Kifer örökbefogadása
Férfi · Felnőtt · 7 évek
Néhányan a erdőt, mások a mezőt szeretik – Kifer bármilyen lehetőséget elfogad. Messze az állatmenhelytől, amikor a kennelesben, nagy állatseregben és folyamatos stresszhez kapcsolódó feszültség elkezd enyhülni, Kifer teljesen megváltozik. Ekkor egy igazi élvezetkutató bukkan elő belőle – egy gondtalan pillangó (bár inkább súlyos), akivel egyszerűen kellemes és szórakoztató sétálni... Ha úgy gondolod, hogy Kiferrel sétálni nehorság, harc és imádság a túlélésért, tévedsz. Kifejezetten erős kutya, és húzhat, ezért reflexek és kis bátorság mindig hasznosak lesznek, de ő bizonyosan inkább a gyerekjátszó modorra utal – egy nyugodt szaglósnak, mint egy felizgatott futónak. Kifer szeret új helyekre látogatni, megfürdeni a lábait vízben, botorkálni a füvön és valamit enni keresni. Néha egy kukoricafül, néha másik burgonya, amit közvetlenül a mezőről hozott. Értelmesen is képes „kincseit” ajándékra cserélni. Biztosan olyan kutya, aki inkább a orrával dolgozik, mint a lábaival. A legfontosabb, hogy legyen valahova és valaki, aki vele megy. Így látjuk Kifert jövőben – természetes területeken, egy olyan ember mellett, aki érti, hogy egy érzékeny kutyának a mező, az erdő vagy a mező nem divat, hanem alapvető igények kielégítése. Az álmainkban is látjuk e történet folytatását: megfelelő séta után Kiferek hátradől az ágyon, és gyönyörű "bobo" módra alszik. Ismerünk néhány dolgot múlt sorsáról. A hátrányos helyzet nem újdonság Kifer számára – még akkor is, amikor „a családja” volt, osztozott az őket sorsával, egy elhagyott házban élt. Azok a napok eltelték: az elhagyott ház lebontották, az emberek útjai elváltak, és Kifer az állatmenhelyre került, ahol új rutint kellett megtanulnia, és várni kell a sétákat és az embereket. Mégis, még mindig sok pozitív attitűd maradt a világgal szemben – szeret velünk lenni, könnyen barátkozik új emberekkel, halkan kéri a simogatást. Ugyanakkor világosan látszik, hogy a zaj, a más kutyáktól fakadó feszültség, a zsúfolt ketrec és a térhiány jelentősen befolyásolja jóléte. Nincs kétségünk: az állatmenhely a legrosszabb hely, ahol Kifer landolhatott volna. Ezért sürgetően keressük a felelős gondozókat, akik időt, figyelmet és energiát tudnak neki szentelni. Kifer otthonra vár egy zöld, kihalt területen, türelmes, nyugodt, konzisztens emberek mellett, akik szeretik a hosszú sétákat. Jelenleg ajánlott, hogy otthon ne legyenek más állatok, bár nem zárjuk ki, hogy jövőben kutyák társaságában is élhet, jelenleg az állatmenhelyi körülmények miatt nehéz megadni neki a megfelelő tapasztalatokat, és Kifer maga is egyértelműen inkább kerüli a kutyákat, mintsem hódoljon a társaságuknak.
Olvasd el az eredetit (pl)
Jedni lubią po lesie, inni po polach – Kifer jest otwarty na każdą opcję. Daleko od schroniska, gdy całe napięcie związane z przebywaniem w kojcu, w dużym skupisku zwierząt i w ciągłym stresie zaczyna z niego schodzić, Kifer zmienia się nie do poznania. Wtedy wychodzi z niego prawdziwy rozkoszniaczek – beztroski motylek (choć wagi raczej ciężkiej), z którym po prostu miło i wesoło się poszwendać... Bo jeśli myślisz, że spacer z Kiferem to męka, ciągnięcie i modlitwa o przetrwanie, jesteś w błędzie. Jasne, Kiferski to silny pies i potrafi pociągnąć, więc refleks i odrobina krzepy zawsze się przydadzą, ale zdecydowanie bliżej mu do trybu szwendacza – spokojnego węszyciela niż nakręconego biegacza. Kifer chętnie zwiedza nowe miejsca, lubi zamoczyć łapki w wodzie, wytarzać się w trawie i poszukać sobie czegoś do jedzenia. Czasem będzie to kolba kukurydzy, czasem inny ziemniaczek prosto z pola. Swoje „skarby” potrafi też całkiem elegancko wymieniać na smakołyk. Zdecydowanie jest typem psa, który bardziej pracuje nosem niż nogami. Najważniejsze, żeby było gdzie i z kim chodzić. Właśnie tak widzimy Kifera w przyszłości – w naturalnych terenach, u boku człowieka, który rozumie, że dla wrażliwego psa łąka, las czy pole to nie fanaberia, a spełnienie podstawowych potrzeb. W marzeniach widzimy też dalszy ciąg tej historii: po porządnym spacerze Kiferek wywala się do góry kołami na posłaniu i drzemie jak słodkie „bobo”. Co nieco wiemy o jego wcześniejszych losach. Bezdomność nie jest dla Kifera nowym doświadczeniem – nawet wtedy, gdy miał „swoich ludzi”, dzielił z nimi los bezdomny i mieszkał w pustostanie. Te czasy już minęły: pustostan został rozebrany, drogi ludzi się rozeszły, a Kifer trafił do schroniska, gdzie musiał nauczyć się nowej rutyny i tego, że na spacer i na człowieka się czeka. Mimo to wciąż ma w sobie dużo pozytywnego nastawienia do świata – lubi nam towarzyszyć, dość łatwo zaprzyjaźnia się z nowymi osobami, nieśmiało dopytuje o głaski. Jednocześnie wyraźnie widać, że hałas, napięcie innych psów, ciasna klatka i brak przestrzeni bardzo mocno odbijają się na jego dobrostanie. Nie mamy wątpliwości – schronisko to najgorsze miejsce, do którego Kifer mógł trafić. Dlatego pilnie szukamy dla niego odpowiedzialnych opiekunów, gotowych poświęcić mu czas, uwagę i energię. Kifer szuka domu w zielonej, podmiejskiej okolicy, u boku ludzi cierpliwych, spokojnych, konsekwentnych i lubiących długie spacery. Na ten moment rekomendujemy, aby był to dom bez innych zwierząt, choć nie wykluczamy, że w przyszłości mógłby mieć psich kolegów – obecnie, w warunkach schroniskowych, trudno zapewnić mu odpowiednie doświadczenia, a sam Kiferski wyraźnie częściej stara się psy omijać, niż brylować w ich towarzystwie. Marcin 663705160 Nataliia 539 Grzegorz 600221461
Megjelent 4 hónappal ezelőtt
