Peggy örökbefogadása
Nő · Idős · 18 évek
Szia, én vagyok Peggy, miután egy ideig kószáltam a megtalálásom helyén, és senki nem ismert fel ott, figyelmes emberek segítségével rácsapoltak és hoztak engem ebbe a fajta menhelyre. Ez volt a nagy szerencsém, mert kiderült, hogy rossz állapotban voltam. Az életemet csak a gyors megfogás és a későbbi orvosi kezelés mentette meg. Teljesen kiszáradtam, elgyengültem és gyenge voltam, a gondozók itt nagyon aggódva kérdezték, hogy túlélem-e a következő napokat. Több infúzió és elegendő kisbárány étel (köszönöm újra az önkénteseknek!) után valóban kezdtem önállóan enni, ami mindenkinek örömére szolgált. Néhány nappal később már magamra is tudtam állni, micsoda csoda, ki gondolta volna? Amikor stabilizálódtam, a háziállatorvos vérvételt vett, és vérvizsgálatot készített. Sajnos a mutatók vesekárosodást és májkárosodást jeleztek, ezért függök a megfelelő, magas minőségű ételtől. Ráadásul kiderült, hogy vak és süket vagyok ... ezért új otthonomban figyelemmel kell kísérni a potenciális veszélyforrásokat. Nem hogy valahova esnék le és megbontanám a régi lábszárakat. A korom miatt már nem vagyok a legaktívabb. Segítséggel kószálok a nagy macskaházban, és csak korlátozottan találom meg az utat. De hát még mindig megtalálom az ételt kis segítséggel. Emellett itt is új vagyok, még nem ismerem jól magam. Addig mutatom magam más macskák előtt, amíg engem hagynak békében. Új otthonomhoz kívánnék egy családot vagy egyFrauchen/Herrchent, ahol csendes, és nem kell túl sok zűrzavart töltenem. Különben szeretnék néha emberi szeretetet élvezni, és nyugalommal rendelkezni, mert szeretem, ha megfogják és motorként morogni. Szóval, ki akarja ajánlani nekem a következő pár boldog évét csendes otthonban? Jöjjön és látogasson meg bennünket a menhelyen!
Olvasd el az eredetit (de)
Hallo, ich bin die Peggy, nachdem ich schon länger an meinem Fundort herumlief und mich dort niemand kannte, haben mich aufmerksame Leute mit Hilfe einer Falle hier ins Tierheim gebracht. Das war mein großes Glück, denn hier stellte sich heraus, dass ich in einem sehr schlechten Zustand war. Das ich dies überlebt habe, ist nur dem schnellen Einfangen und der anschließenden medizinischen Behandlung zu verdanken. Total dehydriert, abgemagert und schlapp hatten die Pfleger hier große Bedenken, ob ich die nächsten Tage überleben werde. Nach einigen Infusionen und ausreichend Päppelfutter (danke nochmal an die ganzen Spender!), fing ich dann tatsächlich zur Freude aller an, selbstständig zu essen. Nach ein paar Tagen konnte ich sogar aus eigener Kraft wieder stehen, wow, wer hätte das denn gedacht? Als ich dann einigermaßen stabil war, konnte der Tierarzt mir Blut abnehmen und ein Blutbild erstellen. Leider deuteten die Werte auf eine Nieren- und Leberschädigung hin, sodass ich auf artgerechtes, hochwertiges Futter angewiesen bin. Zu allem Übel wurde bei mir noch festgestellt, dass ich blind und taub bin... daher muss in meinem neuen Zuhause unbedingt auf mögliche Gefahrenquellen geachtet werden. Nicht, dass ich irgendwo runterfalle und mir meine alten Beinchen breche. Aufgrund meines Alters bin ich nicht mehr die aktivste. Ich laufe hier in dem riesigen Katzenhaus etwas hilflos umher und finde mich nur bedingt zurecht. Aber hey, mein Futter finde ich mit ein wenig Hilfe trotzdem. Außerdem bin ich ja auch noch neu hier und kenne mich noch nicht so gut aus. Anderen Katzen gegenüber zeige ich mich unauffällig, solange diese mich in Ruhe lassen. Für mein neues zu Hause wünsche ich mir eine Familie oder ein Frauchen/Herrchen, bei denen es recht ruhig zu geht und ich keinen allzu großen Trubel mehr erfahre. Ansonsten freue ich mich darüber, ab und an mal menschliche Zuneigung zu genießen und meine Ruhe zu haben, denn kuscheln liebe ich und schnurre, was das Zeug hält. Also, wer möchte mir denn noch ein paar glückliche Jahre in einem ruhigen Zuhause bieten? Kommt mich doch mal im Tierheim besuchen! Bis bald Eure etwas tüdelige Peggy
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
