Bobik örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi · Fiatal · 3 évek
Bobik egy egész tárházat rejt magában az emberek iránti szeretetből. Hogyan lehetséges az, hogy ilyen keserű múlt után még mindig szereti az embereket? Csak ő tudja. Mert Bobiknak egyszer volt valami hasonlót „otthon”, de soha nem volt része annak. Sosem volt barátja, sosem családtagja. Korábbi menhelyi életében egy rövid láncon élt, amit sosem ért el a házig, ahol elbújhatott volna. Így töltötte napjait és éjszakáit… Aztán jött az állatmenhely, és ő is ott ragadt… Annak ellenére, hogy vidám, hihetetlenül társasági és odaadó kutya, már több mint 3 éve vár egy új otthonra – több mint 40 hónapot, nagyjából 1000 napot. És miközben arra vár, hogy észrevegyék, teljes mértékben kihasználja a szűkös helyettesítőt annak, amije otthon lehetett volna. Mert bár ez egy szomorú kisördög, az állatmenhely jelentősen megváltoztatta az életét. Itt tanulta meg, hogy mi az a séta, és többet láthatott, mint csak a saját udvarát. Itt valaki végre szeretetet, érdeklődést mutatott iránta, és valaki törődött az egészségével. Szereti a sétákat, és lelkesen várja őket. Amikor az első érzelmek elmúlnak a ketrecből való kijutás után, Bobik szépen tud sétálni. Nem fél az utcai forgalomtól. A más kutyákkal való interakciókban különböző lehet. Nyugodtan elhaladhat mellettük, együtt sétálhat egy másik kutyával, de nem minden találkozott kutyából lesz a legjobb barátja. Bár vannak kutya barátai az állatmenhelyen, akik együtt futkároznak a menhely udvarán teljes egyetértésben. Ha olyan otthonban élne, ahol már van egy kutya, akkor szükséges lenne egy korábbi bemutatás. Bobik nemcsak felfedezte a séták varázsát, hanem a kocsikázást is. Felfedeztük, hogy fantasztikus társaságot jelent autóban. Az állatorvosi eljárások, mint például a vérvételek, nyugodtan zajlank. Bobik több hétig egy hotelben lábadozott egy lábműtét után. Kiváló vendég volt. A szobájában megtartotta a tisztaságot, kint végezte el szükségleteit, és nem rongált semmit. Nem félt a porszívótól, és gond nélkül tudott mozogni a csempéken. Készen állt arra, hogy az emberekkel együtt végezze minden tevékenységüket, és nagyon élvezte a jelenlétüket. Az állatmenhelyen is nagyon társasági. Szeret elhelyezkedni az emberek között, hallgatni a beszélgetéseket. Könnyű elképzelni őt otthon egy családban. Talán valahol a konyha felé néző kilátással feküdne, és örömmel figyelte volna a háztartás tevékenységét. Nem tudjuk megváltoztatni a múltat vagy kijavítani a múltban okozott károkat. De nagyon hiszünk Bobikban – hogy valahol van egy személy, aki értékelné ezt az egyedi, kíváncsi kutyát. Aki helyet adna neki a szívében és otthonában. Az állatmenhelyen már nem tudjuk tovább javítani Bobik életét – ez csak otthon történhet meg. Bobi annyira megérdemli, hogy hosszú várakozása jutalmat kapjon.
Olvasd el az eredetit (pl)
Bobik ma w sobie całe pokłady miłości do człowieka. Jak to możliwe, że po tak przykrej przeszłości wciąż kocha ludzi, wie tylko on. Bo Bobik kiedyś miał coś na kształt „domu”, ale nigdy nie był jego częścią. Nigdy nie był niczyim przyjacielem, nie był członkiem rodziny. W swoim przedschroniskowym życiu mieszkał na krótkim łańcuchu, którym nawet nie sięgał do budy, gdzie mógłby się schronić. Tkwił tak przez długie dni i noce… Potem było schronisko – i tu też utknął… Mimo że jest wesołym, niezwykle towarzyskim i oddanym psiakiem, na nowy dom czeka już ponad 3 lata – przeszło 40 miesięcy, grubo ponad 1000 dni. A póki czeka, aż ktoś go dostrzeże, korzysta pełnymi łapkami z nikłej namiastki tego, co mógłby mieć w domu. Bo choć to diablo smutne, to właśnie schronisko wiele zmieniło w jego życiu. To właśnie tu poznał, czym są spacery, mógł zobaczyć coś więcej niż tylko własne podwórko. Tu wreszcie ktoś okazał mu czułość, zainteresowanie, tu ktoś zatroszczył się o jego zdrowie. Spacery wprost uwielbia i bardzo na nie czeka. Kiedy już miną pierwsze emocje związane z opuszczeniem boksu, Bobik potrafi pięknie spacerować. Nie boi się ruchu ulicznego. W relacjach z innymi psami bywa różnie. Te mijane potrafi minąć spokojnie, potrafi również spacerować równolegle z innym psem, jednak nie zawsze każdy spotkany pies staje się jego najlepszym przyjacielem. Choć ma też w schronisku psie koleżanki, z którymi w pełnej zgodzie biega na schroniskowym podwórku. Gdyby miał zamieszkać w domu, w którym jest już pies, konieczne będzie wcześniejsze zapoznanie. Bobik poznał urok nie tylko spacerów, lecz także samochodowych wycieczek. Odkryliśmy, że jest fantastycznym kompanem podróży autem. Zabiegi weterynaryjne, takie jak pobranie krwi, znosi ze spokojem. Bobik spędził też kilka tygodni w hoteliku, gdzie przechodził rekonwalescencję po zabiegu łapki. Był wzorowym gościem. W swoim pokoiku zachowywał czystość, wszystkie potrzeby załatwiał na zewnątrz, niczego nie niszczył. Nie bał się odkurzacza i bez problemu poruszał się na kafelkach. Chętnie towarzyszył ludziom we wszystkich czynnościach, bardzo cieszy się z ich obecności. Także w schronisku jest bardzo towarzyski. Lubi kłaść się między ludźmi, przysłuchiwać się rozmowom. Nietrudno go sobie wyobrazić w domu, z rodziną. Pewnie leżałby sobie w jakimś miejscu z widokiem na kuchnię i z radością obserwował domową krzątaninę. Przeszłości nie zmienimy, wyrządzonych dawniej krzywd nie naprawimy. Jednak mocno wierzymy w Bobika – w to, że gdzieś jest człowiek, który doceni tego nietuzinkowego, ciekawego świata psa. Który podaruje mu miejsce w swoim sercu i w swoim domu. W schronisku nie poprawimy już w żaden sposób życia Bobika – to może się zdarzyć tylko w domu. Bobiś tak bardzo zasługuje, aby jego długie czekanie zostało wynagrodzone.
Megjelent 2 hónappal ezelőtt
