TIMBA örökbefogadása
Keverék fajta · Nő · Fiatal · 3 évek
TIMBA vagyok – és keresek egy kis boldogságot❣ 2026 áprilisának elején a városi állatmenhelyről, az Ecosalból vett fel engem a Fellnasen-Team. Abban az időben én csak félelem voltam. Nem tudtam, hová visznek, kik ezek az emberek és mi fog történni velem. Minden új, hangos és idegen volt – és annyira meg voltam zavarodva, hogy azt kívántam, bárcsak láthatatlan lehetek. De aztán eljutottam az Help Labus állatmenhelyre. Ott történt valami, ami megváltoztatta az életemet: időt adtak nekem. Időt lélegezni. Időt érteni. Időt rájönni, hogy nem mindenki akar velem rosszat. Türelemmel, nyugalommal és szeretetteljes kezekkel mutatták meg az itteni emberek, hogy biztonságban vagyok. Hogy láthatónak érzem magam. Hogy fontos vagyok. Lépésről lépésre tanultam bízni. Ma sokkal nyugodtabb vagyok, a tekintetem enyhébbé vált és a félelem nem olyan hangos, mint korábban volt. De még nem értem el a célom. Valakire van szükségem, aki továbbra is elkísér – az én tempómban, nyitott szívvel. Egy otthonra vágyok, ahová eljuthatok. Emberekre, akik boldogok minden apró fejlődésemen. Emberekre, akik megértik, hogy a bizalom olyan, mint egy törékeny növény: lassan nő, de mélyen és igazán. Egy türelmes család vagy egy szeretetteljes örökbefogadó otthon – mindkettő nagy ajándék lenne nekem. Ha szívvel, megértéssel és türelemmel találkozol velem, ígérem, hogy megteszem a maximumot. Talán hamarosan megmutathatom neked, milyen csodálatos társaság rejlik bennem – csendesen, gyengéden és hálásan.
Olvasd el az eredetit (de)
Mein Name ist TIMBA – und ich bin auf der Suche nach meinem kleinen Stück Glück❣ Anfang April 2026 hat mich das Fellnasen‑Team aus dem städtischen Tierheim Ecosal geholt. Damals war ich ein Häufchen Angst. Ich wusste nicht, wohin man mich bringt, wer diese Menschen sind oder was als Nächstes passiert. Alles war neu, laut, fremd – und ich war so überwältigt, dass ich mich am liebsten unsichtbar gemacht hätte. Doch dann kam ich ins Tierheim Help Labus. Und dort geschah etwas, das mein Leben verändert hat: Man gab mir Zeit. Zeit, um zu atmen. Zeit, um zu verstehen. Zeit, um zu merken, dass nicht jeder Mensch etwas Schlechtes von mir möchte. Mit Geduld, Ruhe und liebevollen Händen haben die Menschen hier mir gezeigt, dass ich sicher bin. Dass ich gesehen werde. Dass ich wichtig bin. Schritt für Schritt habe ich gelernt, Vertrauen zu fassen. Heute bin ich viel entspannter, mein Blick ist weicher geworden, und die Angst ist nicht mehr so laut wie früher. Aber ich bin noch nicht am Ziel. Ich brauche jemanden, der mich weiter begleitet – in meinem Tempo, mit einem offenen Herzen. Ich wünsche mir ein Zuhause, in dem ich ankommen darf. Menschen, die sich über jeden kleinen Fortschritt freuen. Menschen, die verstehen, dass Vertrauen wachsen darf wie eine zarte Pflanze: langsam, aber dafür tief und echt. Eine geduldige Familie oder eine liebevolle Pflegestelle – beides wäre für mich ein großes Geschenk. Wenn du mir mit Herz, Verständnis und Geduld begegnest, verspreche ich dir, mein Bestes zu geben. Vielleicht darf ich schon bald bei dir zeigen, was für eine wunderbare Begleiterin in mir steckt – leise, sanft und voller Dankbarkeit.
Megjelent tegnapelőtt
