L’ örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Kölyök · 3 hónapok
Sokan ismerik az emberi katasztrófa vagy sürgős helyzet esetén a Három Szabályt (akár a hegységben is): az egyik szerint az ember három percig élhet oxigén nélkül, három óráig menedéket nélkül, három napon át víz nélkül, és három héten keresztül élelem nélkül, ezért megfelelően kell viselkednie egy sürgős helyzetben. Egy kutyának, amelyet felvették, úgy tűnik, szintén létezik egy Három Szabály, amely ebben az esetben elsősorban arra szolgál, hogy rögtön emlékeztessen néhány alapvető eljárásra, amelyek segítenek a kutyának a családhoz és az új környezethez való beilleszkedésben. Röviden szólva, a Három Szabály meghívja a felvételre jelentkezőt, hogy gondolkozzon el és értékelje a kutya első 3 nap, az első 3 hét és az első 3 hónap alatt elért decompressziós szintjét. Az első 3 nap során a felvett kutya nagy valószínűséggel más karaktert mutat, mint szokott: valószínűleg visszafogott, esetleg óvatos, zárt és kevésbé társas vagy egyáltalán nem társas. Az első dolog, amit biztosítani kell, az egy kizárólagos tér, ahol biztonságban és védettnek érezheti magát, ideális esetben a gyerekekkel vagy más háziállatokkal ellentétben: egy ágy, amelyen takaró van a kutya szagával, valamint játékok (ideális esetben nem zajosak) segíthetnek. Jó lenne tehát tanítani neki egy rutint: rögzített időpontokkal étkezésre és sétákra, soha nem erőltetni, hogy evessen vagy kimenjen: várjon egy kicsit, majd kínálja újra az ételt vagy a sétát. Másik szabálynak betartani tilos a kutya kényszerítése emberekkel vagy más állatokkal való társasodásra, miközben tudatában van annak, hogy a kutya minden időt megkap, amire szüksége van. Az első három héten a kutya kezd progresszíven kötődni a felvevőhöz, aki látásra rázogatja a farkát, játszani akar, és elfogadja (vagy keresi) a simogatást. Ez az időszak, amikor „díjakat” használnak, amikor a kutya tényleg megérdemli őket: ugyanakkor soha nem szabad túlzásba vinni a „ajándékokat”, és soha nem szabad díjakat használni annak elnyomására, vagy meggyőzésére, hogy változtasson viselkedésén (az eredmény az lenne, hogy erősíti a negatív viselkedést, amit el akar távolítani). Ha segítségre van szükség a kutya nevelésében, vegye fel a kapcsolatot egy szakemberrel, de soha egy feszegetővel. Körülbelül egy hónapos közös élet után lehetséges, hogy bizonyos kapcsolat alakult ki a kutyában és a felvevőben, és a kapcsolat kezd fejlődni és megszilárdulni. Valójában csak a kezdet, és kerülni kell a veszélyes helyzeteket, például azt, hogy a kutya szabadon mászkáljon egy séta közben, talán egy út mentén vagy egy erdő közepén: az ideális az lenne, ha kerített kertet vagy nyílt területet használnának szabad szürke kutyaszórásra. Az első három hónap során a korábban végzett munkát folytatni kell, új élményeket és helyzeteket kell prezentálni a kutyának, folytatni a társasodást, és egyensúlyt kell teremteni a napi rutinban (például a kijárási idő és a hazautazás idő elosztása vonatkozásában). Röviden szólva, az első három hónap alatt meg kell alkotni a kapcsolat alapjait, amelyek további hónapokban többé-kevésbé gyorsan fejlődnek, és az egész kutyáéletre kiterjedően fennmaradnak.
Olvasd el az eredetit (it)
Molti probabilmente conoscono la Regola del Tre per gli umani che si trovano in una situazione di calamità o emergenza (anche in montagna): secondo la Regola, gli esseri umani possono sopravvivere tre minuti senza ossigeno, tre ore senza riparo, tre giorni senza acqua e tre settimane senza cibo e quindi nell'emergenza devono comportarsi di conseguenza. Anche per il cane che è stato adottato sembra che esista una Regola del Tre, che, anche in questo caso, serve soprattutto a richiamare subito alla mente alcuni principi base da seguire per aiutare l’ingresso del cane in famiglia e nel nuovo ambiente. In sostanza, la Regola del Tre invita l’adottante a riflettere e a valutare il livello di decompressione raggiunto dal cane nei primi 3 giorni, nelle prime 3 settimane e nei primi 3 mesi. Nei primi 3 giorni il cane adottato dimostrerà quasi certamente un carattere diverso dal proprio: è probabile che sia timoroso e magari anche diffidente, chiuso e poco o per nulla socievole. La prima cosa da garantirgli è perciò uno spazio esclusivo dove possa sentirsi al sicuro e protetto, meglio se lontano dalla portata dei bambini o da altri animali di casa: una cuccia con una coperta con il suo odore e qualche gioco (meglio non sonoro) potrebbe aiutare. L’ideale è, poi, insegnargli una routine: orari fissi sia per i pasti che per le passeggiate, senza mai costringerlo né a mangiare, né ad uscire: basterà lasciar passare un po’ di tempo e poi riproporre il pasto o la passeggiata. Altra regola da rispettare sarà di non forzare mai il cane a socializzare né con le persone, né con altri animali, consapevoli che è necessario concedere al cane tutto il tempo necessario. Durante le prime 3 settimane il cane comincia a mostrare un progressivo attaccamento verso l’adottante, a scodinzolare alla sua vista, a proporsi per giocare e ad accettare (o addirittura a cercare) le carezze. E’questo il periodo in cui si utilizzano i “premi” quando il cane li merita davvero: non bisogna però mai eccedere con i “premietti” e non utilizzare le ricompense per calmarlo o convincerlo a cambiare atteggiamento (il risultato sarebbe di rafforzare proprio il comportamento negativo da cui vorremmo farlo recedere). Se poi si sente la necessità di un aiuto nell’educazione del cane rivolgersi a un professionista ma mai a un praticone. Dopo circa un mese di convivenza è possibile che tra il cane e l’adottante si sia creato un certo legame e la relazione inizi a svilupparsi e a consolidarsi. In realtà, è solo l’inizio e vanno evitate situazioni azzardate, come lasciare libero il cane in passeggiata magari nelle vicinanze di una strada o nel bel mezzo di un bosco: l'ideale sarebbe utilizzare il giardino recintato o un'area comunale di sgambamento per le prove senza guinzaglio. Nei primi tre mesi, bisognerà continuare il “lavoro” fatto, presentando al cane nuove esperienze e situazioni, proseguendo la socializzazione e ricercando un equilibrio complessivo per la giornata (come, ad esempio, la distribuzione del tempo rispetto alle uscite e allo stare da solo in casa). Insomma, nei primi tre mesi si porranno le basi solide del legame che si svilupperà più o meno rapidamente nei mesi successivi e che non potrà che durare tutta la vita del cane.
Megjelent 4 hónappal ezelőtt
