Professioni…da cani örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Idős · 30 évek
A egyetemi diplomát igénylő szakmákhoz és azokhoz, amelyeket különféle, a kutya viselkedésével foglalkozó szervezetek, társaságok és egyesületek által nyújtott magánképzések révén érhetünk el, hozzáadódott a kutya viselkedésével foglalkozó munkaköri tevékenységek is, különösen az elmúlt tíz évben, amelyekhez a Állam nem igényel külön szakmai képességeket. 30 éven keresztül a háziállat-terápia nem kapott jogszabályi elismerést: 2003-ban alakult meg a Háziállat-terápia céljairól és céloiról szóló Állam-Regionális Megállapodás (ezt követte 2015-ben egy hasonló Megállapodás az operatív szabályokról), és ettől a pillanattól kezdve a kutya terápiában dolgozó szakmai személyek egyre tisztább vonásokat kezdtek felmutatni. Így mind a háziállat-terápiás munkavállaló (jobb megfogalmazásban: Állatsegítő Beavatkozások) szakmai személyisége, mind a kutyasegítő a háziállat-terápia területén a nemzeti és regionális szabályozás szerint működik, amely a multidiszciplináris csapat jelenlétére kötelező. A munkavállaló és a segítő minősége különböző, egyedi képzési útvonalakon keresztül valósul meg, általában egy adott beavatkozási területre (orvosi-kórházi, szociális-oktató, rehabilitációs és fogyatékossággal élők területe) irányuló; minden útvonal végén egy gyakorlati időszak következik, és egy részvételi tanúsítvány kiadása történik. Ellentétben ezzel a "szakma" a kutyafigyelő, aki gondoskodik a tulajdonos által rábízott állatról, nem igényel semmilyen képzési útvonalat, csupán a mezőn való bizonyítandó tulajdonságokat és képességeket. Semmilyen specifikus követelmény nincs a "szakma" megszerzéséhez a kutya sétáltatója – aki gondoskodik a napi sétáról – és a kutya taxizója – aki a tulajdonos által megjelölt helyekre viszi a kutyát – számára: gyakran ezek az aktivitások mind a kutyafigyelőt végzik, de nagyvárosokban már megkezdődött a specializáció! A kutyaszalonban dolgozó személy nem igényel diplomát vagy tanúsítványt a kutya tollazatának tisztítására, vágására és gondozására. Egyes régiókban azonban a kutyaszalon nyitásához, a helyiség technikai-egészségügyi követelményeinek mellett, egy kutyakultúra kurzus részvételi tanúsítványa is szükséges. Az oktatóközpontok között: a Nemzeti ACAD Iskola, egy olyan egyesület, amely a kutyaszalonokat, az állatkereskedéseket és az APT – Professzionális Kutyaszalonok Egyesületének képzéseit összefogja. Csak bürokratikus formális eljárások (bár viszonylag összetettek) szükségesek a kutyafoglaló üzem (kutyaház) nyitásához, miközben az állatokkal való interakció képessége nem igényel semmiféle szakmai tanúsítványt dokumentálásra. Kevesebb bonyolultságú formális eljárások szükségesek a "otthoni" változathoz a kutyafoglaló üzemnek: a kutyaszállás, tehát a kutyaház a saját otthonban, továbbra is olyan tevékenység, amely elkerüli bizonyos befektetéseket, de nem kerüli el a vállalkozói formában való működés kötelezettségét. A háziállatbolt eladója a szakosított boltokban végez termékek eladását, amelyek állatoknak szólnak. Egy 2011-es minisztériumi körlevél meghatározta, hogy nincs szükség előírásokra a élő állatok és/vagy állati etelkészítmények kereskedelméhez, így az állatok viselkedésének, ételének, anatómiájának, higiénéjének és gondozásának ismerete a szakember érzékenységére bízva marad az eladónak. Ezután következik a háziállat-detektív, aki elveszett állatokat keres, ugyanazon technikákat alkalmazva, mint hiányzó emberek keresésekor. A kutya viselkedési turizmus műszaki szakembere a szakmai személyiség, aki vendégeket fogad, kezeli és megfelelően, kompetensen reagál a turisták igényeire, akik a nyaralást vagy utazást állataikkal választják. Felelős az üzleti egységek, mezőgazdasági turizmus, B&B-k, vendéglátóhelyek, turisztikai falvak és partok beléptetéséért, a nem emberi vendégek igényeinek megfelelően készíti elő a létesítményeket, és tervez kikapcsolódó tevékenységeket, amelyek képesek megőrizni a turista és a kutyája társaságát, így elősegítve a másik vendéggel való integrációjukat és együttélést. Ebben az esetben is a képzés az egyéni érzékenységre bízva van. És ezzel a szakmák csoportjával zárjuk le a kutyákkal kapcsolatos szakmák áttekintését. Igazságosan meg kell említeni még a háziállat-élelmiszer ízlelőt is, de erről majd más alkalommal beszélünk...
Olvasd el az eredetit (it)
Accanto alle professioni che richiedono un percorso di laurea e a quelle alle quali si accede, invece, attraverso una formazione di tipo privatistico erogata da enti, associazioni ed organismi del settore cinofilo, sono andate sviluppandosi, soprattutto nell'ultimo decennio, attività lavorative per le quali lo Stato non richiede particolari competenze professionali. Per oltre 30 anni anche la pet therapy non ha avuto alcun riconoscimento legislativo: poi, nel 2003 è arrivato l'Accordo Stato Regioni sulle finalità e gli scopi della pet therapy (seguito nel 2015 da analogo Accordo sugli standards operativi) e da quel momento le figure professionali operanti in questo speciale ambito hanno iniziato a prendere contorni più definiti. E' così che sia la figura professionale dell' operatore di pet therapy (più correttamente: Interventi Assistiti con gli Animali), sia quella di coadiutore del cane in pet terapy operano in conformità ad una normativa nazionale e regionale che impone la presenza di una equipe multidisciplinare. Le qualifiche di operatore e coadiutore vengono acquisite attraverso differenti e distinti percorsi formativi, in genere orientati ad uno specifico campo di intervento (medico-ospedaliero, socio-educativo, riabilitativo e della disabilità): al termine di ciascun percorso vi è un periodo di tirocinio ed il rilascio di un attestato di frequenza. Non richiede, invece, alcun percorso formativo, ma solo doti e qualità da provare “sul campo” la “professione” del dog sitter , che si occupa degli animali lasciatigli in consegna dal proprietario. Nessun requisito specifico neppure per accedere alla “professione” di dog-walker – che si occupa della passeggiata quotidiana- e di dog-taxi – che si preoccupa di portare il cane nei luoghi indicati dal proprietario-: spesso tutte queste attività sono svolte dal dog sitter, ma nelle grandi città inizia ad affermarsi la specializzazione! Anche il toelettatore non ha bisogno di diplomi o attestati per svolgere l'attività di pulizia, taglio e cura del mantello dei cani. In alcune regioni, comunque, l'apertura di un laboratorio di toelettatura è subordinato, oltre che a precisi requisiti tecnico-sanitari dei locali, all'attestazione di frequenza di un corso di cultura cinofila. Tra i centri formatori: la Scuola Nazionale ACAD, Associazione che raccoglie insieme ai toelettatori i commercianti di animali domestici e i corsi APT-Associazione Teolettatori Professionisti. Solo adempimenti burocratici (ma piuttosto complessi) anche per aprire una pensione per cani , mentre la capacità di interagire con gli animali non deve essere documentata da nessun attestato di professionalità. Adempimenti meno complessi, invece, per intraprendere una variante “casalinga” della pensione per cani: la dog hosting , ossia la pensione per cani in casa propria, è comunque un'attività che evita alcuni investimenti ma non l'obbligo dell'esercizio in forma imprenditoriale. Il venditore pet shop svolge la propria attività all’interno dei negozi specializzati per la vendita di prodotti destinati agli animali. Una circolare del Ministero dello Sviluppo Economico del 2011 stabilisce che nessun requisito è richiesto per la commercializzazione di animali vivi e/o mangimi per animali e, quindi, la conoscenza dei comportamenti, degli alimenti, dell’anatomia, dell’igiene e della cura dei vari animali è lasciata alla sensibilità professionale del venditore. E, poi, c'è il pet detective , che si occupa di ritrovare gli animali smarriti, applicando le stesse tecniche usate nella ricerca delle persone scomparse. Il tecnico del turismo cinofilo è, invece, la figura professionale che deve accogliere, gestire e rispondere in maniera adeguata e competente alle esigenze dei turisti che scelgono di trascorrere le vacanze o viaggiare con i loro animali. Si occupa sia dell’accoglienza all’interno di alberghi, agriturismi, B&B, ristoranti, villaggi turistici e stabilimenti balneari, sia di preparare le strutture in base alle esigenze degli ospiti non umani, sia di progettare interventi ed attività ludiche in grado di intrattenere il turista e l’animale che ha al seguito favorendone l’integrazione e la convivenza con gli altri ospiti della struttura. Anche in questo caso, la formazione è lasciata alla sensibilità individuale. E con questo gruppo di figure abbiamo concluso la panoramica delle professioni legate al mondo del cane. A onor del vero esiste anche l' assaggiatore di cibo per cani , ma di lui parleremo in un'altra occasione…
Megjelent 5 hónappal ezelőtt
