Debbie örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi
Debbie egy gyönyörű, felnőtt nőstény kutya. Először azonban az óriási szomorú tekintetére figyelünk fel. Egy tekintet, amely többet mond a múltjáról, mint egy csekély megjegyzés: egy kutya, amelyet Raciąż közösségében találtak. Ennyi. Nem tudjuk, volt-e otthon. Nem tudjuk, mennyi ideig kóborolt. Nem tudjuk, hogy valaki hiányolta-e... De mindez valószínűtlennek tűnik, mert senki sem keresett rá. Ugyanakkor tudjuk, hogy az első emberrel való találkozás bizalmatlanságot kelt benne, és néhány járókelő pánikrohamot vált ki. És ez ugyanazt mondja nekünk, mint szomorú szemei - hogy egy ember kezében nem tapasztalt semmi különöset. De - a menhelyen töltött ideje lehetővé tette számunkra, hogy Debbie másik oldalát is lássuk. A nőstény kutya a sterilizálás után néhány napig elszigetelten élt. És ott, az ismerős, bár rövid távú emberek biztonságos környezetében, ez a kutyanő teljesen másképp viselkedik. Ragaszkodik és megölelgeti az embereket, akik gondoskodnak róla. Kutyásan boldog és szabad. És ez csak a menhely elszigeteltsége. Tehát képzeljük el, milyen szépen virágzik Debbie szerető emberek oldalán egy igazi otthonban. Mit tudunk még a gyönyörű Debbiéről? Hogy kiváló sétapartner: nem húz, közel marad az emberhez, körülnéz, és semlegesen reagál más kutyákra. Nem zavarja meg a járművek vagy kerékpárok. Emellett nagyon intelligens és okos kutya - képes ajtót vagy kaput egyedül nyitni. A sétákon szelíd érdeklődést mutatott a gyermekek iránt - túlzás azt mondani, hogy hozzászokott hozzájuk, de talán a kisgyermekek nem keltenek benne rossz asszociációkat. Álmodunk arról, hogy Debbie tekintete csak boldog és örömteli legyen. Hogy olyan helyet találjon, amely viszonozza az érzelmeit, mert nyilvánvaló, hogy nem hiányzik neki. Egy jó otthon - jöjjön.
Olvasd el az eredetit (pl)
Debbie to piękna, dorosła sunia. W pierwszej kolejności widzisz jednak jej ogromnie smutne spojrzenie. Spojrzenie, które mówi więcej niż skromna notatka o jej przeszłości: pies odłowiony z gminy Raciąż. Nic więcej. Nie wiemy, czy miała dom. Nie wiemy jak długo się błąkała. Nie wiemy, czy ktoś za nią tęskni… Ale wszystko to wydaje się wątpliwe, bo jakoś nikt jej nie szukał. Za to wiemy, że człowiek w pierwszym kontakcie budzi jej nieufność, a niektórzy ludzie mijani na spacerze wywołują jawny napad lęku. I to mówi nam to samo co jej smutne oczy - że w życiu z ręki człowieka nie spotkało jej nic specjalnie dobrego. Ale - jej pobyt w schronisku pozwolił nam zobaczyć także inne oblicze Debbie. Zaraz po zabiegu sterylizacji, sunia spędziła parę dni w izolatce. I tam, w bezpiecznym otoczeniu znanych już sobie, choć dość krótko, osób, ta psia dziewczyna zachowuje się zupełnie inaczej. Lgnie i tuli się do ludzi, którzy się nią zajmowali. Jest po psiemu uśmiechnięta i beztroska. A to tylko schroniskowa izolatka. Więc wyobraźcie sobie jak wspaniale Debbie rozkwitnie u boku kochających ludzi w prawdziwym domu. Co jeszcze wiemy o pięknej Debbie? Że jest wzorowym spacerowiczem: nie ciągnie, trzyma się człowieka, powęszy sobie, a na mijane psy reaguje neutralnie. Żadne samochody ani rowery nie wybijają jej z rytmu. Jest też psem bardzo inteligentnym i sprytnym - potrafi sama sobie otwierać drzwi czy furtki. Na spacerze też łagodną ciekawością zareagowała na mijane dzieci - to trochę za mało, by powiedzieć, że jest z dziećmi obyta, ale chyba akurat mali ludzie nie wywołują u niej żadnych złych skojarzeń. Marzy nam się, żeby wzrok Debbie był już tylko wesoły i radosny. Żeby trafiła w miejsce, który odwzajemni jej pokłady uczuć, bo ewidentnie tych jej nie brakuje. Dobry domku - przybywaj.
Megjelent 2 hónappal ezelőtt
