Fridoline örökbefogadása
Nő · 8 évek
Vagyok Fridoline, egy kedves, kissé idősebb zöldkakad, tele élettel, bár kis fizikai korlátaim vannak. Egy birtokból jöttem, és egy csodálatos örökkévaló otthonra várok. Szeretnél megtudni többet rólam? Az állatkórházban nyugodt, visszafogott megfigyelőként mutatom be magam, a saját tempómra szoktam. Mivel nem vagyok különösen jó repülő, a többi madárral elszúrták, és most külön élök itt – így sokkal nyugodtabb vagyok. Ez természetesen egyedül hagy, és szeretnék egy szeretetteljes, idősebb, ugyanolyan visszafogott férfi társat, aki megosztja velem a mindennapokat. A két oldali térde artrózisom van, de jelenleg bátran kezelem. Ha később korlátozottabb leszek, akkor szükség lehet fájdalomcsillapító adagolására. Ehhez olyan emberekre van szükség, akik tapasztalattal rendelkeznek, vagy hajlandók megtanulni a madarak gyógyszeradagolását. Egy külső kád általában lehetséges, de a menedékhelyem melegítettnek kell lennie, hogy télen legalább 18 fokot tarthasson. A meleg különösen fontos számomra az artrózis miatt. A kádnak legalább 4 méter hosszúnak, 1-2 méter mélynek és kb. 2 méter magasnak kell lennie. Fontos, hogy sok felmászásra alkalmas lehetőség legyen, hogy könnyen mozoghassak, bár nem repülök túl sokat – a Madárlány meg akar maradni formában. 🙂 Nem keresek izgalmas életet, hanem biztonságot, társaságot és olyan embereket, akik hajlandók felelősséget vállalni. Aki megbecsüli a szívemet, azt a hálás, gyengéd társaság kapja, aki egyszerűen csak megérkezni akar. Szeretnél nekem csodálatos otthont adni?
Olvasd el az eredetit (de)
Ich bin Fridoline eine charmante, etwas ältere Halsbandsittich-Dame, die trotz kleiner körperlicher Einschränkungen noch viel Lebensfreude in sich trägt. Ich stamme aus einem Nachlass und suche auf diesem Weg ein tolles neues Für-immer-Zuhause. Möchtest du mehr über mich erfahren? Im Tierheim zeige ich mich als ruhige, zurückhaltende Beobachterin, die lieber ihr eigenes Tempo geht. Da ich keine besonders gute Fliegerin bin, wurde ich von den anderen Vögeln gemobbt und lebe nun separat hier – dadurch bin ich deutlich entspannter. Dennoch macht mich das natürlich einsam, und ich sehne mich nach einem lieben, älteren und ebenfalls ruhigen männlichen Artgenossen, mit dem ich meinen Alltag teilen kann. Ich habe beidseitige Kniegelenksarthrosen, die ich aktuell aber tapfer meistere. Sollte ich in Zukunft stärker eingeschränkt sein, kann es nötig werden, mir gelegentlich Schmerzmittel zu geben. Dafür braucht es Menschen mit etwas Erfahrung oder die Bereitschaft, sich in die Medikamentengabe bei Vögeln einzuarbeiten. Eine Außenvolierenhaltung ist grundsätzlich möglich, allerdings muss mein Schutzraum beheizbar sein, damit im Winter mindestens 18 Grad herrschen. Wärme ist für mich wegen der Arthrosen besonders wichtig. Die Voliere sollte für ein Pärchen mindestens 4 Meter lang, 1 bis 2 Meter tief und etwa 2 Meter hoch sein. Wichtig sind viele Klettermöglichkeiten, damit ich mich problemlos fortbewegen kann, auch wenn ich nicht viel fliege – Vogelfrau möchte ja trotzdem fit bleiben. 🙂 Ich wünsche mir kein super aufregendes Leben, sondernGeborgenheit, Gesellschaft und Menschen, die Verantwortung übernehmen möchten. Wer mein Herz öffnet, bekommt eine dankbare, sanfte Gefährtin, die einfach nur noch ankommen möchte. Möchtest du mir ein tolles Zuhause schenken?
Megjelent 4 hónappal ezelőtt
