Lena örökbefogadása
Keverék fajta · Nő
Sajnos Lena három éves korában elment tőlünk – egy reggel elment a macskakosárjába, és soha többé nem jött ki. Voltak napok, amikor közelebb került, mint szokott, de egyébként nem voltak más gyanús jelek. – Amikor macskák érkeznek az állatmenhelyünkre, egy ideig kibúvószobánkban, ketrecben kell élniük. Ezalatt mindent elvégezünk, amit szükséges, hogy aztán visszaküldhessük őket a hazájukba, vagy ha az nem áll rendelkezésre, akkor a nyílt macskaszobába helyezzük őket. Néhány macska ezt a kis pihenőt veszi, mivel valaki mindig pontosan az orruk elé teszi a szűrőt, kétszer napi rendszerességgel takarítja a fészket, és óvatosan osztogatja az ételt. Más macskák azonban nagyon megfeszülnek a ketrecben, különösen, ha előzőleg negatív tapasztalataik voltak emberekkel. Lena már sokat szenvedett, mielőtt az állatmenhelyünkre került, így a ketrecben eltöltött idő teljes katasztrófa volt számára. Folyamatosan feszült és félt, fenyegetettség érzésében élve, mint anyja Lilith is, amikor márciusban érkezett az állatmenhelyünkre. Azonban amikor Lilith a nyílt macskaszobába került, kíváncsisága felébredt, és reméljük, hogy ugyanez fog történni Len-nel is, aki végre hétfőn került ki a kibúvószobából a macskaszobába. Addig Lena folyamatosan retteg, mi lesz most? Fog maradni így? A macskaszoba valóban otthonává válhat-e? Szerencsére a saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy a segítségeddel ez nem muszáj így lennie. Minden félelemnek megvan a maga oka, és egyik félelem sem tart örökké. A szeretet, melegség és távozás az, ami meggyógyítja a törött macska szívét. Ezért kérünk téged, kedves ember, ha van lehetőséged arra, hogy Len egy olyan otthont adj, ahol végre biztonságban érezheti magát, és ahol napról napra nem kell attól rettegnie, hogy bántanák, akkor adj neki szeretettel a kezedet, és segíts Lennek megtalálni a nyugalmat, amire vár.
Olvasd el az eredetit (et)
Kahjuks lahkus Lena umbes kolme aastasena – läks ühel hommikul oma lemmikkohale ja ei tõusnud sealt enam. Oli paar päeva tavapärasest rohkem lähedust otsinud, aga ühtegi muud kahtlast märki polnud. — Kui kassid meie kassituppa saabuvad, siis peavad nad elama mõnda aega meie karantiinitoas puuris. Selle aja jooksul teeme neile kõik vajalikud protseduurid, et siis nad juba oma koju saata või kodu puudumisel meie lahtiste kasside tuppa lasta. Mõni kass võtab puurisoldud aega kui väikest puhkust – keegi kogu aeg ju paneb kausi täpselt nina alla, koristab kaks korda päevas pesa ning jagab lahkelt paisid. Mõni kass aga satub puuris väga pingesse, kui tal ei ole varem inimestega positiivseid kogemusi olnud. Lena oli juba enne kassituppa tulekut palju läbi elanud, nii et puuris viibimine oli talle täielik katsumus. Ta oli pidevalt pinges ja hirmus, tundes ennast ohustatuna, täpselt nagu ta ema Lilith, kui ta märtsis kassituppa tuli. Lahtiste kasside tuppa pääsemisel tuli aga Lilithi uudishimulik külg välja ja loodame, et nii juhtub ka Lenaga, kes eelmisel nädalal lõpuks karantiinipuurist kassitoa vabadusse sai. Senimaani on Lena olnud pidevas hirmus, et mis nüüd edasi saab? Kas nii jääbki? Kas kassituba peabki ta koduks saama?! Õnneks me omast kogemusest teame juba öelda, et teie imelise abiga nii see jääma ei pea. Igal hirmul on omad põhjused ja ükski hirm pole igavene. Armastus, soojus, lahkus on need, mis ravivad katkise kassi hinge. Seega palume sind, hea inimene, kui Sul on võimalus pakkuda stressis Lenale kodu, kus ta saaks end lõpuks turvaliselt tunda ja kus ta ei peaks elama iga päev kartuses, siis paku talle oma armastavat kätt ja aita Lenal leida hingerahu, mida ta on oodanud.
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
