Andur örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi · Fiatal · 1 év
2025. szeptember 4-én, éjszaka 2 órakor Andur autóval ütötte el. A AGES (Olbiában működő önkéntes állat- és környezetvédelmi szervezet) dolgozói segítettek neki, és mellette maradtak egész éjszaka: mert éjfél után nem volt állatorvos. 6:30-kor Andur megérkezett ebből a fajtából származó menhelyre. Nyitott törésekkel, valamint további törésekkel a elő- és hátsó lábain, azonnal a klinikára került, ahol beléptetésre került. A kutya mikrochippelt volt, ami lehetővé tette a tulajdonos megtalálását. Azonban a tulajdonos négy hónappal korábban átadta a kutyát egy barátjának, mert már nem tudta kezelni a kutyát a lakásában. Aznap éjjel Andur átugrott a kapun, a utcára esett, és egy autó ütötte el. Ahogy várták, sem az előző, sem az aktuális tulajdonos nem akarta visszavenni a kutyát, és nem is akart részt venni a műtét költségeiben. Másik megoldást is találtak volna. Természetesen ez nem volt opció a LIDA döntéshozóinak számára. Mindent meg kell tenni Andurért: műtéteket, fájdalomkezelést, fizioterápiát, hogy biztosítsák a biztonságos felgyógyulást. 2025. szeptember 5-én Andur első műtétet végeztek. 2025. szeptember 19-én a második műtét történt. A beavatkozások sikeresek voltak. Lehetőség nyílt a törések rögzítésére egy lemez segítségével, és bár fájdalmat érzett, Andur rendkívüli akaraterőt mutatott. Azonban a felgyógyulás hosszú időt, figyelmet, kitartást és türelmet igényelt. Mert Andurnak először újra tanulnia kellett járni kis lépésekkel. Amikor látogatást tettünk a LIDA menhelyen 2025. október végén, megismertük Andurt. Egy kis dobozban ült a fedett teraszon, a klinikának közel. Amikor közeledtünk, azonnal a rácsokhoz nyomakodott, és örültem, amikor megpaskoltuk a fejét a rácsokon keresztül. Sajnálatos szemei mélyen megindítottak, még akkor is, amikor nem ismertük a történetét. Később, amikor megfotóztuk az összes új kutyát, amit Marco bemutatott nekünk, megkérdezte, hogy találkozhatnánk-e még egy kutyával, aki nagyon szeretett mindenki számára a menhelyen, remélve, hogy találunk is neki jó otthont. Persze azt mondtuk igen, és így Andur kiszabadult a kis futóterepre, és megtudtuk, mi történt a szegény fickóval. Andur természetesen nagyon boldog volt abban, hogy egy kicsit futni tudott a kis futóterepen. Egyébként egész nap a dobozában tölti, rövid séták kivételével. Az alkalmazottak türelmét is próbára tették, amikor mozdulatlanul kellett maradni a fotókhoz, de boldogan láttuk az evidens életörömöt, amit Andur sugallt. Andur jól van most, csak néhány kis seb a balesetből és a műtések után maradt. De biztosan hamar meggyógyulnak. Ez az állat adta fel a menhelynek.
Olvasd el az eredetit (de)
Am 4. September 2025, um 2.00 Uhr in der Nacht, wurde Andur angefahren. Die Mitarbeiter der AGES (ein Verein Freiwilliger für Tiere und Umwelt in Olbia) haben ihm geholfen und die ganze Nacht bei ihm gewacht: Denn nach Mitternacht war kein Tierarzt mehr erreichbar. Um 6:30 Uhr kam Andur dann im Rifugio an. Er hatte einen offenen Knochenbruch sowie weitere Frakturen am Vorder- und am Hinterbein und wurde sofort in die Klinik gebracht, wo er stationär aufgenommen wurde. Der Hund war gechippt, was zu seinem Besitzer führte. Der hatte den Hund jedoch vier Monate zuvor an einen Freund abgegeben, weil er in seiner Wohnung nicht mehr mit dem Hund zurechtkam. In dieser Nacht nun war Andur über das Tor gesprungen, auf der Straße gelandet und angefahren worden. Wie nicht anders zu erwarten, wollten weder der ehemalige noch der aktuelle Besitzer den Hund zurück. Und sie wollten sich auch an keinen Operationskosten beteiligen. Man könnte ja auch eine andere Lösung finden. Diese Lösung war natürlich für die Entscheider in der LIDA keine Option. Es sollte alles für Andur getan werden: Operationen, Schmerztherapie, Physiotherapie, um eine sichere Genesung zu ermöglichen. Am 5. September wurde Andur zum ersten Mal operiert. Am 19. September erfolgte die zweite Operation. Die Eingriffe verliefen erfolgreich. Es wurde eine Platte eingesetzt, um die Brüche zu fixieren, und trotz der Schmerzen, die er erlitten hat, zeigte Andur eine außergewöhnliche Willenskraft. Der Genesungsprozess erforderte jedoch viel Zeit, Aufmerksamkeit, Ausdauer und Geduld. Denn Andur musste erst mal in kleinen Schritten wieder ans Laufen kommen. Während unseres Besuchs im Rifugio der LIDA Ende Oktober 2025 lernten wir Andur kennen. Er saß in einer kleinen Box auf dem überdachten Platz, nahe beim Ambulatorio. Er drückte sich sofort, als wir näher kamen, an das Gitter und freute sich, als wir ihm durch das Gitter den Kopf kraulten. Seine traurigen Augen rührten uns sehr, dabei kannten wir in dem Moment seine Geschichte noch gar nicht. Später, nachdem wir schon alle Hunde, die Marco uns neu vorgestellt hatte, fotografiert hatten, fragte er uns, ob er uns noch einen Hund, der allen im Rifugio sehr am Herzen läge, vorstellen dürfte verbunden mit der Hoffnung, dass wir für diesen Hund auch ein gutes Zuhause finden. Natürlich sagten wir nicht nein, und so kam dann Andur in den kleinen Freilauf, und wir erfuhren so nebenbei, was dem armen Kerl widerfahren war. Andur war natürlich sehr froh, dass er in dem kleinen Freilauf mal ein bisschen rennen konnte. Er sitzt ja den ganzen Tag sonst nur in seiner Box, von kurzen Spaziergängen abgesehen. Stillhalten zum Fotografieren, da war auch unsere Geduld gefordert, aber wir freuten uns ja an der offensichtlichen Lebensfreude, die Andur ausstrahlte. Andur geht es inzwischen gut, nur ein paar kleinere Wunden zeugen noch von dem Unfall sowie den operativen Eingriffen. Aber die werden sicherlich auch bald verheilt sein.
Megjelent előző hónap
