Kosmas (Κοσμάς) örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi · Életkor ismeretlen
A nevem Koszmasz. Egykor négyen voltunk – én és három testvérem. Nőttünk együtt, mindig együtt. Aztán egy nap valaki először észrevette őket... és elvitte őket az új otthonukba. És engem hagytak itt. Nem tudtam, miért. Nem tudtam, mit csináltam rosszul. Talán azért, mert a legfélénkebb voltam. A legtöbbet haboztam. Az, aki hátralépett, nem előre. De mindig ölelésekkel akartam megszabadítani magam. Mindig szeretetteljes voltam – csak a saját, csendes módomban. Talán ez zavarta meg néhány embert. Talán nem volt türelmük várni. Ezért maradtam itt. És itt tanulok minden nap újra megbízni. Nem félni a hirtelen mozdulatoktól. Mert… talán egyszer ezek a mozdulatok fájdalmat okoztak. De most próbálok emlékezni arra, hogy vannak kézek, amelyek csak jóra várnak. Nagyon szeretem a másik kutyákat. Figyeltem őket, követem őket, másolom őket. Látom, milyen bátrak és társaságiak, látom, milyen boldogan ugranak ölelésbe – és próbálom, lépésről lépésre, kis kis lépésekkel, olyan lenni, mint ők. És valahol bennem remélem. Remélem, hogy valaki egy kicsit többet áll mellettem. Valaki, aki időt, teret és esélyt ad nekem, hogy megmutassam, ki vagyok valójában. Mert tudod… én is egy nagyszerű kutya vagyok. Csak valaki kell, aki ezt látja. A mi kedves Koszmaszunk csak Attikában fogadható el, fogadási szerződéssel és mikrochippel.
Olvasd el az eredetit (el)
Με λένε Κοσμά. Κάποτε ήμασταν τέσσερις — εγώ και τα τρία μου αδέρφια. Μεγαλώσαμε αγκαλιά, πάντα μαζί Ώσπου μια μέρα κάποιοι άνθρωποι τα πρόσεξαν πρώτα… και τα πήραν στο νέο τους σπίτι.. Κι εγώ έμεινα πίσω. Δεν ήξερα γιατί. Δεν ήξερα τι δεν έκανα σωστά. Ίσως γιατί ήμουν το πιο φοβισμένο από όλα. Το πιο διστακτικό. Αυτό που έκανε ένα βήμα πίσω, αντί για μπροστά. Κι όμως, πάντα ήθελα αγκαλιές. Πάντα ήθελα χάδια — απλώς με έναν δικό μου, ήσυχο ρυθμό. Ίσως αυτό να μπέρδεψε κάποιους. Ίσως να μην είχαν τη διάθεση να περιμένουν. Έτσι έμεινα εδώ. Κι εδώ μαθαίνω κάθε μέρα να εμπιστεύομαι ξανά. Να μην τρομάζω στις απότομες κινήσεις. Γιατί… ίσως κάποτε αυτές οι κινήσεις με πόνεσαν. Μα τώρα προσπαθώ να θυμηθώ ότι υπάρχουν και χέρια που μόνο καλό θέλουν να κάνουν. Αγαπώ πολύ τα άλλα σκυλιά. Τα παρατηρώ, τα ακολουθώ, τα αντιγράφω. Βλέπω πόσο τολμηρά και κοινωνικά είναι, βλέπω πώς πέφτουν με χαρά στις αγκαλιές — κι εγώ προσπαθώ, λίγο λίγο, βήμα βήμα, να γίνω σαν κι αυτά. Και κάπου μέσα μου ελπίζω. Ελπίζω ότι θα βρεθεί ένας άνθρωπος που θα σταθεί λίγο παραπάνω δίπλα μου. Που θα μου δώσει χρόνο, χώρο, και μια ευκαιρία να του δείξω ποιος είμαι στ’ αλήθεια. Γιατί, ξέρετε… είμαι κι εγώ ένα σπουδαίο σκυλί. Απλώς χρειάζομαι κάποιον που να μπορεί να το δει. Ο Γλυκός μας Κοσμάς Υιοθετείται μόνο εντός Αττικής, με συμβόλαιο υιοθεσίας και μικροτσίπ. 📌 Γεννημένος Οκτώβριο του 2024
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
