Fara örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen
A Fara már nincs, sajnálattal írom ezeket a sorokat, hogyan képzeltem volna, hogy a jövőnk sosem lesz újra... Teljesen bátor voltál, mindig harcoltál. A kis Crunchette, emlékszem olyan sok állatorvosi felkészülésre veled. Emlékszem a megérkezésed a menhelyre. Egy Shar-pei szállítás vizsgálata során megtudtam, hogy 2 kutya került be a Gennevilliers menhelyre, senki nem akarta visszavenni őket. Emlékszem aznapra, amikor hívtak, hogy nincs megoldás, egy megkötötte, a másik bőrproblémákkal küszködött... A két tenyésztőd nem akarta visszavenni, döntöttünk, hogy fogadjuk magunkhoz, a társad nem volt elsőre könnyű, de később szeretet lett belőle, te mindig könnyen mentél. A kis Fara belépett az életünkbe, a bőrproblémáival, ismétlődő fülfertőzéseivel és a megélhetés örömével. Nemsokára törött a keresztszalagod, emlékszem a vasárnap estére, amikor el kellett vinni téged Párizsba, a szigorú és jól figyelt megelőzés, a műtét választása, a TPLO siker volt. Az alsóbb fiúdtársad szerencsésen elment a házba, egy héttel később visszajött. Sajnálatos esemény, amely sokat sírt, hiányoztál a kis Tuckodnak. Soha nem volt egy nélkül a másik. Szerettél belekeveredni bajokba, kihúztad a takarókat, hogy napozhass. Emlékszem a szabadönügyesekre, akik azt gondolták, vívótok vagytok, de néha mozgott. Az idő eltelt, Tuck megbetegedett, három különböző rák vették el. Minden kemoterápia vagy sugárkezelési ülés eltolódott, mi aggasztottuk magunkat és stresszesek voltunk. "Hogy van Fara?" Hányszor kérdeztük ezt? Már korán kezdődött, amióta megjöttél, első hősifában szülőnyílásod volt a menhelyen. Szüretelték, amint az állatorvos lehetővé tette. Később megtaláltunk néhány tömörülést, eltávolították, és kiderült, hogy egy 2. fokú mastocytoma van, de Ki 67 pozitív volt... A fülp problémáid rosszabbra fordultak, két különböző szakorvossal konzultáltunk. A második hetente fürdetést rendelt, neked kellett szervezkedned, Fara. Ezután eltört a lábszárad, a múltad alapján a doktorok egy lehetséges rákról beszéltek. Sikeresen műtötték, és a doktor annyira örült, hogy elmondta, a biopszia nem rákos. Scan mutatott egy tömörülést a májon, biopsziából kiderült, hogy egy karcinóma. Nem volt fiatal, de jó állapotban, és döntöttünk, hogy műtenek. Elengedni téged reggel az állatorvostól nagyon nehéz volt. Tudtuk, hogy ennek a konkrét állapotnak nincs chemotherapia vagy sugárkezelése. A műtét sikeres volt, mint mindig, harcoltál, mindig harcos voltál, Fara. A következő ellenőrzésnél a scan tökéletes volt. És a általános állapotod romlott, a vethez mentél sürgősségre, majd a sürgősségi osztályra. Nem aludtunk sokat azóta. Vasárnap látogattunk téged, még mosolyogtunk, amikor a doktorok azt mondták, hogy Fara szülei itt vannak. Amikor megláttad minket, próbált felállni, bár a két oldali glaukóma komolyan meggyengítette a látásod. Jól ismerted a klinikát, mert ennyi szemorvosi felkészülésed volt. Intenzív osztályon vízbeden feküdtél, oxigénben, és harcoltál, boldogan láttad minket, a csókaink nyugtattak. A röntgen megerősítette, hogy a bronchopneumónia jelentős, és a tüdőben csomók is megmutatkoztak. A metasztázisok csendesen betörték a testedet, ismét a rák nyerte meg. Dönteni kellett, hogy elkísérjük a végleges otthonodba, hogy ne fulladjon el a tüdőfolyadékban. Mindig harcoltál, nyugodtan hagytad el a világot a karjaimban, a könnyeimmel és csókjaimmal. Meg tudtuk tölteni a végleges pillanatot, csak csodálhatom téged, Fara, aki annyira bátor voltál, szerelmem, de tudom, hogy soha többé nem hallom a kis hangokat, amiket kicsit szagolva csináltál. Már hiányzik a szuszogásod. Beszélni rólad múltban fájdalom. Ma mindenki hiányzik, Tigrou is nem akart menni nélküled. Gondoskodni fogunk róla, ígérem, Fara. Örökre a szíveinkben vagy.
Olvasd el az eredetit (fr)
Ma Fara n’est plus, c’est avec une infinie tristesse que j’écris ces mots, comment imaginer que notre avenir sera fait de plus jamais… Tu as été d’un courage absolu, jusqu’au bout tu as lutté. Ma crunchette, je me souviens de tant de rdv chez différents vétérinaires avec toi. Je me souviens de ton arrivée au refuge. En pleine enquête sur un trafic de Shar-pei, j’avais appris que 2 loulous avaient été récupérés par la fourrière de Gennevilliers, que personne ne voulait les récupérer. Je me souviens du jour où ils ont appelé pour dire qu’ils n’avaient pas de solution, l’un avait mordu, l’autre avait des problèmes de peau… Vos deux éleveurs n’ont pas voulu vous reprendre, nous avons décidé de vous récupérer, ton copain n’était pas forcément facile au début est s’est révélé être un amour, toi tu as toujours été facile. Petite Fara était arrivée dans nos vies, avec ses problèmes de peau, ses otites à répétition, sa joie de vivre. Rapidement tu as eu une rupture des ligaments croisés, je me souviens du dimanche soir où il a fallu t’accompagner à Paris, de ta convalescence stricte et bien suivie, du choix de la chirurgie, la TPLO a été une réussite. Ton compagnon de box a eu la chance d’être adopté et est revenu au bout d’une semaine. Triste expérience qui t’a fait beaucoup pleurer, il te manquait ton petit Tuck. C’était jamais l’un sans l’autre. Vous adoriez faire des bêtises, tirer les couvertures à l’extérieur pour vous installer au soleil. Je me souviens de bénévoles pensant que vous vous battiez, et non 2 Shar-pei qui jouent ça déménage parfois. Le temps a passé, Tuck est tombé malade, 3 cancers différents l’ont emporté. Chaque séance de chimiothérapie ou de radiothérapie s’éloignait un peu plus de toi, nous étions inquiets pour lui et stressions pour toi. « Comment va Fara ? » ; combien de fois avons nous pu poser cette question… Cela a commencé tôt, puisqu’à ton arrivée tu as eu un prolapsus vaginal lors de tes premières chaleurs au refuge. Tu as été stérilisée dès que la vétérinaire a estimé cela possible. Plus tard, nous avons trouvé des masses, elles ont été retirées, et ont révélé la présence d’un mastocytome de grade 2, mais le ki 67 était positif… Tes problèmes auriculaires ont empiré, nous avons consulté deux spécialistes différents. Le 2ème a prescrit un bain chaque semaine, il a fallu nous organiser pour toi ma Fara. Puis tu t’es cassée le fémur, vu tes antécédents les vétérinaires ont évoqué un potentiel cancer. Tu as été opérée avec succès, et la vétérinaire a été tellement contente de m’annoncer que la biopsie effectuée n’était pas cancéreuse. Un scanner a révélé une masse sur le foie, après biopsie nous avons appris qu’il s’agissait d’un carcinome. Tu n’étais pas jeune, mais en bonne forme, et nous avons choisi de te faire opérer. Te laisser, ce matin là, chez le vétérinaire a été très difficile. Nous savions que sur cette pathologie précise aucune chimio ni radiothérapie ne pourrait fonctionner. La chirurgie a été une réussite, comme toujours tu as lutté, tu as toujours été une guerrière ma Fara. A la rentrée ton scanner de contrôle était parfait. Et ton état général s’est dégradé, tu es allée en urgence chez ta vétérinaire puis aux urgences. Nous n’avons pas beaucoup dormi depuis. Nous avons pu te voir dimanche et avons même esquissé un sourire lorsque les vétérinaires ont dit que les parents de Fara étaient là. Tu as voulu te lever en nous voyant, même si ton glaucome bilatéral affaiblissait prodigieusement ta vue. Tu connaissais l’école vétérinaire par cœur, vu le nombre de consultations auxquelles tu allais en ophtalmologie. En soins intensifs, tu étais sur un matelas à eau, sous oxygène, et tu luttais, tu as été heureuse de nous voir, nos caresses ont pu t’apaiser. Les radios ont confirmé que la bronchopneumonie était importante et ont révélé des nodules aux poumons. Des métastases avaient sournoisement envahi ton corps, encore une fois le cancer a gagné. Il a fallu prendre la décision de t’accompagner dans ta dernière demeure, de t’éviter de te noyer dans tes sécrétions pulmonaires. Jusqu’au bout tu as lutté, tu es partie apaisée dans mes bras, sous mes larmes et mes baisers. Nous avons pu passer un dernier moment ensemble, je ne peux que t’admirer ma Fara, toi qui as été si courageuse ma crunchette d’amour, mais je sais que plus jamais je n’entendrai les petits bruits que tu faisais en venant nous renifler. Tes ronflements me manquent déjà. T’évoquer au passé est un supplice. Aujourd’hui tu manques à chacun d’entre nous, mais aussi à Tigrou qui ne voulait pas se promener sans toi. Nous allons veiller sur lui, promis ma Fara. Tu es dans notre cœur à tout jamais.
Megjelent 4 hónappal ezelőtt
