaslui entdeckten, waren wir geschockt.Er bestand nur noch aus Haut und Knochen. Sein kleiner Körper war übersät mit Wunden und wir fragten uns ehrlich, wie er überhaupt noch die Kraft hatte, auf seinen Beinen zu stehen. Es war sofort klar: Er musste dort so schnell wie möglich raus.Nun ist Flocke endlich in Sicherheit.Und obwohl sein Körper gezeichnet ist, spürt man sofort, wie sehr dieser Schatz leben möchte.Unsere Tierschützerin beschreibt ihn als fröhlich und voller Energie. Flocke liebt Futter über alles und genießt jede kleine Aufmerksamkeit. Gleichzeitig trägt er noch Angst in sich – als würde er immer noch um Gnade bitten, weil das Leben bisher nicht gut zu ihm war. Er wirft sich dann auf den Boden und streckt sein Bäuchlein hervor, um zu sagen, bitte tue mir nichts, ich tue dir auch nichts. Doch genau das macht ihn so besonders: Trotz allem hat er sich seine Lebensfreude bewahrt. Er freut sich trotzdem über Gesellschaft, sucht Nähe und springt voller Hoffnung umher. Er versteht sich mit Artgenossen und kennt Katzen.Seine äußeren Narben werden vielleicht für immer bleiben. Aber wer heilt die inneren?Flocke muss nun ganz langsam zunehmen, damit sein Körper nicht überfordert wird. Schritt für Schritt darf er lernen, dass er nun sicher ist. Dass niemand ihm mehr weh tut. Dass genug Futter da ist. Dass Liebe nicht plötzlich wieder verschwindet.Und wir sind uns sicher:Flocke wird nicht nur körperlich aufblühen – er wird einmal noch schöner strahlen, als er es jetzt schon tut. Denn in seiner Seele steckt ein unglaublicher Wille zu leben. Er hat so gekämpft. Und jetzt hat er endlich die Chance verdient, wirklich anzukommen. Wer ermöglicht ihm das Leben, dass er verdient? Bitte beachten Sie:Die Rückmeldungen der Tierheime spiegeln das aktuelle Verhalten der hier zur
Megjelent 2 hónappal ezelőtt
