Peter örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Idős · 14 évek
– SOS – egy háziállat nélküli kutyáról. Május 23-án este egy hívás érkezett, mint a Tierhilfe Franken képviselőjeként: a vonal túlsó végén egy izgatott nő volt, aki autóval tartott Nürnbergből a hétvégére szánt ingatlana felé Hersbruck közelében. A B14 mellett sétálva egy embert látott, aki egy kutyát húzott maga után, amely nyilvánvalóan nem tudott járni, inkább a háta mögött húzódott. Merészen megállt, hogy közelebbről megnézze. Az ember egy alkoholos, háromszorosan elhanyagolt ember volt; a nagy, öreg kutya gyötrő látvány volt: a lábak és a talpak vérző, héjszerűen megsérülték, az hátsó láb ízületei vérző, nyitottak a húzás miatt. A teljes szemkör duzzadt és fertőzött volt. Néhány mondat után átadta neki a kutyát, majd elment. Célja Regensburg volt. Azonnal a kutya "Peter" vizsgálatot kapott állatorvosnál. Teljesen kiszáradt volt, és óriási mennyiségű vizet ivott. Amikor először láttam az állatot, megrémültem. Ez a szegény, öreg, nagy, fekete kutya a legrosszabb állapotban volt, amit az elmúlt 10 éves állatvédelmi karrierem alatt láttam: a bőr viszkóra, részben nyílt és kopasz. Teljes izomvesztés a hátsó lábakon rossz táplálkozás miatt. Még az enyém, akit 14 éves korában fogadtam be, akkor jobb helyzetben volt. Ilyen képet csak keleti vagy harmadik világi országokban látni. Szerencsére a bátor megtaláló és segítő mellett megoldást találtak, amely lehetővé tette, hogy a szeretetteljes, öreg kutya a hétvégére szánt ingatlannon maradjon a nyári hónapokra. Napi gondozást biztosítottak a helyi ismerősök és a szervezet környezete. Egy héten belül első kisebb pozitív összegzést lehet levonni. A nyílt sebek gyógyulnak, bár lassan. A lakóképesség örömét érezni a fejében. Mindenki, aki eddig találkozott vele, lenyűgözve van attól, ahogy Peter küzd, és milyen pozitív energiát sugároz. Szeretnék élni – ez a nevetés a régi fogakból és a farkat csóválásból értelmezhető, amikor hozzáérnek vagy megsimogatják. Örömmel fekszik a nyírott fűben és megmutatja az ott jelenlévőknek a kopasz hasát. Peter szivárványosan, mint egy lány, vizelek, közben próbál valós férfiként felhajtani a lábát, ami általában csak néhány másodpercig sikerül erőhiány miatt. Látni kell! Kívánunk Peternak kissé pénzügyi támogatást vagy fogyatékossági támogatást.
Olvasd el az eredetit (de)
– SOS – für einen Pennerhund Am Abend des 23. Mai erreichte mich als Vertreterin der Tierhilfe Franken folgender Anruf: Am anderen Ende war eine aufgeregte Frau, welche mit dem Auto von Nürnberg zu ihrem Wochenendgrundstück Nähe Hersbruck unterwegs war. Auf dem Fußweg neben der B14 wurde sie auf einen Mann aufmerksam, der seinen Hund, welcher offensichtlich nicht mehr konnte, mehr oder weniger hinter sich herschleifte. Beherzt hielt sie an um sich die Sache näher anzuschauen. Der Mann war ein angetrunkener Penner; der riesengroße, alte Hund ein Bild des Jammers und des Elends: Die Pfoten und die Ballen blutig und wund bis auf`s rohe Fleisch, die Gelenke der Hinterläufe vom Hinterherziehen blutig und offen. Die gesamte Augenpartie eigroß entzündet und vereitert. Nach einigen Sätzen überließ er ihr den Hund und lief weiter. Sein Ziel war Regensburg. Sofort wurde der Hund „Peter“ tierärztlich versorgt. Dieser war völlig ausgetrocknet und trank riesige Mengen an Wasser. Als ich das Tier das erste Mal sah, war ich geschockt. Dieser arme, alte, große, schwarze Hund war in der Konstitution und vom Zustand das Schlimmste, was ich in meiner 10-jährigen Tierschutzlaufbahn gesehen habe: Die Haut von Räude gezeichnet, teilweise offen und kahl. Totaler Muskelschwund an den Hinterläufen mangels schlechter Ernährung. Selbst mein Kettenhund, welchen ich im Alter von 14 Jahren übernahm war damals besser beieinander. Ein solches Bild sieht man sonst nur in Ost- oder Drittländern. Glücklicherweise fand man zusammen mit der mutigen Finder- und Helferin eine Lösung, daß der liebevolle, alte Hund in den Sommermonaten auf dem Grundstück samt Wochenendhaus vorerst bleiben kann. Eine tägliche Versorgung aus dem örtlichen Bekanntenkreis und dem Umfeld des Vereines wurde organisiert. Nach einer Woche, kann eine erste kleine positive Bilanz gezogen werden. Die offenen Stellen heilen, wenn auch langsam. Die Lebensfreude in seinem Kopf kann man spüren. Jeder der ihn bisher kennen lernte ist hin und weg, wie Peter kämpft und welche positive Energie vom ihm ausgeht. Ich will leben – so ist das Lachen der alten Zähne und das Schwanzwedeln zu interpretieren, wenn man ihn anspricht oder streichelt. Überglücklich liegt er im gemähten Rasen und zeigt den Anwesenden seinen kahlen Bauch. Peter pinkelt breitbeinig wie ein Mädchen; dazwischen versucht er wie ein echter Mann das Bein zu heben, was mangels Kräften meist nur für Sekunden gelingt. Sie müssten ihn sehen! Wir wünschen uns für Peter eine kleine finanzielle Unterstützung, oder eine Patenschaft. Die
Megjelent 5 hónappal ezelőtt
