Lula örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen
Lula - egy legjobb korú kutya, aki úton van a személyes boldogság felé. Az életem, mint sok kutyaé, nem volt tökéletes. A legtöbb időt egy hullámlemezes tető alatt láncon töltöttem. Egy férfi jött hetente egyszer, hogy ételt és vizet hozzon, ami mindig szennyezett és fertőzött volt. De ez már a múlt, és nem akarok panaszkodni. Mert egy állatokat szerető személy lépett fel az ügyemben, és ráveszte a férfit, hogy adja fel. Mióta itt vagyok az állatmenhelyen, és letelepedtem, az élet sokkal biztonságosabb és változatosabb. Ami nem jelenti azt, hogy nincs még javítanivaló. Az állatmenhelyen nagyon jól gondoskodnak rólam, van egy száraz helyem, ahol alhatok, rendszeres séták és simogatás, amit - ahogy a videókon is látható - maximálisan élvezek. A szigorúan gondoskodó önkéntesek, akik gondoskodnak rólam, szuper édesnek, szeretetteljesnek, kiegyensúlyozottnak és szociálisnak írják le, még a menhely többi kutyája felé is. Annak ellenére, hogy már nem vagyok a legfiatalabb, ami bizonyos előnyökkel is jár, még mindig gyorsan mozgok. Nem tudom, hogy van-e bennem még egy játékos kutya. Eddig nem csinálták velem. De el tudom képzelni, például a labda visszahozását. Végül is, kell lennie valami finomnak a zacskóban. Futás egy labda után: miért ne. És a simogatás és a csóválás mindig lehetséges. © 2006-2026 by Tierschutzverein Europa e.V. - Minden jog fenntartva
Olvasd el az eredetit (de)
Ich bin Lula – eine Best-Agerin auf dem Weg zu meinem persönlichen Glück. Mein bisheriges Leben verlief – wie das von so vielen Hunden nicht perfekt. Den Großteil verbrachte ich angekettet unter einem Wellblechdach. Einmal in der Woche kam ein Mann, der mir Futter und Wasser brachte, welches immer schmutzig und verunreinigt war. Aber das ist Vergangenheit und ich will nicht jammern. Denn eine tierliebe Person setzte sich für mich ein und brachte den Mann dazu, mich herzugeben. Seit ich hier im Tierheim bin und mich eingelebt habe, ist es wesentlich sicherer und abwechslungsreicher in meinem Leben. Was nicht heißen soll, dass es noch Luft nach oben gibt. Im Tierheim werde ich super versorgt, habe einen trockenen Platz zum Schlafen, regelmäßige Spaziergänge und Streicheleinheiten, die ich – wie auf den Videos zu sehen ist – in vollen Zügen genieße. Die Freiwilligen, die sich liebevoll um mich kümmern, beschreiben mich als superlieb, zärtlich, ausgeglichen und sozial auch den anderen Hunden im Tierheim gegenüber. Auch wenn ich nicht mehr die jüngste bin, was auch so einige Vorteile hat, bin ich immer noch flott unterwegs. Ob ein Spielhund in mir steckt: ich weiß es nicht. Das hat man mit mir bisher nicht gemacht. Aber ich kann es mir schon vorstellen, z. B. das Apportieren zu lernen. Schließlich ist dem Beutel bestimmt was Leckeres drin. Einem Ball hinterher flitzen: warum nicht. Und kuscheln und schmusen geht eigentlich immer. © 2006-2026 by Tierschutzverein Europa e.V. - All rights reserved
Megjelent 4 nappal ezelőtt
