Gristo örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Kölyök · 4 hónapok
Gristos arca szomorúságot és nehézséget sugall. Kölyökkorában elhagyta, csak a testvérével maradt. A két kutyát egy zaragozai menhely vette gondozásba, ahol több hónapig etették és gondoskodtak róluk. Egy nap a család örökbe fogadta Gristos testvérét, és attól a pillanattól kezdve Gristo magára maradt, egyedül kellett boldogulnia. Nagy szomorúság lett úrrá rajta. A zaragozai menhely személyzete kapcsolatba lépett az ADPCA menhellyel, remélve, hogy Gristónak új kezdetet és esélyt adhatnak egy új életre. Gristo gyászolta a testvére elvesztését, de Indi, egy husky-keverék kutyában új barátra talált. Szeret vele játszani, és nagyon ragaszkodik hozzá. Gristo inkább visszahúzódó, az emberekkel szemben, és hajlamos elrejtőzni, amikor családok látogatják a menhelyet, hogy új háziállatot keressenek. Rejtőzködő helyéről figyeli az új embereket, és sajnos senki sem fogadta örökbe, és nem adott neki esélyt, mióta az ADPCA menhelyre került. Gristónak türelmes és nyugodt emberekre van szüksége, akik nem várnak csodákat egyik napról a másikra. Időre, sok szeretetre és néhány nagy darab kolbászra van szüksége, hogy kimozduljon rejtekhelyéről. Ezek a kolbászfalatok csodákra képesek, ahogy az már a menhelyen is látható.
Olvasd el az eredetit (de)
Blickt man in Gristos Gesicht, so meint man nicht, dass er noch ein sehr junger Hund ist. Sein Blick scheint die Geschichte eines ganzen traurigen Lebens in sich zu tragen. Als Welpe ausgesetzt, nur in Gesellschaft seines Bruders, wurden die beiden von einem Tierheim der Provinz Saragossa aufgenommen und einige Monate lang versorgt und gefüttert. Eines Tages kam eine Familie und adoptierte Gristos Bruder, und ab diesem Zeitpunkt war Gristo alleine, auf sich gestellt und es ergriff ihn eine tiefe Traurigkeit. Die Verantwortlichen des Tierheims aus Saragossa wandten sich an das Tierheim ADPCA, um ihm durch den „Tapetenwechsel“ aus seiner Niedergeschlagenheit rauszuholen und vielleicht dadurch die Chance auf ein neues Leben und vor allem auch Lebensmut zu geben. Gristo trauerte sehr um seinen Bruder, fand durch seine neue Zwingerkollegin Indi, einer Husky-Mix-Hündin allerdings eine neue Freundin, mit der er gerne spielt und die er sehr liebt. Mit Menschen ist Gristo eher zurückhaltend und begegnet ihnen zurückgezogen. Wenn Familien das Tierheim besuchen, um ein neues Familienmitglied für sich zu finden, zieht er sich in eine Ecke zurück und wäre am liebsten unsichtbar. Aus seinem Versteck heraus beobachtet er die neuen Leute und leider hat sich seit dem Umzug ins Tierheim ADPCA noch niemand für ihn interessiert und ihm eine Chance gegeben. Bei Gristo ist es so, dass geduldige und ruhige Menschen, die keine Wunder in wenigen Tagen erwarten, die richtigen für ihn wären. Bei Gristo braucht man Zeit, viel Herz und ein, bzw. mehrere große Stücke Wurst, um ihn aus seiner Reserve zu locken. Diese Wurststückchen können wahre Wunder bewirken, wie sich im Tierheim bereits gezeigt hat.
Megjelent tegnapelőtt
