Joschi örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi · Idős · 11 évek
Így van, Joschl, most itt ülök és le kell írnom téged. Nézz rám megannyi hűséges barna szemeddel, és sokkal inkább szeretnél összebújni velem. Nagyon is ismert voltál az állatmenhelyen, nem a hűséges szemeid miatt, hanem a viselkedésed miatt, amely elég makacs volt. Vagy elbújt a házikódban, vagy őrülten ugrált a rácsokon. Azután senki nem akarta kihozni sétálni, mert majdnem kezelhetetlen voltál. És akkor jött a menhelyvezetőség hívása: „Nem vesznek be egy Joschit? Megdöntötte az elhanyagolt kutyaházat egész éjszaka, még a csatornát is lekente… Attól tartunk, hogy valami történhet vele.” Először lenyeltem a szavakat… és egyetértettem. Amikor aztán eljöttem érted, nem akart beülni a kocsiba – pánik. Egy kis idő után sikerült, és így elindultunk a Gnadenhof felé. Mikor odaértünk, a hátsó ülés teljesen átázva volt a nyáladtól. Azonnal összekucorodtál az új szobádban a pad alá, és kénytelen voltam kihúzni onnan, hogy sétáljunk. Már majdnem hat év eltelt, és szerencsére jól fejlődtél. Örülök, amikor felhúzom a harisnyádat, mert tudod, hogy valami jóval fogunk foglalkozni. Szereted a sétafelelős nőket (természetesen, különösen őket) és a többi kutyát. Csak akkor keletkeznek feszültségek, amikor valaki próbálja kihívni a csapatfőnök állásodat. Sok mindennel próbálkoztunk veled, elmentünk kutyaparkba, és azt gondoltuk, tetszene. De te mutattad meg, mit gondolsz róla: csak gyerekjáték! A vadászat a szenvedélyed! Az első években majdnem két méter magasra ugráltál a kantáron, amikor egy szarvast láttál… ma már csak felfelé emeled a füleidet. A kutyaséták nagyon boldoggá teszlek, ahol még a fekete orrú kutya is elfogadod, amelyek általában az ellenségeid. Bár először kellett orrmaszkot viselned, most már annyira nyugodt vagy, hogy már nem is kell. Akár a pubba is elvihetünk. Valószínűleg sosem leszel az „ mindenki kutyája”. De talán van valahol az a személy, aki hozzád illik. Az aki kihívást keres, és akihez biztosan támaszthatod magad. Sajnos az állatokhoz való időnk a farmon nagyon korlátozott. Ezért őszintén kívánjuk, hogy megtaláld a saját otthonodat.
Olvasd el az eredetit (de)
0So Joschl, nun sitze ich hier und soll eine Beschreibung zu dir fertigen. Du schaust mich mit deinen treuen braunen Augen an und würdest doch viel lieber mit mir schmusen. Du warst im Tierheim sehr bekannt. Nicht wegen Deiner treuen Augen, sondern wegen Deines doch ziemlich eigenwilligen Verhaltens. Entweder hast du Dich in Deiner Hütte versteckt oder bist wie ein Verrückter an die Gitter gesprungen. Mit Dir rausgehen wollte dann schnell niemand mehr, da Du kaum händelbar warst. Und dann kam der Anruf der Tierheimleitung: „Können sie nicht den Joschi bei sich aufnehmen? Er hat über Nacht den Zwinger auseinander genommen, sogar die Dachrinne abgerissen…. Wir haben Angst, dass ihm etwas passiert.“ Da musste ich erst mal schlucken… und habe zugesagt. Als ich Dich dann abholte, wolltest du gar nicht in das Auto – Panik. Nach einer Weile hat es dann aber doch geklappt und so ging die Fahrt in Richtung Gnadenhof. Zuhause angekommen war die Rückbank meines Autos völlig durchnässt von deiner Sabber. In Deinem neuen Zimmer hast Du dich sofort unter dem Tisch verkrochen und zum Gassigehen musste ich Dich immer darunter hervorholen. Fast sechs Jahre ist das nun her und glücklicherweise hast du Dich gut entwickelt. Du freust dich wenn ich Dir das Geschirr anlege, dann weißt Du, dass wir bestimmt etwas Schönes unternehmen. Du liebst unsere Gassi Geher (die Frauen natürlich besonders) und die anderen Hunde. Zoff gibt es nur, wenn Dir einer den Rang als Chef des Rudels streitig machen will. Wir haben viel mit Dir versucht, waren auf dem Hundeplatz und dachten du hättest Spaß daran. Doch Du hast uns gezeigt was du denkst: Kinderkram! Jagen ist Deine Leidenschaft! Die ersten Jahre bist Du an der Leine fast 2 m hoch gesprungen wenn Du ein Reh gesehen hast…, heute spitzt Du nur noch die Ohren. Die Hundewanderungen machen Dir besonders viel Spaß, da akzeptierst Du sogar die schwarzen Rüden, die sonst deine Feinde sind. Musstest Du die erste Zeit einen Maulkorb tragen, so bist Du jetzt so entspannt, dass es auch ohne geht. Sogar in die Gaststätte können wir Dich mitnehmen. Du wirst sicherlich nie der „jedermanns Hund“ werden. Aber vielleicht gibt es ja irgendwo den Menschen, der zu Dir passt. Den, der die Herausforderung sucht und dem Du vertrauen kannst. Leider ist unsere Zeit für jedes einzelne Tier auf dem Hof sehr begrenzt. Daher würden wir Dir ein eigenes Zuhause von Herzen wünschen. Letschow, im Juli 2015
Megjelent 4 hónappal ezelőtt
