Dyzio 2 örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi
Dyzio egy ilyen félénk kölyök. Az állatmenhelyen az egész világ elől elbújik egy pajtában, nem közelít meg önkénteseket, és ha pórázra kötözik, inkább minél messzebb szaladna. Így nem csoda, hogy eddig senki sem érdeklődött Dyzio iránt, és nem akart jobban megismerkedni vele. Kár! Mert kiderül, hogy ez a kis fekete terrier csak az állatmenhelyen kívül mutatja meg igazi énjét. Amikor elhalkulnak a kutyák ugatásai és a motorok dübörgése, varázslatos dolog történik. Dyzio ellazul, abbahagyja a pánikolást és a póráz húzását. És amikor az önkéntes azt javasolja, hogy álljanak meg egy darabig a fűben, Dyzio örömmel beleegyezik az ötletbe. Helyet foglal a személy mellett, megnyugszik. Közelebb húzódik simogatásért és olyan közel csóválja a farkát, amennyire csak lehet. Amikor az állatmenhely stressze és félelme elszáll, Dyzio megmutatja, hogy szereti az embereket és élvezi a sétákat. Sőt, szívesen fekszik egy kanapén vagy fut a kedvenc személyével egy séta során. A szégyen az, hogy minden szombaton ez a törékeny kölyök vissza kell térjen az állatmenhely ketrecébe és a nyomasztó rutinba… Dyzio álmodik egy olyan személyről, aki hazaviszi őt és megmutatja neki, milyen nagyszerű lehet az élet! Dyziót keresünk egy csendes és nyugodt helyre. Egy olyan otthonra, ahol nincsenek kisgyerekek. Egy olyan otthonra, amely megérti, hogy Dyzio időre és békére van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodjon egy új helyhez. Egy olyan otthonra, amely nem vár tűzijátékot és azt, hogy minden azonnal megváltozik, amint egy varázspálca suhint, és Dyzio nyitott gondolkodású kutyává válik. Azt is keressük, hogy már legyen tapasztalatuk a kutyák gondozásában, tudják, hogyan biztosítsák jólétüket és mindenekelőtt biztonságukat. Olyan otthonra vágyunk, amely időt ad neki és elfogadja őt olyannak, amilyen.
Olvasd el az eredetit (pl)
Dyzio to taki nieśmiały piesek. W schronisku chowa się w budzie przed całym światem, nie podchodzi do wolontariuszy, a podpięty do smyczy, najchętniej uciekłby najdalej, jak się da. Nic więc dziwnego, że nikt o Dyzia do tej pory nie zapytał i nie zechciał go bliżej poznać. A szkoda! Bo jak się okazuje, ten mały, czarny terierek swoje prawdziwe oblicze pokazuje dopiero z dala od schroniska. Kiedy ucichnie szczekanie psów i warkot silników, dzieją się czary. Dyzio zwalnia, przestaje szarpać na smyczy w panice. A gdy wolontariuszowi przyjdzie na myśl, by zatrzymać się na łące, Dyziek chętnie przystaje na ten pomysł. Kładzie się tuż obok człowieka i uspokaja się. Dopomina się głaskania i przysuwa jak najbliżej. Gdy znika otoczka schroniskowego stresu i strachu, Dyzio pokazuje, że uwielbia ludzi, uwielbia spacery. Co więcej świetnie czułby się leżąc na kanapie czy biegając podczas spaceru z ulubionym człowiekiem. Szkoda tylko, że co sobotę ten delikatny piesek musi wracać do schroniskowego boksu i szarej codzienności… Dyzio marzy o człowieku, który zabierze go domu i pokaże, jak fajne może być życie! Dla Dyzia szukamy domu w cichym i spokojnym miejscu. Domu bez małych dzieci. Domu, który będzie rozumiał, że Dyzio potrzebuje czasu i spokoju na adaptację w nowym miejscu. Domu, który zaraz po adopcji nie będzie oczekiwał fajerwerków i tego, że jak za dotknięciem czarodziejskiej różdżki wszystko się zmieni, że Dyzio stanie się otwartym psem. Szukamy również domu, który ma już doświadczenie w opiece nad psem, wie jak zadbać o jego dobrostan i przede wszystkim bezpieczeństwo. Szukamy domu, który da mu czas i zaakceptuje takim, jakim jest.
Megjelent 2 hónappal ezelőtt
