Rex örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen
Néha nehéz olyan szavakat találni, amelyek leírják azokat a szenvedéseket, amelyek a sok állat életét ismertetik. Így van ez nálam is. A mindennapjaim is rettegés és bizonytalanság jelei. Nem tudom elmondani, hol kezdődött az életem, vagy mire voltam kitéve. Jelenleg napi szinten élök, remény nélkül, hogy a helyzetem megváltozik – a szívem tele van félelemmel, és annyira várom a békét és az érzést a biztonságról. A nevem Rex. Még nem is volt nevem. Csak egy szám voltam. Az ezer másik kutyához hasonlóan, akik mind remélik a saját esélyüket – néhányuknak hiába. Vannak kutyák, akik félnének, mint én. Soha nem tanultam megbízni az emberekben, és láthatóan még most is félek, amikor valaki belép a ketrecembe. És mégis, összeszedtem minden bátorságomat, és hagytam, hogy gyengéden megsimítsák a szőröm – furcsa érzés volt, mert új volt számomra, hogy valaki szeretettel bánjon velem. Sajnos nem tudtam igazán élvezni, mert még nem tudom felülképezni a félelmem, de ezt nagyon szeretném. Egyedül és egy ilyen nagy állatmenhelyen soha nem tudom ezt megtenni. Szükségem van emberekre – nagyon különleges emberekre, akik mellettem akarnak lenni, és támogatni akarnak. Emberek, akik türelmesen tanítanak nekem a kutyaszoroson, és megmutatják, hogy érdemes engedni a szeretetnek. Milyen csodálatos lenne, ha egyszer egy kényelmes kutyabútorban, egy nyugodt helyen fekve teljesen megnyugodva aludhatnék. Érezni a biztonságot. Nem akarlak téveszmében hagyni. Még messze van az út. De ha te vagy az a megfelelő ember, aki adni akarja nekem ezt a lehetőséget, nem tudnám szavakkal kifejezni a boldogságomat. Talán te is ajánlhatnál nekem gondozói helyet, mint lépés az új életembe? © 2006-2024 az animal welfare association Europa e.V. Ez az állat idegen helyzetekben izgatott lehet.
Olvasd el az eredetit (de)
Manchmal ist es schwer, Worte für all das Leid zu finden, dass das Leben vieler Tiere erfüllt. So geht es auch mir. Auch mein Alltag ist geprägt von Angst und Ungewissheit. Ich kann euch nicht sagen, wo genau mein Leben begann und was ich schon alles durchmachen musste. Derzeit lebe ich von einem Tag zum nächsten ohne Aussicht darauf, dass sich etwas an meiner Situation ändert – mein Herz ist voller Furcht und ich sehne mich so sehr nach Ruhe und dem Gefühl von Sicherheit. Mein Name ist …. . Bis vor kurzem hatte ich noch gar keinen Namen. Ich war nur eine Nummer. Einer von tausenden anderen Hunden, die alle auf ihre Chance hoffen – viele vergebens. Es gibt einige Hunde, die ängstlich sind, so wie ich. Ich konnte nie lernen, Vertrauen zu Menschen aufzubauen und man sieht mir an, dass ich mich noch fürchte, wenn Menschen meinen Zwinger betreten. Und trotzdem habe ich all meinen Mut zusammen genommen und zugelassen, dass sie mir sanft übers Fell streichen – es war ein seltsames Gefühl, weil es so neu für mich war, dass mich jemand liebevoll behandelt. Leider konnte ich das gar nicht genießen, weil ich meine Angst noch nicht überwinden kann, doch das möchte ich so gern.Alleine und an einem Ort, wie diesem großen Tierheim, werde ich das niemals schaffen. Ich brauche Menschen – ganz besondere Menschen an meiner Seite, die mich unterstützen möchten. Die mich mit aller Geduld an die Leine gewöhnen und mir zeigen, dass es sich lohnt, Liebe zuzulassen. Wie wunderbar wäre es, wenn ich eines Tages dazu in der Lage wäre, an einem ruhigen Ort in einem bequemen Körbchen zu liegen und ganz entspannt vor mich hinzudösen. Mich sicher zu fühlen.Ich will euch nicht belügen. Bis dahin ist es noch ein langer Weg. Doch wenn ihr die richtigen Menschen für mich seid, und mir diese Chance schenken möchtet, könnte ich mein Glück gar nicht in Worte fassen. Vielleicht könnt ihr mir auch ein Pflegeplätzchen anbieten, als Sprungbrett in mein neues Leben? © 2006-2026 by Tierschutzverein Europa e.V. - All rights reserved
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
