Gina örökbefogadása
Nő · Idős · 12 évek
Figyelem, most nagyon szomorú lesz! Egy nagyon kis kisbaba kutyaként adták el. Olyan kicsi voltam, hogy még mindig üvegbe kellett etetni. Szerettek és engedték, hogy az ágyban aludjak, a Frauchen figyelmének központjává váltam. Így boldogan és nyugodtan éltem a Frauchen-nal, amíg kilenc év után a unokatestvérem és anyukája nem költözött be. Ezután vége lett a békémnek; gyűlöltem a kisgyereket, és minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy ezt megértsék, ne tudjanak ennyire megbízni bennem. Vizeletet, harapást és karmolást okoztam, de senki nem akarta látni szenvedésemet. Az egyetlen következmény az volt, hogy az állatmenhelyre kellett mennem. A unokatestvérem még magával hozta, kopogott a szállítóládámon, ráült, végül még a ládámon is elesett. Itt az állatmenhelyen oltásra, készségtelenítésre, mikrochippelésre, fogak tisztítására és vértesztelésre kerültem. És gondold csak el, kiderült, hogy FIV pozitív vagyok. Talán azt kérded, hol kaphatta a szegény Gina ezt? De akkor eszembe jutott, mintha arcul csaptak volna. Anyuka kellett volna lennem, de ez nem sikerült, mert nem akartam. És éppen ez a kandúr fertőzött meg FIV-vel. Megkaptam volna az esélyt, hogy először életemben friss levegőt szívhassak, majd ezt a diagnózist kapjam. Most pedig egy másik nagyon csendes otthon után kutatok, amelyben nincsenek unokák, aki velem együtt fogadna ezzel a diagnózissal. Kérem, segítsen! Mint FIV pozitív macska, nem lehetek más macskák között, egyedül lakom. Minden alkalommal, amikor hallom, hogy látogatók közelednek, azt gondolom: „Most… most az ajtó kinyílik, és egy szeretős Frauchen vagy Herrchen visz egy meleg otthonba.” És aztán… semmi. Ez mindig heves fájdalmat okoz a szívemben. Nem tudod elképzelni, mennyire fáj.
Olvasd el az eredetit (de)
Achtung, jetzt wird es traurig! Ich wurde als ganz kleines Kitten verschenkt. Ich war so klein, dass ich noch die Flasche bekommen musste. Ich wurde geliebt und durfte mit im Bett schlafen und war der Lebensmittelpunkt von Frauchen. So lebte ich glücklich und zufrieden mit Frauchen, bis nach 9 Jahren das Enkelchen mit seiner Mutti einzog. Da war meine Seelenruhe vorbei, ich hasste den Kleinen und hab alles versucht, um mitzuteilen, dass mir das alles zu viel ist. Ich hab gepinkelt, gebissen, gekratzt, aber niemand wollte mein Leid sehen. Es gab nur eine Konsequenz, ich musste ins Tierheim. Das Enkelchen hat mich selbst reingetragen und auf meiner Transportbox getrommelt, hat darauf gesessen und ist zum Schluss sogar noch über meine Box gestolpert. Hier im Tierheim wurde ich dann geimpft, kastriert, gechippt, meine Zähne saniert und mein Blut untersucht. Und stellt Euch mal vor, dabei ist herausgekommen, dass ich FIV positiv bin. Ihr werdet Euch sicher fragen, wo soll die arme Gina das denn herhaben? Aber dann fiel es mir, wie Schuppen von den Augen. Ich sollte Mutter werden, das hat aber nicht geklappt, denn ich wollte nicht. Und genau dieser eine Kater hat mich mit Katzenaids angesteckt. Da hätte ich zum ersten Mal im Leben die Möglichkeit gehabt, mir die frische Luft um die Ohren wehen zu lassen und dann diese Diagnose. Jetzt suche ich wieder einen sehr ruhigen Haushalt, ohne Enkel, die mich auch mit dieser Diagnose adoptieren würden. Bitte helft mir! Da ich FIV-positiv bin, kann ich nicht zu den anderen Katzen und bin alleine untergebracht. Und immer, wenn ich Besucher im Gang höre, denke ich: „Jetzt… jetzt geht die Tür auf und ein liebes Frauchen oder Herrchen holt mich zu sich in ein kuscheliges Zuhause.“ Und dann… wieder nichts. Das gibt mir jedes Mal einen Stich ins Herz. Ihr glaubt nicht, wie das weh tut. Eure Gina
Megjelent 5 hónappal ezelőtt
