Džozija örökbefogadása
Nő · Idős · 12 évek
Džoizija először egy kóbor kutyaként érkezett a menhelyre, mikrochippel ellátva, de az első gazdájától a másodikon át nem regisztrálták, és rossz állapotban volt, az egyik szeme szinte dugó volt szennyeződésből, gennyből és szőrből. A kutya rettenetesen büdös volt vizeletre, és ellenséges és agresszív volt velünk szemben. Sikerült valamelyest rendbe hozni, és néhány nap múlva a gazdái eljöttek érte - elég rendesek voltak, és melegen beszéltek Džoizija jelleméről, és hogy a másik kutyája otthon várt rá. Kiderült, hogy egy sétán tűnt el. Semmi nem utalt arra, mi fog történni... Néhány hónappal később Džoizija visszatért a menhelyre. Ezúttal egy nagyon öreg yorkshire terrierrel, Totóval. A kutyákat a menhelyre vitték a városi rendőrség jóváhagyásával, mert a feleség eltűnt, és a férj, aki rokkant, műtétre ment, és a kutyákat magukra hagyták. Mindkét kutyát sikerült megmenteni másodszor, majd a telefonhívások elkezdődtek - egy nap egy szomszéd akarta Totót, aztán a férj hívott (kiderült, hogy nem is ment műtétre, csak ürügyként használta fel a kutyák elhagyására), amíg kiderült, hogy a "szomszéd" nem más, mint a hiányzó feleség... És mindketten teljes erővel akarták vissza Totót, Džoizija-t pedig (érdekes, hogy Džoizija a második alkalommal, amikor a menhelyen volt, megváltoztatta a karakterét - barátságos, boldog, anélkül, hogy bármilyen morgást mutatott volna). Felugrottunk, és elmentünk a kutyák lakóhelyére, hogy személyesen is megnézzük és megbeszéljük mindent. Egyrészt úgy tűnt - talán két tiszteletre méltó öreg kutya jobban járna, ha hazatérne, mint a menhelyen tengődne? De ez a látogatás kiderítette, hogy egyértelműen megértjük: van egy olyan kategória az emberek, akiknek nem szabadna állatokat tartaniuk. Fiatal korban talán elég csak etetni őket, de idős korban, amikor az állatok különböző betegségeket fejlesztenek ki, a pénzüket egészségükre és jólétükre kell költeni, nem alkoholra. Toto már talált új otthon, de a 12 éves Džoizija még mindig nálunk van. Igen, tudjuk, hogy külső megjelenése jelenleg nem a legvonzóbb (várakozik egy kutyakozmetikusra!), De lényege kedves, egy kis "csillogással" - ha valami nagyon, nagyon nem tetszik neki, akkor morog, egyébként - barátságos, élénk és kedves kutya. Džoizijanak nincs szeme - a doktor varrta össze sterilizálás és fogtisztítás közben. A legjobb gazdákat keressük Džoizija számára, akik gondoskodnak az öregkoráról!
Olvasd el az eredetit (lv)
Pirmo reizi patversmē Džozija nonāca kā uz ielas atrasts, čipēts, bet gadiem no pirmajiem uz otrajiem saimniekiem nepārreģistrēts un skatā aizlaists suns. Viena iztecējusī actiņa bija teju aizcementējusies ar spalvu, strutu un netīrumu korķi, sunīte baisi smirdēja pēc urīna un attiecībās ar mums bija nīgra un kodelīga. Daudzmaz savedām kārtībā, un pēc pāris dienām viņai pakaļ atnāca saimnieki – skatā gana kārtīgi, sirsnīgi stāstīja par Džozijas raksturu un to, kā mājās viņu ar nepacietību gaida otrs sunītis. Nu tā gadījies, ka pastaigas laikā pazudusi. Nekas neliecināja par to, kas sekos tālāk… Pēc pāris mēnešiem Džozija atgriezās patversmē. Šoreiz jau kopā ar ļoti vecu jorciņu Toto. Suņus no dzīvokļa ar pašvaldības policijas akceptu nogādāja patversmē, jo sieva esot pazudusi, bet vīrs – invalīds dodas uz operāciju, un suņi palikuši bezpalīdzīgā stāvoklī. Otrreiz atkopām nu jau abus suņus, un tad sākās… Sākās telefona zvani – kādu dienu kaimiņiene grib Toto ņemt sev, tad zvana vīrs (izrādās, ne uz kādu operāciju pat netaisījās iet, to piesaucis tikai kā ieganstu, lai no suņiem atbrīvotos), līdz atklājās, ka “kaimiņiene” ir neviens cits kā pazudusī sieva… Un abi pilnām mutēm grib atpakaļ Toto, par Džoziju pat neieminoties (interesanti, ka otreiz nonākusi patversmē, raksturā Džozija bija mainījusies – sirsnīga, priecīga, bez jel kādām nīgruma iezīmēm). Mēs āvām kājas un devāmies uz suņu dzīvesvietu, lai paši savām acīm visu redzētu un izrunātu. No vienas puses likās – varbūt tomēr diviem cienījama vecuma sunīšiem būs labāk atgriezties mājās, nevis nīkt patversmē? Taču šī vizīte izvērtās par vienu no tām reizēm, kad skaidri saproti: ir cilvēku kategorija, kuriem nedrīkst ļaut turēt dzīvniekus. Jaunībā varbūt pietiek vien ar pabarošanu, bet vecumdienās, kad dzīvniekiem parādās dažādas kaites, nauda jātērē viņu veselībai un labsajūtai, nevis alkoholam. Toto šobrīd jau ir atradis jaunas mājas, bet 12 gadus vecā Džozija joprojām mūsmājās. Jā, mēs zinām, ka šobrīd viņas ārējais izskats nav tas pats pievilcīgākais (gaidām rindā uz suņu frizētavu!), taču viņas būtība ir jauka, ar mazu “raksturiņa piešprici” – ja kaut kas ļoti, ļoti nepatiks, mēdz parūcināties, citādi – sirsnīga, jestra un feina suņomīte. Džozijai nav vienas actiņas – sterilizācijas un zobu sakopšanas laikā dakteri to aizšuva. Meklējam Džozijai vislabākos saimniekus, kuri parūpēsies par viņas vecumdienām!
Megjelent előző hét
