Belarusas örökbefogadása
Férfi · Idős · 9 évek
2016, az idős gazdája halála után a faluból jöttek a jó szomszédok. Ez a falu a litvániai határ közelében van. Azok szerint, akik elhozták a kutyát, megjelent a jövőbeli gazdája házánál, egy a litvániai-lengyel határ mentén folyó patakot átjáró patakparton. Ezért nevezték Belorusszal. Vállalkozó és botladozó, sétára vinni, akkor első 100 méterig bizonytalanul jár, húzza és ráncigálja a pórázt. Keveset eszik, kiválogatós. Valószínűleg azért, mert a nagymamája csak süteményeket, pástétomokat és kenyereket adott neki... A menhely kezd hozzászokni húsos zabkásához. Szigorúan megtagadja a konzervet és a leveseket. Nyugodtan viselkedik az emberekkel és más állatokkal, de nem keres társaságot. Nagyon tisztára szokott.
Olvasd el az eredetit (lt)
2016 Po senyvo amžiaus šeimininkės mirties iš kaimo jį atvežė geraširdžiai kaimynai. Tas kaimas – prie Baltarusijos pasienio. Šunį atgabenusių žmonių teigimu, jis atsirado prie savo būsimos šeimininkės namo, perplaukęs upelį, tekantį Baltarusijos – Lietuvos pasieniu. Todėl ir buvo pramintas Baltarusiu. Juokingas ir nerangus, išvestas pasivaikščioti pirmus 100 metrų patrakusiai tampo ir trūkčioja pavadėlį. Valgo mažai, išrankiai. Mat anksčiau močiutė jį maitino vien sausainiukais, spurgomis ir riestainiukais… Prieglaudoje ima priprasti prie košių su mėsa. Koncervų bei sriubų kategoriškai atsisako. Su žmonėmis ir kitais gyvūnais elgiasi ramiai, bet į draugiją nesiperša. Labai tvarkingas. Nesvarbu, kiek tektų laukti, kol bus išvestas pasivaikščioti, jo voljere visada švaru
Megjelent 2 hónappal ezelőtt
