PAGA – 6 ans – ♀︎ örökbefogadása
Keverék fajta · Nő
A nevem Paga, 6 éves Dalmata vagyok, és az új tulajdonosom hirtelen elhalálozása után kerültem ide. Egy hirtelen megforduló élet, minden újra tanulásra szorul. Nagyon közel állok az emberekhez. Nem az a fajta, aki mindenkitől figyelmet kér, de akihez ismerem és megbízom, annál csendes árnyékként maradok. Mindig ugyanabban a szobában, mindig a kanapén, mindig ott, miközben nagy törődést sem igényel. Elég visszafogott vagyok, ha nem ismerek valakit, de gyorsan alkalmazkodok. Az egyik dolog, amit nem szeretek, az a magány. A magány feszélyez, néha ugatok, sőt, a ajtót is karmolom. Nem voltam felkészülve a elhagyásra, ezért ma is nehéz nyugodtan maradnom, ha nincs itt. Dolgozom rajta, már elértém az első eredményeket, de stabil környezetre, valakire, aki ezt megérti, aki nem siet, és segít megnyugodni abban a pillanatban. Barátságos vagyok az emberekkel, nyugodt otthonban, tiszta, nem rombolós. Jól eszem, néha kissé túl gyorsan, és hajlamos vagyok tartani, ami az enyém (különösen ha étel). Ezeket dolgozzuk, és megfelelően csináltatok, akkor jó tanuló vagyok. Más kutyákkal együtt tudok élni, de ez nem a preferált mód. Szeretném a határait, a teljes emberemet. Nem vagyok harcos, de ha a tér korlátozottnak tűnik, feszülhetek. Sétáknál sokkal jobb a helyzet. Kíváncsi vagyok, szeretek felfedezni, időt szántok a szaglásra. És más oldalról, az eső? Nekem nem köszönöm. Egy jó ruha alatt hajlandó vagyok kijönni. Tiszta vagyok, jól érzem magam a városban, egyáltalán nem reaktív a mindennapi zajokra. Ideális környezetem? Egy ház, amelyben nincsenek más állatok, barátságos, elérhető emberek, akik figyelnek az érzelmi igényeimre. Még van mit tanulnom, de szeretetteljes társ vagyok, aki sokat ad, ha időt szántok rá, hogy megértsék. Fotók.
Olvasd el az eredetit (fr)
Je m’appelle Paga. J’ai 6 ans, et j'ai été abandonnée après avoir perdu mes repères, ma routine, et la personne autour de qui mon monde s’était construit. J’apprends doucement à retrouver confiance dans une vie qui n’est plus celle que je connaissais. Je suis une chienne très fusionnelle avec mon humain. Pas démonstrative avec tout le monde, mais quand je crée un lien, il est très fort. À la maison, je suis calme, propre et non destructrice. J’aime mon confort, mes habitudes, mes petits rituels. Je mange bien, parfois un peu trop vite, et j’ai tendance à vouloir garder ce qui est “à moi”, surtout la nourriture. C’est quelque chose qui se gère très bien quand on respecte mon espace. En extérieur, je suis une chienne curieuse et agréable. J’aime prendre mon temps, sentir chaque odeur, suivre des pistes, chasser les taupes. Je ne suis pas sensible aux bruits du quotidien. En revanche, la pluie… très peu pour moi. Avec les autres chiens, la cohabitation est possible, mais pas avec n’importe qui. Je peux vivre avec un compagnon calme, respectueux, qui ne me colle pas et qui accepte que j’aime avoir mon humain un peu pour moi aussi. Je ne cherche pas le conflit, mais je tiens à mes repères et à ma tranquillité. Les chevaux me fascinent et j’aime beaucoup leur présence. Les chats et les NAC, en revanche, ne sont pas mes amis. Le plus difficile pour moi, c’est la solitude. Être laissée seule réveille quelque chose de douloureux. J’ai peur qu’on ne revienne pas. Depuis que je suis en famille d’accueil, j’ai appris beaucoup de choses et j’ai commencé à découvrir une forme d’autonomie. La campagne m’a fait un bien fou. Le jardin, les longues balades en forêt, le calme, m’aident à respirer. Moi qui avais besoin d’être constamment collée à mon humain, j’apprends peu à peu à profiter seule du jardin, à me poser, à explorer. Ce sont de petites victoires, j’ai encore des fragilités, des peurs, mais quand je me sens comprise et en sécurité, je donne tout. Aujourd’hui, je cherche un foyer stable, doux, avec des humains capables de respecter mon rythme et mes émotions. Une maison où je pourrai enfin arrêter d’avoir peur d’être laissée derrière.
Ingyenes fiók — 10 kapcsolat tartalmazott
Megjelent előző hónap
