Artax örökbefogadása
German Shepherd · Férfi
A csinos Artax vagyok, és új otthonra várok. Három másik kutyával együtt érkeztünk a menhelyre, miután régi otthonunkból elkobozták minket. Ez a hosszú elhanyagolás és elhagyatottság után keserűen szükséges volt, mert különben valószínűleg csak holttesteket kellett volna kihalászni. Akkoriban, amikor ide érkeztem, a helyzetem alig volt leírható. Minden csontom kilátszott, akár xilofont is lehetett volna játszani a bordáimon. Emellett a karmaim túlságosan hosszúak voltak, a piszkos szőr és a hozzá tartozó szag. De most itt vagyok, és a gondoskodásnak és a törődésnek köszönhetően, amelyeket itt kapok, lassan, de biztosan felépülök. Már egy kicsit híztam, élveztem az első fürdetésemet, és állatorvos is megvizsgált. Még ha minden jogom megvan is a világ elátkozása után, amit átéltem, nem vették el tőlem a szeretetemet. Éppen ellenkezőleg, nagyon boldog vagyok minden figyelemért, amit kapok, és nagyon gyorsan kötődöm a kétlábúakhoz. Naponta annyira boldog vagyok a gondozóim miatt, hogy örömömben a karjaikba szeretnék ugrani, szóval a gyerekeknek állniuk kell. Még mindig meg kell tanulnom, hogy nem csinálok ilyet, de eddig nem tudom, hogyan mutathatom meg másképp az örömömet. Egyébként azonban nagyon jó fiú vagyok, aki már megtanult egy-két dolgot. Nagyon jól kijövök más kutyákkal, és el tudom képzelni, hogy újra megosztanám új otthonomat egy másik kutyával. Kint is nagyon jól sétálok pórázon, és mindig odafigyelek, hogy hol van az emberem. A gondozóim attól félnek, hogy újra meg kell tanulnom a ház tisztaságát, mert sajnos akkoriban nem jártam ki rendszeresen. Nem lehet biztosan megmondani, hogy egyedül tudok-e maradni, ezért az új gazdáknak újra kell kezdeniük. De mint a pásztorkutyáknál szokásos, nagyon hajlandó vagyok tanulni, és nagyon örülök, hogy új dolgokat tanulhatok, és felfedezhetem a világot. Ezért az új gazdáknak feltétlenül kell egy bizonyos kalandvágy, hiszen sokáig egy lakásban voltam bezárva! Nagyon jó lenne, ha új otthonomban nem kellene lépcsőn járnom, ez nem jó az ízületeimnek. Szóval, hogyan néz ki? Felkeltettem az érdeklődésed? Akkor vedd fel a gondozóimmal a kapcsolatot, akik intézik az időpontjaimat.
Olvasd el az eredetit (de)
Ich bin der hübsche Artax und ich bin auf der Suche nach einem neuen Refugium. Meinen Weg ins Tierheim trat ich mit drei weiteren Hunden an, nachdem wir in unserem alten Zuhause beschlagnahmt wurden. Dies war, nach der langen Zeit der Vernachlässigung und Verwahrlosung, auch bitter notwendig, denn ansonsten hätte man vermutlich bald nur noch Kadaver bergen können. Der Zustand, in dem ich hier ankam, lässt sich kaum in Worte fassen. Jeder Knochen war sichtbar, auf meinen Rippen hätte man Xylophon spielen können. Dazu die viel zu langen Krallen, das dreckige Fell und der entsprechende Geruch. Aber nun bin ich hier und Dank der Versorgung und Pflege, die ich hier erfahre, geht es für mich langsam aber sicher bergauf. Ich habe schon ein wenig zugenommen, habe mein erstes Bad genossen und wurde auch schon tierärztlich untersucht. Auch wenn ich nach meiner Vergangenheit vielleicht jedes Recht dazu hätte, die Menschheit zu verfluchen, wurde mir meine Zuneigung nicht genommen. Ganz im Gegenteil, ich freue mich über jede Aufmerksamkeit, die ich bekommen kann und baue auch sehr schnell eine Bindung zu meinen Zweibeinern auf. Über meine Pfleger*innen freue ich mich täglich so sehr, dass ich ihnen am liebsten vor Freude in den Arm springen würde, daher sollten Kinder auf jeden Fall standfest sein. Ich muss noch lernen, dass man so etwas nicht tut, aber bisher weiß ich noch nicht, wie ich meinen Frohsinn anders zeigen soll. Ansonsten bin ich aber ein ganz feiner Kerl, der schon das ein oder andere gelernt hat. Mit anderen Hunden komme ich super zurecht und ich könnte mir auch vorstellen, mir mein neues Domizil wieder mit einem anderen Hund zu teilen. Draußen laufe ich auch sehr gut an der Leine und achte auch immer darauf, wo mein Mensch ist. Meine Pfleger*innen befürchten, dass ich die Stubenreinheit neu erlernen muss, da ich damals leider nicht regelmäßig vor die Tür gekommen bin. Ob ich alleine bleiben kann, lässt sich auch nicht mit Gewissheit sagen, daher müssen meine neuen Menschen sich darauf einstellen, mit mir nochmal ganz von vorne anzufangen. Aber, wie es für einen Schäferhund typisch ist, bin ich sehr lernwillig und freue mich sehr darüber neue Dinge kennenzulernen und die Welt zu erkunden. Daher sollten meine Menschen auf jeden Fall eine gewisse Abenteuerlust mitbringen, in einer Wohnung eingesperrt war ich lange genug! Es wäre großartig, wenn ich in meinem neuen Zuhause keine Stufen laufen müsste, das ist für meine Gelenke nicht förderlich. Also wie sieht's aus? Habe ich dein Interesse geweckt? Dann melde dich doch schnell bei meinen Pfleger*innen, die verwalten nämlich meine Termine.
Megjelent tegnap
