Cani eroi per istinto örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Csecse · 9 hónapok
Nagyon gyakran hallunk olyan kutyáról, amelyet megérdemelt módon „hős”-ként emlegetnek a számukra elvégzett tettei miatt. Kiváló kutya találja meg az embereket a hózúzatok alatt, tengeren, romok között, az életben maradtakat azonosítja, eltűnt személyeket keres, és szó szerint menti az emberi életeket. Ezeknek a hős kutyáknak többsége az a némelyek, amelyek az emberekkel együtt dolgoznak bizonyos kontextusokban és foglalkozásokban – rendfenntartás, mentőegységek, nyájkezelés – ahol az orruk, koncentrációjuk és intelligneciusuk különleges eszközök, amelyek segítik a korai kutyakoruktól kezdve követett specializált képzést. Ezen gondolat mögött azt kérdezzük: a kutya bátor-e, mert az emberek által befolyásolják ilyen viselkedésre, vagy lehet, hogy tisztán az ösztöne alapján is megpróbál segíteni valakinek? Ezt a kérdést egy arizonai egyetem kutatói végzett tanulmányának eredménye válaszolta meg, amely azt mutatta, hogy még a háziállatok is képesek a csapatuk tagjainak védelmére szánt akaratgyűjtéssel cselekedni, bármilyen előkészítés nélkül. A kutatás 2020-ban jelent meg az online tudományos folyóiratban, a Plos One-ban, és azt mutatta ki, hogy a 60-nál idősebb, külön mentőképzés nélküli háziállatokból álló csoport harmada képes volt „menteni” a segítséget kérő barátját. Valóban, egyik próbában minden kutya gazdiját zárt dobozba zárták, amely zárt ajtóval rendelkezett, és a kutya jelenlétében hívta segítségét. Az eredmény megelégedéssel töltötte el a kutatókat, akik azt mondták, hogy a kutya jó száma – pontosan a harmada – sikeresen kinyitotta az ajtót és megmentette az embert, egyszerűen egy természetes hajlam következményeként. Másik két kísérlet is elvégeztettek a háziállatokkal: amikor csak étel volt a dobozban, vagy ha a gazdi bent volt, de nyugodt volt, a kutyák nyugodtak maradtak, nem mutattak izgalom vagy stressz jeleit, ami viszont akkor történt, amikor a segítségkérés zaját hallották, ekkor többször is sikerült kinyitni az ajtót. Így tehát a következtetés az, hogy úgy tűnik, van egy impulzus, ami a kutyákat mozgatja a gazdijuk mentésére, nem specifikus, előzetes képzés nélkül, hanem inkább az empátiával és az érzelmi fertőzéssel. Egy primitív impulzus a saját csoportjukhoz tartozó egyedek iránt, amely újra megmutatja, mennyire közeli ezek a különleges és értékes állatok, néha csendes és rejtélyesek, néha zajosak és kavarodók, de mindig felébredt szemmel, füllel, farokkal és orral, hogy ne történjen semmi rossz velünk.
Olvasd el az eredetit (it)
Abbiamo spesso notizia di casi di cani che vengono definiti, a giusto titolo, “eroi”, per le imprese che sono in grado di compiere. Cani eccezionali ritrovano le persone sotto le valanghe, in mare, tra le macerie, individuano sopravvissuti, cercano chi è scomparso e letteralmente salvano le vite degli umani. Moltissimi di questi cani eroici sono animali che lavorano fianco a fianco insieme all’uomo in determinati contesti e mestieri – forze dell’ordine, unità di soccorso, pastorizia – dove il loro fiuto, la loro concentrazione e intelligenza sono straordinari strumenti a supporto di uno specifico addestramento che hanno seguito fin da cuccioli. A questo proposito, ci vogliamo chiedere: un cane è coraggioso perché è indotto dall’uomo a un comportamento tale o può lanciarsi in aiuto di qualcuno anche seguendo il puro istinto? A questa domanda ha risposto uno studio condotto da alcuni ricercatori dell’università dell’Arizona che ha dimostrato che anche i cani da compagnia che non hanno alcuna preparazione possono agire con la volontà di salvaguardare i membri del proprio branco. La ricerca è stata pubblicata sulla rivista scientifica online Plos One nel 2020 e ha mostrato come un terzo di un gruppo composto da 60 cani da compagnia di età superiore a 9 mesi – privi di specifico addestramento al salvataggio – è riuscito a “trarre in salvo” proprio l'amico che chiedeva aiuto. Uno dei test prevedeva infatti che il proprietario di ogni cane fosse chiuso dentro una grande scatola provvista di una porticina chiusa e che invocasse soccorso in presenza dell’animale. Il risultato ha soddisfatto il team dei ricercatori che ha dichiarato che un buon numero di cani – un terzo appunto – ha raggiunto lo scopo di aprire la porticina e liberare la persona semplicemente seguendo una tendenza naturale. Un’ulteriore prova sono stati gli altri due test effettuati sui cani da compagnia: quando nella scatola c’era soltanto del cibo oppure il proprietario vi era chiuso ma stava calmo, i cani si sono mostrati tranquilli, privi di segni di agitazione o di stress che invece presentavano ascoltando le richieste di aiuto, momenti nei quali sono riusciti anche a schiudere la porticina per un numero maggiore di volte. Quindi la conclusione che è stata tratta è che pare esistere un impulso che muove i cani in soccorso del proprietario e questo senza un precedente e particolare allenamento al rischio ma piuttosto per via empatica e per contagio emotivo. Uno slancio primitivo verso i membri del proprio gruppo che ancora una volta fa capire quanto vicini ci siano questi animali preziosi e speciali, presenze a volte silenziose e discrete, a volte chiassose e turbolente, ma che vigilano con occhi, orecchie, code e tartufi sempre all’erta affinché nulla di male ci possa accadere.
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
