Leo örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Idős · 11 évek
A Lower Rhine-i származású vagyok, 2015 februárjában születtem egy hobbi juhtenyésztőnél, aki mindig jól bántak velünk. De szinte minden juhtenyésztő a takarmányozási, nyírási és állatorvosi költségeket tenyésztéssel finanszírozza. A kos bárányokat rendszeresen eladják vágásra, gyakran már tejbárányként, mindössze nyolchetes korukban. Ez a sors fenyegette testvérem, Lukast és engem is. Szörnyű, amikor a bárányok még életük kezdete előtt halnak meg, és az anyajuhok számára is traumát jelent a szétválasztás mindössze néhány hét után. Anyánk hat éven át élt ezzel, évente egy bárányt hozott világra, gyakran ikreket, akiket nem sokkal később elvettek tőle. A juhtenyésztők mindig azt állítják, hogy ez nem árt az állatoknak, de ez nem igaz. De most mindannyiunknak jó, mert együtt költöztünk Simmernbe, és többé nem kell félnünk a mészárostól. Mira és anyja, Cindy is velünk jött, ami 2015-ben történt Fehérvasárnapon. Mira és én meg kellett váltsuk magunkat, mert az ünnepi bárányokat vágásra szánták. Cindynek és Klarának Mr. Vogels adta a védőszentjeit. Megállapodtunk abban, hogy mi négy juh vasárnap léphetünk be a pótkocsiba, és költözhetünk Simmernbe. Klara ikreket hozott világra, ami nem szokatlan a juhoknál. Ina, aki kezdeményezte a mentésünket, és Petra a védőszentektől, meg akarta menteni testvérem, Lukast is a vágóhidaktól. De Mr. Vogels határozottan azt mondta a telefonban, hogy néhány állatot el kell hagynia a mészárosnak. De az asszonyok okosak – Ina és Petra úgy tett, mintha elfogadnák ezt a döntést. Miután a rakodás jól sikerült, akkor megcsókolták Mr. Vogels-t női bájjal és dicsérő szavakkal a juhtenyésztéséről, végül újra megkísérelték megszerezni Lukas szabadon engedését. És valóban, stratégiájuk működött – Mr. Vogels végül megpuhult, és ő is behozza Lukas-t a védőszent pótkocsiba! Petra aztán elindult velünk öt megmentett juhval a Simmernben található nevelőotthonba a Hunsrückben – hiszen nem minden egyes életet számít? Gyorsan beilleszkedtünk, és szeptember elején Lukas és én kasztráltunk az egyetemi klinikán Giessen. Természetesen az állati védőszentek legfontosabb parancsolata az, hogy a juhok ne párosodjanak egymással. Végül is az állatok szenvedése már így is elég nagy.
Olvasd el az eredetit (de)
Ich stamme vom Niederrhein und wurde im Februar 2015 beieinem Hobby-Schafzüchter geboren, der behandelte uns immer gut. Aber fast alle Schafhalter finanzieren ihre Kosten für Futter, Schur und Tierarzt durch Zucht. Die Bocklämmer werden regelmäßig zum Schlachten verkauft, oft schon als Milchlamm im Alter von nur acht Wochen. Dieses Schicksal drohte auch meinem Bruder Lukas und mir. Esist schrecklich, wenn die Lämmer in den Tod gehen, bevor ihr Leben so richtig begonnen hat und auch für Muttertiere, ist die Trennung nach wenigen Wochen ein absolut traumatisches Erlebnis. Unsere Mama hat das ganze sechs Jahre lang mitgemacht, jedes Jahr brachte sie ein Lamm zur Welt, oft auch Zwillinge und sie wurden ihr immer nach spätestens sechs Wochen weggenommen. Die Schafzüchter behaupten immer, das macht den Tieren nichts aus, aber das stimmt nicht. Doch nun ist für unsere Mutter und uns beide alles gut, denn wir durften alle zusammen hierher nach Simmern umziehen und müssen den Metzger nicht mehr fürchten. Und auch unsere Gefährtin Mira mit ihrer Mutter Cindy durften mit, das war am Weißen Sonntag 2015. Mira und ich mussten freigekauft werden, denn Schlachtlämmer sind zu Ostern begehrt. Freikauf ist in Ordnung solange die Tierschützer nicht mehr für ein Tier bezahlen, als der Metzger gegeben hätte. Cindy und Klara bekamen die Schutzengel von Herrn Vogels geschenkt. Abgesprochen war also, dass wir vier Schafe an diesem Sonntag in den Anhänger nach Simmern steigen durften. Klara hatte Zwillinge bekommen, was bei Schafen nichts Ungewöhnliches ist. Ina, die unsere Rettung angeleiert hatte und Petra von den Schutzengeln wollten aber sooo gerne auch meinen Bruder Lukas vor der Schlachtung bewahren. Aber am Telefon hatte Herr Vogels vehement gesagt, dass er ein paar Tiere auch dem Metzger überlassen müsse. Frauen sind aber ja raffiniert – Ina und Petra taten so, als ob sie diese Entscheidung akzeptierten. Nachdem das Verladen sehr gut geklappt hatte, umgarnten sie den Herrn Vogels dann aber mit weiblichem Charme und Komplimenten über seine Schafhaltung und schließlich probierten sie noch einmal, auch den Lukas frei zu bekommen. Und tatsächlich ging diese Strategie auf – gebauchpinselt wurde Herr Vogels schließlich weich und trug auch ihn noch zum Schutzengel-Anhänger! Sehr glücklich machte sich Petra dann mit uns fünf geretteten Schafen auf den Weg zur Pflegestelle nach Simmern im Hunsrück – denn ist es nicht jedes einzelne Leben, das zählt? Schnell hatten wir uns eingelebt und Anfang September wurden Lukas und ich in der Uniklinik Gießen kastriert. Denn oberstes Gebot bei Schutzengel für Tiere ist natürlich, dass sich die Patentiere untereinander nicht vermehren dürfen. Das Tierelend ist schließlich groß genug.
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
