Prikols örökbefogadása
Férfi · Felnőtt · 4 évek
Egy csoportban 25 kis kutya élt, akik egy fűtés nélküli házban Jūrmalában télen egyedül éltek, a saját székletükben és más szennyesükben fekve, megrongálva a bútorokat. Úgy tűnik, valaki megitta őket, mint disznókakat, a földre szórva. Egy nap a jūrmalai polgári rendőrség felfedezte ezt a rettenetes helyet, és minden kutyaszopót átvitték egy menhelyre. Ahogy gyakran előfordul ilyen helyeken, ahol az állatok önszabályozás nélkül szaporodnak, nem szociálisak, sétáltatásra nem kerülnek, vagy nem kapnak megfelelő gondoskodást – a kutyák nagy része teljesen szociálisan képtelen volt. A puha, csinos fiú, Prikols, akinek korát négynak becsüljük, nem véletlenül kapták ezt a nevet – telis-telibe vicces mind szó szerint, mind metaforikusan. A kiskutya elég magabiztos, de a szociális kudarc nyilvánvaló: kíváncsi és érdeklődő minden új dolog iránt, miközben nem rejt el félelmeit. Szerintünk nehéz lenne vele élni anélkül, hogy játszani mennétek kutyaskolába. Például minden lehetséges felületre ugrik, mint egy hegyi bika. A kanapé és a függönyek nyilvánvaló helyek. Prikols felpattan az ebédlőasztalra, sőt még magasabbra is, anélkül, hogy erőfeszítést tenné. Gondolj csak bele – mondtuk a magabiztosságot elsőként, mert ennek kell együtt járnia a makacssággal… És képzeld el Prikols-t a közepén a vacsoraasztalon, amint büszkén és megbízhatóan néz az tulajdonosára, és így szól: „Hát mit mondhat most? Mit fog csinálni?” Ezért azt tanácsoljuk, hogy csak türelmes és tapasztalt kutyatréner számára ajánljuk a fogadását, aki hajlandó mosolyogva és készülve felkészülni arra, hogy Prikols-t nevelje és oktassa. Lakhat egy városközponti apartmanban is, de olyan kisgyerekek nélkül, akik mindennap körülötte járkálnak.
Olvasd el az eredetit (lv)
Pavisam kopā viņi bija 25 maza auguma šuneļi, kuri ziemas spelgonī vieni paši dzīvoja neapkurinātā mājā Jūrmalā, mītot savos izkārnījumos un citā drazā, ko paši vien bija sastrādājuši, sagraužot mēbeles. Ēst gan it kā kāds viņiem nesis un kā cūkulēniem pabēris zemē. Līdz kādu dienu šo šausmu vietu atklāja Jūrmalas pašvaldības policija un visi sunīši tika nogādāti patversmē. Kā jau ierasts šādās vietās, kur dzīvnieki nekontrolēti vairojas savā starpā, netiek socializēti, vesti pastaigās vai pienācīgi apkopti – lielākā daļa rējēju bija pilnībā antisociāli. Puspūkainais smukulis Prikols, kura vecumu lēšam ap četriem gadiem, ne velti pie šāda vārda ticis – viņš ir joku pilns gan tiešā, gan pārnestā nozīmē. Puisietis ir gana pašpārliecināts, tomēr socializācijas trūkums ir jūtams: viņš būs ziņkārīgs un ieinteresēts visā jaunajā, vienlaikus neslēpjot arī bailes. Mūsuprāt, bez suņu skolas apmeklējuma ar šo smieklu būs pagrūti sadzīvot. Piemēram, viņš kā kalnu kaza izlēkās pa visām iespējamām virsmām. Dīvāni un palodzes būs pašsaprotamas vietas. Prikols bez vismazākās piepūles uzleks arī uz ēdamgalda un vēl augstāk. Atcerieties – ne velti kā pirmo raksturojuma iezīmi minējām pašpārliecinātību, kam klāt jāpiesummē arī spītība… Un tagad iedomājieties Prikolu sava ēdamgalda viducī ar izaicinoši bezkaunīgu smieklu dzirksti acīs uzlūkojam saimnieku, sak: “Nu, ko tu tagad teiksi? Ko darīsi?!” Tāpēc adopcijai viņu iesakām tikai pacietīgiem un suņu skološanā pieredzējušiem ļaudīm, kuri gatavi, bruņojušies ar smaidu, Prikolu skolot un audzināt. Viņš var dzīvot arī dzīvoklī pilsētvidē, bet bez pavisam mazu bērnu klātbūtnes ikdienā.
Megjelent 5 hónappal ezelőtt
