Keppe örökbefogadása
Keverék fajta · Nő · Kisbárány · Életkor ismeretlen
Keppe vagyok. Testvéremmel Joskéval jelenleg egy olyan örökbefogadó otthonban élünk, ahol még két másik macska is lakik. Amikor először ide érkeztünk, teljesen megrémültek voltunk. A lehető legjobban elrejtőztünk, minden hangra és minden mozgásra megfeszített figyelemmel lestünk. Joske azonnal a védelmező szerepét vette át. Ha valaki túl közel jött, akkor rövid időre megmutatta a fogát, hogy világossá tegye, még nem vagyunk készen a kontaktusra. De amint minden megnyugodott és senki nem volt a szobában, életre keltünk. Akkor egymás után kergettük egymást, mindenhova felmásztunk és úgy játszottunk, mintha az egész világ a miénk lenne. Most, egy hónap elteltével már óriási fejlődést értünk el. Én vagyok a két közül a kisebb, de ne higgyétek, hogy ez azt jelenti, hogy én is félénk lennék. Először szeretnék biztonságos távolságból figyelni, és mindent megfigyelni, ami körülöttem történik. Ez segített egyre és egyre magabiztosabbá válnom. Közben már elkezdtem közelebb menni az emberekhez, és néha óvatosan megérintem egy kezüket vagy egy lábukat. Szeretem is, ha közel lehet feküdni, és mindennek a saját tempómban lehet figyelni. Biztos vagyok benne, hogy ha elég idő, türelem és hely áll rendelkezésre, akkor talán egy napon én is kényelmesen el tudok majd bújni mellettetek. Bár most még nem vagyok erre készen. Joske viszont imádja a többi macskát. Semmi kedve nem lenne, mint hogy mindet meghívja játszani. És Joske nagyon okosan teszi ezt—és nagyon aranyos is. Először játszani fog a közelben, aztán—oops!—hirtelen a hátára fordul, és egyre közelebb és közelebb csúszik a másik macskához. Mintha azt mondaná: „Gyere, játsszunk!” Nehéz nem elcsábulni ettől a varázstól. Szeretem a többi macskát is, de én egy kicsit jobban odafigyelek a határaikra. Míg Joske a kedvességével próbál közelebb férkőzni, és néha még játszik is velük, én csak annyira közel engedem magam, amennyire csak tudok, és aztán csendben lefekszem. Remélhetőleg így ők is eléggé megbíznak bennem, hogy végül velem is játszani kezdenek. Mint ahogy láthatjátok, mi igazi kis játszópajtások vagyunk. Egymás után kergetjük egymást, labdákkal játszunk, a karmoknál mászunk fel a karomfa tetejére, és minden nap új kalandokat élünk át. Amikor kicsit idősebbek leszünk, nagyon szeretnénk egy biztonságos kertet vagy szabadtéri helyet is felfedezni. Álmodozunk egy meleg otthonról, ahol együtt lehetünk—egy olyan helyről, ahol teljesen kibomolhatunk, nyomás nélkül és a saját tempónkban. Minden nap hatalmas lépéseket teszünk, és meg vagyunk győződve róla, hogy egy kis türelemmel és szeretettel két csodálatos háziállatká válunk. Talán együtt tehetnénk meg ezt a lépést—veled?
Olvasd el az eredetit (nl)
Hoi! Ik ben Keppe. Samen met mijn broer Joske woon ik momenteel in een opvanggezin, waar ook nog twee andere katten wonen. Toen we hier aankwamen, waren we ontzettend bang. We verstopten ons zo goed mogelijk en schrokken van elk geluid en elke beweging. Joske nam meteen de rol van beschermer op zich. Als iemand te dichtbij kwam, liet die even de tandjes zien om duidelijk te maken dat we nog niet klaar waren voor contact. Maar zodra het rustig was en er niemand in de kamer was, kwamen we helemaal tot leven. Dan renden we achter elkaar aan, klommen we overal op en speelden we alsof de wereld van ons was. Nu, een maand later, hebben we al enorme stappen gezet. Ik ben de kleinste van ons twee, maar vergis je niet: ook ik ben dapper. Ik kijk eerst graag de kat uit de boom en observeer alles wat er rondom mij gebeurt. Dat heeft me geholpen om steeds meer vertrouwen te krijgen. Ondertussen durf ik al dicht bij mensen te komen en soms raak ik voorzichtig een hand of een voet aan. Ik lig ook graag in de buurt om alles rustig te bekijken. Ik weet zeker dat ik, met wat tijd, geduld en ruimte, ooit misschien wel gezellig tegen je aan kom liggen. Alleen ben ik daar nu nog niet helemaal klaar voor. Joske is dan weer helemaal dol op andere katten. Het liefst probeert die iedereen uit te nodigen om samen te spelen. Dat doet Joske op een heel slimme én schattige manier. Eerst wat spelen in de buurt, en dan... oeps... plots op de rug rollen, steeds een beetje dichter bij de andere kat. Alsof die wil zeggen: "Kom je meedoen?" Het is moeilijk om daar niet voor te vallen. Ik ben ook dol op andere katten, maar aanvaard iets meer de grenzen van andere katten. Waar Joske haar schattigheid gebruikt om steeds dichter te raken, en soms al eens probeert te spelen met hen, ga ik zo dicht mogelijk en leg ik me dan neer. Zo vertrouwen ze me hopelijk ook genoeg om toch eens met hen te spelen. Je hoort het al, we zijn echte speelvogels. We rennen achter elkaar aan, spelen met balletjes, klimmen in de krabtoren en beleven elke dag nieuwe avonturen. Als we wat ouder zijn, zouden we ook heel graag een veilige tuin of buitenruimte ontdekken. Wij dromen van een warm thuis waar we samen mogen blijven. Een plekje waar we de tijd krijgen om verder open te bloeien, zonder druk en op ons eigen tempo. We zetten elke dag grote stappen en zijn ervan overtuigd dat we, met wat geduld en liefde, zullen uitgroeien tot twee fantastische huisgenootjes. Misschien mogen we die stap wel samen met jou zetten?
Megjelent előző hét
