Honey örökbefogadása
Keverék fajta · Nő · Felnőtt · 9 évek
Honey már több mint tíz éve tartja egyedülálló rekordját menhelyünkön. Legtöbb időt ideiglenes gondozásban töltötte, de most már egy ideje velünk van és sürgősen új „igazi” otthonra vágyik. Azonban nehéz lehet ilyet találni. Ez nem utolsósorban annak köszönhető, hogy Honeynek rendkívül nehezen sikerül bárkiben megbízni – legyen az két vagy négy lábon járó élőlény. A többi macskája esetében ez érthető, mivel Honey számos durva zaklatás áldozata volt. Természetesen ez főleg annak köszönhető, hogy a gyönyörű nősténynek nagyon kevés önbizalma van és ezért soha nem támad vissza az ilyen támadásokra. Sajnos gyakran kihasználják ezt olyan állatok, amelyek nem feltétlenül agresszívek más macskák felé. Igen, igaz: a világ rettenetesen kegyetlen és igazságtalan lehet – különösen az olyan tehetetlen lelkekkel szemben, mint Honey. A helyzetet tovább rontja az, hogy képtelen elengedni a bizalmatlanságát az emberekkel szemben. Csak alkalmanként – sajnos nagyon ritkán – legyőzi szkepticizmusát és önkéntesen keresi fel egy ember társaságát. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy megengedné ennek az embernek, hogy megérintse vagy akár csak simogassa őt, de előfordult már, hogy hirtelen előbújik rejtekhelyéről, lefekszik a hozzá közel álló ember mellé és még az ujjait is megszagolja. Több nem lehetséges – legalábbis a menhelyi élet rohanásában. Egyszer, amikor Honey körülbelül két éves volt, valami sikerült neki: szerelme tárgya Tigercat Max Dreibein lett, aki nem véletlenül kapta ezt a becenevet és egyaránt népszerű volt az emberek és a macskák körében. Honeynak ő lett az egyetlen – eddig egyetlen – szerelme. Együtt költöztek ebbe az ideiglenes otthonba, de sajnos Max lényegesen idősebb volt szégyenlős barátnőjénél és végül Honey újra magányos lett. Azóta más macskákkal kellett megosztania életét a menhelyünkön – némelyikük békésen együtt él, míg mások pokollá teszik az életét. Valószínűleg Max nélkül soha nem találja meg a boldogságot. Természetesen ez nem könnyíti meg Honey helyzetét. Őszintén szólva, teljesen tanácstalanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mi lehet a jövője. Gyakran engedünk szabadon vadállatokat, amelyek egyszerűen nem akarnak megszelídülni, olyan helyekre, ahol szabadon élhetnek, de továbbra is megfelelő ellátásban részesülnek. Azonban kételkedünk abban, hogy ez lenne Honey számára a legjobb út. Nagyon fiatal volt, amikor hozzánk került és szinte egész életét emberek gondoskodása alatt élte le – még akkor is, ha sok távolságot tart tőlük, ahogy az le van írva. Mivel nem igazán jön ki más macskákkal, mint a legtöbb vadállat, alig alkalmas lenne egy másik állat társaságára sem. Így csak egyetlen lehetőség marad: egy nagyon csendes, magányos hely, türelmes és bőkezű emberekkel, akik nagy szívvel rendelkeznek és hagyják Honeyt békén élni. Általában a türelem meghozza gyümölcsét a félénk vagy bizalmatlan macskákkal, előbb-utóbb csatlakoznak legalább egy emberhez és megmutatják szeretetüket. Őszintén szólva, nem tudjuk garantálni, hogy Honey esetében ez megtörténik. Nos, azt sem zárhatjuk ki teljesen, de senki ne várjon gyors vagy döntő sikert. Más szavakkal: olyan embert keresünk, aki önmagát és szükségleteit a szeretetre, simogatásra és ragaszkodásra helyezheti – legalábbis Honey esetében –, miközben nagy szíve van a macskák iránt és esélyt ad bonyolult hercegnőnknek egy otthon megtalálására. Talán egyszer majd megköszöni az emberének, és talán még észre is veszi. Ha nem, akkor ne legyen szomorú... Egyébként örömmel fogadjuk Honeyt ideiglenes gondozóként egyesületünknél egy állandó és végleges otthonban. Ez azt jelenti, hogy mi maradunk fel
Olvasd el az eredetit (de)
Honey hält in unserem Verein einen einsamen Rekord: Die hübsche weiß-braun-getigerte Katze ist seit mehr als zehn Jahren in unserer Obhut. Zwar lebte sie davon die längste Zeit auf einer unserer Pflegestellen, doch nun ist sie schon seit längerem zurück und braucht dringend ein neues „richtiges“ Zuhause. Allerdings dürfte es schwierig sein, ein solches zu finden. Das liegt nicht zuletzt daran, dass es Honey überaus schwerfällt, jemandem zu vertrauen – egal, ob er oder sie zwei oder vier Beine hat. Zumindest was ihre Artgenossen betrifft, ist dieses Misstrauen zugegebenermaßen nicht ganz unberechtigt, denn Honey wurde leider schon ziemlich oft zum Opfer fieser Mobbingattacken. Das liegt natürlich vor allem daran, dass die hübsche Katzendame unglaublich wenig Selbstbewusstsein besitzt und sich deshalb nie gegen Übergriffe wehrt. Das wird leider oft auch von Tieren ausgenutzt, die eigentlich gar nicht unbedingt aggressiv auf andere Katzen reagieren. Ja, es stimmt: Die Welt ist manchmal furchtbar grausam und ungerecht – vor allem zu so hilflosen Seelen wie Honey. Für sie kommt erschwerend hinzu, dass sie sich leider nicht dazu durchringen kann, ihr Misstrauen gegenüber uns Menschen aufzugeben. Nur hin und wieder – leider sehr, sehr selten -, überwindet sie ihre Skepsis und sucht freiwillig die Nähe eines Zweibeiners. Das bedeutet natürlich nicht, dass sie sich von diesem Exemplar anfassen oder gar streicheln ließe, aber es ist schon vorgekommen, dass sie plötzlich aus ihrem Versteck auftaucht, sich in die Nähe eines vertrauten Menschen legt und sogar an dessen Finger schnuppert. Mehr ist – zumindest in der Hektik des Tierheimalltags - bislang nicht drin. Nur ein einziges Mal, sie war etwa zwei Jahre alt, hat es bei Honey heftig gefunkt: Das Objekt ihrer Zuneigung war Tigerkater Max Dreibein, der seinen „Nachnamen“ nicht zufällig trug und wegen seiner großen Gelassenheit bei Menschen und Katzen gleichsam beliebt war. Für Honey wurde er sogar zur großen – und bislang einzigen – Liebe. Sie zogen gemeinsam auf besagte Pflegestelle, doch leider war Max deutlich älter als seine kontaktscheue Freundin und irgendwann war Honey wieder allein. Seitdem muss sie ihr Leben bei uns leider mit anderen Katzen teilen – mit manchen lebt sie in friedlicher Co-Existenz, andere machen ihr das Leben zur Hölle. Einsam ist sie ohne ihren Max aber wohl immer. Natürlich macht Honey es uns und sich selbst nicht gerade leicht. Denn ehrlich gesagt sind wir recht ratlos, wie ihre Zukunft aussehen könnte. Manche Wildlinge, die einfach nicht zahm werden wollen, wildern wir an einem Platz aus, an dem sie in Freiheit leben können, aber trotzdem gut versorgt werden. Allerdings haben wir Zweifel, ob das für Honey der richtige Weg ist. Sie war noch sehr jung als sie zu uns kam und lebte fast ihr gesamtes Leben in der Obhut von Menschen, die sie versorgt haben – auch wenn sie wie beschrieben viel Abstand hält. Da sie nicht mal, wie die meisten anderen Wildlinge, mit anderen Katzen klarkommt, ist sie auch als Gefährtin für ein bereits vorhandenes Tier kaum geeignet. Bleibt also ein sehr ruhiger Einzelplatz bei ebenso geduldigen wie großherzigen Menschen, die sie weitgehend in Ruhe lassen. Meist wird diese Geduld auch von scheuen oder misstrauischen Katzen früher oder später dadurch belohnt, dass sie sich zumindest einem Menschen anschließen und ihm ihre Zuneigung zeigen. Ehrlich gesagt können wir das im Fall von Honey nicht versprechen. Na ja, völlig ausschließen wollen wir es auch nicht, aber mit einem relativ schnellen oder durchschlagenden Erfolg darf niemand rechnen. Mit anderen Worten: Wir suchen die Nadel im Heuhaufen. Das ist in diesem Fall ein Mensch, der sich selbst und seine Bedürfnisse nach Liebe, Kuscheln und Zärtlichkeit hinten anstellen kann – zumindest was Honey betrifft, gleichzeitig aber ein riesiges Herz für Katzen hat und unserer komplizierten Prinzessin die Chance auf ein Zuhause gibt. Vielleicht dankt sie ihrem Menschen das eines Tages und vielleicht merkt ihr Mensch das sogar. Falls das nicht der Fall ist, darf er oder sie nicht traurig sein … Übrigens vermitteln wir Honey gern als Pflegekatze unseres Vereins in ein festes und endgültiges Zuhause. Das bedeutet, dass wir in der Verantwortung bleiben, wenn es Probleme gibt, und insbesondere eventuelle Tierarztkosten übernehmen. Weitere Informationen: 0170 – 90 22 472 oder 0157 – 52 68 76 61.
Megjelent előző hónap
