Raven örökbefogadása
European Shorthair · Nő
Jó napot, a nevem Raven, és egy kedves, sötétbarna foltos macska vagyok, becsült életkora 7-8 év körül van. Az elmúlt nyáron figyelmet kaptam, miközben egyedül járkáltam egy Kiel ipari területen, valami enni valót keresve. De valahogy senki nem érezte felelősnek magát, és majdnem fél évig teljesen egyedül voltam – amíg nem kezdtek napi rendszerességgel etetni, és megmondta az állatmenhelynek. És akkor minden nagyon gyorsan történt, és elvittek. A megmentésem. Mjau! Sajnos az utcán eltöltött évek és az alultápláltság nyomokat hagyott – a májértékeim nem teljesen rendben vannak az éhezés miatt. Emellett hajlamos vagyok krémes kövek kialakulására, mivel főleg szárított ételt ettém. De – hála istennek – élek! És jól érzem magam, ami a legfontosabb. Jelenleg szeretek rejtőzni, és még mindig nem engedem, hogy bárki közeledjen hozzám. De egy valós otthonban ez biztosan gyorsan megváltozhat. Ezért keresek türelmes, macskával tapasztalt embereket, akik nem feltétlenül akarják rögtön egy családtaggá tenni. Ezt saját tempómban szeretném meghatározni. És később szeretnék még több időt tölteni a szabadban, mert ezt hiányolom – bár a tapasztalat szomorú volt. Ez a macska külső hozzáférést igényel.
Olvasd el az eredetit (de)
Guten Tag, mein Name ist Raven und ich bin eine niedliche, dunkelbraun getigerte Katze von geschätzten 7 bis 8 Jahren. Bereits im letzten Sommer fiel ich Menschen auf, denn ich trieb mich allein in einem Kieler Gewerbegebiet herum und versuchte, etwas zu fressen zu finden. Doch irgendwie fühlte sich niemand zuständig und ich war fast ein halbes Jahr auf mich allein gestellt – bis liebe Menschen mich endlich täglich fütterten und dem Tierheim Bescheid sagten. Und dann ging alles ganz schnell und ich wurde holterdiepolter eingefangen. Meine Rettung. Miau! Leider hat das Straßenleben und die Mangelversorgung ein paar Spuren hinterlassen – mein liebes Katzenherz braucht etwas Unterstützung. Auch neige ich zu Struvitsteinen, weil ich auf der Straße hauptsächlich Trockenfutter zu fressen bekam. Doch – he – ich lebe! Und ich fühle mich gut, das ist doch das Wichtigste. Anfänglich habe ich mich nur zu gern versteckt und ich liege auch jetzt immer noch gern in meiner Kuschelhöhle … doch mittlerweile lasse ich mich jeden Tag ein bisschen mehr streicheln – besonders an meinem niedlichen Kopf mag ich es! In einem richtigen Zuhause werde ich bestimmt noch zu einer Kuschelkatze. Deshalb suche ich jetzt geduldige, katzenerfahrene Menschen, die mich in meinem Tempo ankommen lassen. Dazu hätte ich später gern wieder ein kleines Stück Freiheit – ein eingenetzter Balkon oder ein Stück gesicherte Terrasse konnte mir gut gefallen.
Megjelent 2 hónappal ezelőtt
