Pocholo örökbefogadása
Férfi · Idős · 15 évek
Pocholo – egy idős úriember, különbségekkel. Pocholo egy idős spanyol vízibika, aki az tulajdonosa halála után a szomszédjával együtt eldobálták az utcára, annak ellenére, hogy fogyatékossága volt. Így a kettőjük végül szerencsére került menhelyre. Pocholo megérkezett a gondozó otthonába novemberben nagyon rossz állapotban, rendkívül sovány, súlyosan beteg és súlyosan kócos, szennyes szőrrel. A szegény fickó már régóta küzdött a szomszédjával az utcán. Sajnos több részlet nincs ismert. Mivel mozgászavarai és nyilvánvaló koordinációs zavarai vannak, különösen a jobb hátsó lábánál, biztosan nem tudott már sikeresen vadászni. Csak lassan képes volt 200-300 métert megtenni. Négy hónap után Pocholo megszabadult parazitáktól, fogtartótól, néhány fogtól és a túlzott szőrétől, majdnem három kilót hízott, és egyre mozgékonyabb lett. Most már körülbelül két kilométert képes megtenni anélkül, hogy gond lenne. Néha ugrál vagy fut a folyosón. Meglepően jól boldogul néhány normál magasságú lépéssel, csak nagyon ritkán igényli a segítséget. Pocholo otthonos, de ha egyedül hagyják otthon, akkor nagyon szenved, teljesen stresszes, és behúzódik. Ugyanez vonatkozik a kocsiútakra is. Mindkettő lépésről lépésre gyakoroltatták, azzal a lickszivaccsal, amit olyan nagyra értékel. Amikor Pocholo a gondozóanyjával van otthon, nyugodt és teljesen ellazult, és inkább mellette marad vagy egyik kutyabedén. Egyáltalán nem agresszív, két-háromszor étkezik naponta, jó étvággyal, és szereti a simogatást. Hallása valószínűleg már nem olyan jó, mint régen. Pocholo boldog egy csendes, földszinti családban, ahol mindig társaságot kap. Ezért, az életének megmaradt idejére egy türelmes, szeretetteljes öreg páros ideális lenne. Nagyon fontos, hogy soha ne hagyják egyedül.
Olvasd el az eredetit (de)
Pocholo – ein älterer Herr mit Eigenheiten Pocholo ist ein alter Spanischer Wasserhund, der nach dem Tod seines Besitzers trotz seiner Behinderung zusammen mit seinem alten Kumpel auf der Straße entsorgt wurde. So hatten die beiden letztendlich sogar noch Glück, dass sie im Tierheim landeten. Pocholo kam dann im November in wirklich desolatem Zustand auf seiner Pflegestelle an, klapperdürr, gesundheitlich schwer angeschlagen sowie mit stark verfilztem und verdrecktem Fell. Der arme Tropf hatte sich einige Zeit mit seinem Kumpel auf der Straße durchgeschlagen, Genaueres ist leider nicht bekannt. Aufgrund seiner Gehbehinderung und den deutlichen Koordinationsstörungen insbesondere des rechten Hinterlaufes war er ganz sicher nicht mehr in der Lage, erfolgreich zu jagen. Er konnte gerade einmal langsam 200-300 Meter weit gehen. Nach inzwischen vier Monaten ist Pocholo von Parasiten, Zahnstein, einigen Zähnen sowie seinem überflüssigen Fell befreit, hat knapp drei Kilogramm zugenommen und wird zunehmend mobiler. Er schafft unterdessen Strecken von ca. zwei Kilometern ohne Probleme. Manchmal hüpft oder rennt er sogar über den Flur. Wenige normal hohe Stufen meistert er fast immer erstaunlich gut, er braucht nur ganz selten Unterstützung. Pocholo ist stubenrein, allerdings nur, wenn er nicht alleine zuhause bleiben muss, dann leidet er sehr, ist total gestresst und macht seine Geschäfte ins Haus. Gleiches gilt für das Autofahren. Beides wird ganz kleinschrittig geübt, dabei hilft die Schleckmatte, die er heiß und innig liebt. Wenn Pocholo mit seinem Pflegefrauchen zuhause ist, ist er ganz ruhig und völlig entspannt und er hält sich am liebsten in ihrer Nähe oder auf einem seiner Hundekissen auf. Er ist völlig frei von irgendwelchen Aggressionen, futtert zwei- bis dreimal täglich mit großem Appetit und kann Streicheleinheiten genießen. Sein Gehör scheint nicht mehr sehr gut zu sein. Pocholo ist zufrieden in einem ruhigen, ebenerdigen Haushalt, in dem er immer in Gesellschaft ist. Ideal wäre also für seine ihm verbleibende Zeit ein geduldiges, liebevolles Rentnerpaar. Ganz wichtig ist, dass er möglichst nie allein bleiben muss.
Ingyenes fiók — 10 kapcsolat tartalmazott
Megjelent 3 héttel ezelőtt
