Olli örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi · Felnőtt · 5 évek
A kezdete az életemnek sajnos semmi szép volt. Az anyukám egy romániai nő házi kutya volt, és mi kisbikák nemkívánt utódok voltunk. Ezért a nőtől nagyon rosszul bántak velünk, még nagyon kis korunktól kezdve. Néhány hét múlva a testvéreimmel együtt nagyon betegek lettünk. Szerencsére szeretetteljes emberek egy állatvédelmi szervezetből észrevették ezt, és elvitték minket egy állatorvoshoz. Ott megtudtuk az emberektől, hogy a betegség neve parvovírus, és megpróbálták megmenteni az életünket. Sajnos csak a testvérem és én élveztük túl a betegséget. Amikor végül egészségesek lettek, utazhattunk Németországba, az Herzsprung állatmenhelyre egy jobb életért. Bár még nagyon fiatalok voltunk, az ősi időkben eltöltött tapasztalatok mély sebeket ejtettek bennünk. Sokféle félelmünk volt, és továbbra is nagy bizalmatlansággal közelítettünk az emberekhez. A testvérem volt a bátrabbunk, és gyorsabban nyitott fel új emberekhez. Ezért már megtalálta a szerető új otthonát, és a tulajdonosai sokat dolgoznak vele, hogy segítsen neki megfelelni a félelmeinek. Nekem kissé nehezebb, mert nem merem megbízni az új emberekben. Az itt lévő gondozóim, a fogadó szüleim sokat dolgoztak velem, és sok szeretetet adtak. De csak egy nagy kapcsolatot építettem ki a kedvenc fogadóanyám Doris iránt. Szeretem őt végtelenül, és minden szeretetet belépem tőle. Vele sok sétát teszünk. Játsszunk együtt, és órákat töltünk ölelkezve. De így viselkedem csupán Dorisszal, mert még a többi gondozóval szemben sem mutattam érdeklődést, bár már rég ismerem őket. Az állatmenhelyen olyan kutyaként jelennek meg, aki csak egy konkrét emberre bízik, és utána hűségesen mellette marad. Elképzelhető, hogy ezért nehéz megtalálni az új otthonom. Egy ideje már sok érdeklődő embert találkoztam, de egyikhez sem kötődtem. Ezek a látogatások nagyon stresszesek voltak, és nagy terhelés számomra. Ezért a Herzsprung állatmenhely csapata úgy döntött, hogy maradhatok a menhelyen. Mert jól érzem magam itt, és találtam olyan kutyák barátokat, akiket valóban szeretek. Nagyon szép lenne, ha találnék hosszú távú istenanyákat, akik szeretnének támogatni.
Olvasd el az eredetit (de)
mein Start ins Leben war leider alles andere als schön. Meine Mama war ein Hofhund von einer Frau in Rumänien und wir Babys waren unerwünschter Nachwuchs. Deswegen wurden wir schon als wir ganz klein waren, von der Frau schlecht behandelt. Nach wenigen Wochen sind meine Geschwister und ich dann auch noch sehr krank geworden. Liebe Menschen von einer Tierschutzorganisation haben dies zum Glück mitbekommen und uns zu einem Tierarzt bringen lassen. Dort haben wir von den Zweibeinern gehört, dass sich die Krankheit Parvovirose nennt und sie haben versucht, uns das Leben zu retten. Bedauerlicherweise haben nur mein Bruder und ich diese Krankheit überlebt. Als wir endlich wieder gesund waren, durften wir für ein besseres Leben nach Deutschland ins Tierheim Herzsprung reisen. Obwohl wir noch sehr jung waren, hatten die Erfahrungen aus unserer Welpenzeit tiefe Narben bei uns hinterlassen. Wir hatten sehr viele Ängste und treten bis heute Menschen mit großem Misstrauen entgegen. Mein Bruder war der Mutigere von uns beiden und war schneller bereit, sich neuen Menschen zu öffnen. So hat er bereits ein liebes neues Zuhause gefunden und seine Besitzer arbeiten viel mit ihm, damit er seine Ängste weiter abbaut. Bei mir gestaltet sich dies etwas schwieriger, da ich mich neuen Menschen nicht traue. Meine Pflegefrauchen und -Herrchen hier im Tierheim haben viel mit mir gearbeitet und mir sehr viel Zuwendung geschenkt. Doch nur zu meinem Lieblings-Pflegefrauchen Doris habe ich eine tolle Bindung aufgebaut. Ich liebe sie unendlich und sauge jede Zuneigung von ihr auf. Mit ihr unternehme ich viele Spaziergänge. Wir toben zusammen und miteinander kuscheln könnten wir stundenlang. Doch so verhalte ich mich nur bei Doris, denn selbst gegenüber den anderen Pflegerinnen und Pflegern hier zeige ich bisher kein Interesse daran, Vertrauen aufzubauen, obwohl ich sie nun schon lange kenne. Ich zeige mich hier im Tierheim als Hundemann, der sich nur einer bestimmten Person anvertraut und dieser dann sehr treu zur Seite steht. Ihr könnt euch sicher vorstellen, dass es daher schwierig ist, ein neues Zuhause für mich zu finden. Inzwischen habe ich viele Interessentinnen und Interessenten kennengelernt, doch wurde mit niemandem warm. Diese Besuche waren sehr stressig und eine große Belastung für mich. Daher hat das Team vom Tierheim Herzsprung beschlossen, dass ich auf dem Gnadenhof bleiben kann. Denn hier fühle ich mich wohl und habe auch Hundekumpels gefunden, die ich sehr gerne habe. Es wäre super schön, wenn ich Langzeitpaten finden würde, die mich gerne unterstützen möchten. Wir benötigen Ihre Zustimmung zum Laden der Übersetzungen
Ingyenes fiók — 10 kapcsolat tartalmazott
Megjelent előző hónap
