Madame örökbefogadása
European Shorthair · Nő
Madame, 5,5 éves és gyönyörű vagyok. Sajnos egy nagyon rossz otthonból származom, de szerencsére megmentettek és az állatmenhelyre hoztak. Először nem éreztem jobbnak magam. De most van egy nagy szobám, sok helyem és még kint is játszhatok. Nem tudtam, hogy ez milyen jó, de szeretem a friss levegőt. Élvezem a színes tevékenységeket kívülről, ami izgalmas. Mert utálom a unalmat. Korábban nagyon falánk voltam és még a szemetesbe is belenéztem volna. Itt rengeteg ételt kapok - még éjszaka is egy kis dobozból, ami kétszer nyílik - így nem kell aggódnom emiatt. Másrészt még mindig egy kicsit nyugtalan és ideges vagyok. Ez valószínűleg a történetem miatt van, amit még mindig feldolgozunk. Valójában szeretek simogatni és az emberek társaságát keresni - és akkor minden túl sok lesz nekem és morogok magamban. Ezért kaptam a "Grummelpöttchen" becenevet - "Madame Grummelpöttchen". El tudod képzelni, hogy gyorsan meg akarok szabadulni a nevetőnevemtől. És a gondozóim és a személyzet most azon dolgozik, hogy segítsen nekem. És én tényleg napról napra nyugodtabb leszek. Valószínűleg volt egy ülőcsont törésem a régi otthonomban, amit soha nem kezeltek. Ezért egy kicsit csúnyán sétálok, de nem fáj. Ezt már megvizsgálták (el tudtam volna mondani az embereimnek rögtön...).
Olvasd el az eredetit (de)
Huch, was gucken Sie mein Bild so lieb an? Wollen Sie mich kennenlernen? Na dann: Ich bin Madame, 5,5 Jahre jung und wunderschön. Natürlich! Ich komme leider aus ganz schlechter Haltung und wurde zum Glück da rausgeholt und ins Tierheim verfrachtet. Das fand ich anfänglich allerdings auch nicht besser. Miau! Doch mittlerweile habe ich ein großes Zimmerchen bezogen, habe viel Platz und sogar etwas Freigang. Das kannte ich vorher nicht, doch die frische Luft finde ich gut. Außerdem kann ich da draußen das bunte Treiben beobachten, das ist spannend. Denn ich hasse Langeweile. Miau! Anfänglich war ich auch sehr verfressen und hätte selbst vor einem Mülleimer nicht Halt gemacht. Hier bekomme ich jetzt zum Glück ganz viel Futter – sogar nachtsüber aus so einem kleinen Kasten, der zweimal aufgeht – deshalb bin ich diesbezüglich schon entspannter geworden. Ansonsten bin ich immer noch etwas hektisch und unruhig. Das liegt bestimmt an meiner Vorgeschichte, die ich noch verarbeiten muss. Ich mag nämlich „eigentlich” gerne kuscheln und suche auch die Nähe zu Menschen – und dann wird mir alles zu viel und ich grummle vor mich hin. Das hat mir nun den Beinamen „Grummelpöttchen” eingebracht – „Madame Grummelpöttchen”. Sie können sich sicher vorstellen, dass ich den Namen schnell wieder loswerden will. Und daran arbeiten meine Streicheltanten und mein Personal nun. Und ich werde tatsächlich von Tag zu Tag ein klein wenig ruhiger. Ich muss in meinem alten Zuhause mal einen Sitzbeinbruch gehabt haben, der nie behandelt wurde. Deshalb gehe ich etwas schief, hab allerdings keine Schmerzen. Das wurde untersucht (hätte ich meinen Leuten auch gleich sagen können…).
Megjelent 2 héttel ezelőtt
