Joske örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi · Kisbárány · Életkor ismeretlen
Joske vagyok. Keppe húgommal jelenleg egy menhelyen élünk, ahol még két másik macska is lakik. Amikor először ide érkeztünk, minden hihetetlenül izgalmas volt számunkra. Félénkek voltunk minden hangra, minden mozgásra és minden új benyomásra. Mivel Keppe nagyon kicsi volt és szeretett elbújni, úgy éreztem, hogy figyelni kell rá egy kicsit. Ha valaki túl közel jött, akkor röviden megmutattam a fogam – nem azért, mert rosszindulatú vagyok, hanem csak hogy azt mondjam: „Kérlek, adj nekünk egy kis időt.” Szerencsére hamar rájöttünk, hogy akkor érezzük magunkat biztonságban, amikor minden nyugodt. Ekkor bújtunk elő rejtekhelyeinkből és két csintalan kis játszópajtássá változtunk. Futkároztunk, másztunk, kergettük egymást – ezek a kedvenc időtöltéseink! Közben már eltelt egy hónap, és hihetetlenül büszke vagyok a fejlődésünkre. Imádom a többi macskát. Mindig kíváncsi vagyok, hogy játszani akarnak-e velem – és persze okosan közelítok hozzájuk. Először játszadozok körülöttük, és mire észreveszem... óops! – hátra fekszem, lassan feléjük gurulok. Hogyan is tudna bárki ellenállni ennek? Szerencsére általában jól alakulnak a dolgok, mert nagyon szeretem a többi macska társaságát. Az emberekkel még mindig óvatosabb vagyok. Néha még mindig meglepődöm váratlan mozdulatokra vagy zajokra, de egyre jobban alakul. Egy mókás játékkal vagy valami finom falattal már merészkedem közelebb. Minden nap egyre többet tanulok arról, hogy az emberek is hozhatnak csodálatos dolgokat az életembe. Csak idő kell ahhoz, hogy fokozatosan és nyugodtan építsem ki a bizalmat. Keppe a kettőnk közül a legkifinomultabb. Először alaposan megnéz mindent, és még óvatosan megközelíti az embereket, vagy megengedi, hogy megérintsék a kezét. Láthatjuk, hogy milyen sokat fejlődik, és titokban ez nekem is extra bátorítást ad. Együtt elválaszthatatlanok vagyunk. Játszunk, alszunk, és megnyugtatjuk egymást, amikor valami még mindig kissé ijesztőnek tűnik. Ezért reméljük, hogy találunk egy örökbefogadó családot, ahol együtt maradhatunk. Olyan családot keresünk, amely időt és teret ad nekünk a továbbfejlődésre. Emberek, akik megértik, hogy a bizalom apró lépésekben nő, és akik örülnek minden új győzelemnek, bármennyire is kicsinek tűnik. Most megígérjük, hogy minden nap megteszünk minden tőlünk telhetőt. És ki tudja... talán együtt folytathatjuk ezt az utat veled!
Olvasd el az eredetit (nl)
Hoi! Ik ben Joske. Samen met mijn zus Keppe woon ik momenteel in een opvanggezin, waar ook nog twee andere poezen wonen. Toen we hier aankwamen, vonden we alles ontzettend spannend. We waren bang voor elk geluid, elke beweging en elke nieuwe indruk. Omdat Keppe zo klein was en zich het liefst verstopte, voelde ik dat ik een beetje op haar moest letten. Als iemand te dichtbij kwam, liet ik even mijn tandjes zien. Niet omdat ik gemeen ben, maar omdat ik gewoon wilde zeggen: "Geef ons alsjeblieft nog even de tijd." Gelukkig ontdekten we al snel dat we ons veilig voelden als het rustig was. Dan kwamen we uit onze schuilplek en veranderden we in twee ondeugende speelvogels. Rennen, klimmen, achter elkaar aan jagen... dat vinden we heerlijk. Ondertussen zijn we al een maand verder en ben ik ontzettend trots op de stappen die we allebei hebben gezet. Andere katten vind ik geweldig. Ik ben altijd benieuwd of ze met mij willen spelen. Dat pak ik natuurlijk slim aan. Ik speel eerst wat in hun buurt en voor ik het weet... oeps... lig ik op mijn rug en rol ik langzaam hun richting uit. Zo kan toch niemand mij weerstaan? Gelukkig lukt dat meestal ook, want ik geniet enorm van het gezelschap van andere katten. Naar mensen toe ben ik nog wat voorzichtiger. Ik schrik soms nog van onverwachte bewegingen of geluiden, maar ik merk dat dat steeds beter gaat. Met een leuk speeltje of iets lekkers durf ik al een heel stuk dichterbij te komen. Ik leer elke dag een beetje meer dat mensen ook fijne dingen kunnen betekenen. Ik heb gewoon wat tijd nodig om dat vertrouwen rustig verder op te bouwen. Keppe is dan weer de nieuwsgierigste van ons twee. Die kijkt eerst alles goed aan en durft ondertussen zelfs al voorzichtig dicht bij mensen te komen of een hand aan te raken. Ik zie hoeveel vooruitgang die maakt, en stiekem geeft mij dat ook extra moed. Samen zijn we onafscheidelijk. We spelen, slapen, en geven elkaar vertrouwen als iets nog spannend is. Daarom hopen we een thuis te vinden waar we samen mogen blijven. We zoeken een gezin dat ons de tijd en ruimte geeft om verder open te bloeien. Mensen die begrijpen dat vertrouwen groeit in kleine stapjes en die blij worden van elke nieuwe overwinning, hoe klein die ook lijkt. Wij beloven alvast dat we elke dag ons best doen. En wie weet... misschien mogen we die reis wel samen met jou verderzetten.
Megjelent előző hét
