Fritz örökbefogadása
European Shorthair · Férfi
Fritz - egy fiatal, fehér jegyekkel rendelkező kandúrmacska. Mindössze 1,5 éves vagyok, és sokáig magamra voltam utalva az utcán. Ez elég kemény volt, emberek nélkül és folyamatosan élelem után kutatva. De végül egy jószívű ember megnézett közelebbről, és segített nekem. Így kerültem az állatmenhelyre. Ez nem tett jobbá - a szabadság ellen a börtön. Miau! Nos, már elismerem: ez egy hazugság volt... itt mindig meleg van, és mindig etetnek. Már nem kell félnem, senki sem bánthat. És mégis, még nem vagyok kész a simogatásra. Minden megsimogatási kísérletet elutasítok egy füttyel! Másrészt, már keresek kapcsolatot, mert valahogy homályosan emlékszem, hogy kis cica koromban ez nagyszerű volt. De az utcán töltött időm miatt az emberekbe vetett bizalmam valóban megsérült. És ez természetesen csökkenti a kilátásaimat arra, hogy valaha is kijuthassak ide. Mijaujauja! Emellett enyhén emelkedett koronatitert találtak nálam. Valószínűleg érintkezésbe kerültem a macskakoronavírussal az utcán, és ellenanyagokat képeztem. Nos, megpróbálom, és itt jelentkezem egy otthonra nálad. Ott mindenképpen megengedett, hogy kiengedjenek egy alkalmazkodási időszak után. A gyerekek nem a kedvenc embereim most, és szeretném, ha megadnának nekem annyi időt, amennyire szükségem van a bizalom visszaszerzéséhez. Szeretnék néhány szép simogatós fészket is, hogy gyorsan bármelyik helyre el tudjak húzódni, ha akarok. Ez nagyszerű lenne - és segít nekem, hogy mindenhol láthatatlanul legyek. Kezdetben valószínűleg nem leszek a legkönnyebb macska. De "könnyű" lehet bárki... Nagy miau, és remélem, hamarosan találkozunk! A te Fritz.
Olvasd el az eredetit (de)
Hoppla, hier komme ich! Fritz – ein getigerter Jungkater mit weißen Abzeichen. Ich bin erst 1,5 Jahre jung und musste mich schon eine ganze Weile draußen allein auf der Straße behaupten. Das war ganz schön hart, so ohne Menschen und ständig auf der Suche nach Futter. Doch irgendwann schaute endlich ein tierlieber Mensch genauer hin und half mir. So landete ich im Tierheim. Das machte es für mich auch nicht besser – Knast gegen Freiheit. Miau! Na gut, ich gebe es ja schon zu: das war geflunkert … hier habe ich es schließlich immer warm und werde auch immer satt. Angst brauche ich eigentlich auch keine mehr haben, mir tut niemand was. Und doch bin ich noch nicht zum Kuscheln bereit. Jeden Versuch meiner Streicheltanten quittiere ich vorsichtshalber mit einem Fauch! Auf der anderen Seite suche ich schon den Kontakt, denn irgendwie erinnere ich mich dunkel, dass ich das als kleiner Katerjunge wohl mal toll gefunden haben könnte. Doch mein Vertrauen in euch Menschen ist durch meine Zeit auf der Straße echt in Mitleidenschaft gezogen worden. Und das verringert natürlich meine Chancen, hier je wieder rauszukommen …Mijaujaujau! Bei mir wurde außerdem ein leicht erhöhter Corona-Titer festgestellt. Ich muss auf der Straße wohl mal Kontakt mit dem felinen Coronavirus gehabt haben und hab Antikörper gebildet. Nun denn, ich versuche es trotzdem und bewerbe mich hiermit um ein Zuhause bei Ihnen. Dort sollte ich auf jeden Fall nach einer Eingewöhnung wieder hinausdürfen. Kinder sind aktuell nicht so meine Lieblingsmenschen und ich möchte gerne, dass Sie mir die Zeit zum Ankommen geben, die ich brauche, um wieder Vertrauen zu fassen. Ich hätte auch gern ein paar schöne Kuschelhöhlen, damit ich mich überall im Haus schnell zurückziehen kann, wenn mir danach ist. Das wäre toll – und hilft mir auch, überall dabei zu sein, ohne gesehen zu werden. Anfänglich bin ich bestimmt nicht der einfachste Kater. Doch „einfach” kann ja jeder … Großes Miau und hoffentlich bis bald!Ihr Fritz
Megjelent előző hét
