Roy örökbefogadása
Rottweiler · Férfi
Ez én vagyok Roy. Állatvédelmi okokból fogtak be; az előző otthonomban sajnos súlyos bántalmazás áldozata voltam. Ez nyomot hagyott rajtam és bizonytalan, traumatizált kutyává tett. Azóta sok idő kell ahhoz, hogy megtanuljak bízni és felengedjek. Ismerek alapvető parancsokat és házban nevelt vagyok. A referenciákkal rendelkező emberekkel szerető, játékos vagyok, részleges fizikai kontaktust keresek, néha szívesen simogatnak – de nem akarok csak úgy megérinteni. Élelem-motivált vagyok és tanulni vágyó, jól viselem a szájkosarat, és általában kompatibilis nőstény kutyákkal, attól függően, hogy milyen affinitásaik vannak. Rattery-ként nagyon alacsony az eseményekre való felkészülési küszöböm. Nem szeretem megérinteni. Ha nyomást érzek, akkor előremenekülök. De csak akkor fogok megfelelő viselkedést mutatni – nem támadok ok nélkül. Emellett a pórázon is zaklatom, rögzítve maradok az emberekre és kutyákra sétálva. Erősen rögzítem a játékokat is, amelyeket el kell kerülni. A nyugtató játékok (mint például Kong vagy nyalóka stb.) nem jelentenek problémát. Az autóban való utazást még ki kell próbálni, csakúgy, mint az egyedül hagyást. Egy szemem van, és jelenleg orvosi képzésben veszek részt annak érdekében, hogy jobban kezeljem. Továbbá korfüggő ízületi problémáim vannak, és fájdalomcsillapítót kapok rájuk. Ezenkívül ételallergiás vagyok, és olyan speciális ételt eszem, amelyet jól tolerálok az állatmenhelyen. Egy fajta-tapasztalt otthonra vágyom, amely képes olvasni a testbeszédemet. Az embereknek időt kell adniuk nekem, hogy beilleszkedjek, és ne nyomjanak rá rám. Számomra fontos egy alacsony stresszű, csendes otthon – lehetőleg a város szélén vagy vidéken. Nem kell lépcsőn másznom. Gyermekeknek nem szabad élniük a háztartásban. A és O az én számomra a struktúra, a tiszta vezetés és a jó menedzsment a háztartási környezetben. Lesz-e nekem otthon? Annyira vágyom rá.
Olvasd el az eredetit (de)
Ich bin Roy Ich wurde aus Tierschutzgründen sichergestellt, in meinem früheren Zuhause bin ich leider sehr schlecht behandelt worden. Das hat Spuren hinterlassen und aus mir einen unsicheren, traumatisierten Hund gemacht. Seitdem habe ich ein großes Misstrauen gegenüber Menschen und finde sie meist gruselig. Ich werde also viel Zeit brauchen, um zu vertrauen und aufzutauen. Ich beherrsche die Grundkommandos und bin stubenrein. Bei meinen Bezugsmenschen bin ich lieb, verspielt, suche teilweise Körperkontakt und kuschle auch mal gern – aber auch da möchte ich nicht einfach so angefasst werden. Ich bin futtermotiviert und lernwillig, trage meinen Maulkorb gut und bin mit Hündinnen je nach Sympathie verträglich. Rassetypisch habe ich eine sehr niedrige Eskalationsschwelle. Ich mag es nicht, einfach angefasst zu werden. Wenn ich mich bedrängt fühle, gehe ich dann auch nach vorn. Aber nur dann zeige ich entsprechendes Verhalten – ich greife nicht einfach grundlos an. An der Leine pöble ich leider auch, fixiere Menschen und Hunde beim Gassigehen. Auch auf Spielzeuge fixiere ich mich stark, das sollte deshalb vermieden werden. Ruhige Beschäftigungsmittel (zB Kongs oder Schleckmatten etc) sind aber kein Problem. Im Auto mitfahren muss noch getestet werden, genauso wie das Alleinbleiben. Ich habe ein Cherry Eye und bin gerade im Medical Training, um es besser behandeln zu können. Außerdem habe ich altersbedingte Gelenkprobleme und bekomme dafür Schmerzmittel. Obendrein bin ich Allergiker und bekomme Spezialfutter, das ich im Tierheim gut vertrage. Ich wünsche mir ein rasseerfahrenes Zuhause, das meine Körpersprache gut lesen kann. Meine Menschen sollten mir Zeit geben zum Ankommen und mich nicht bedrängen. Für mich ist ein reizarmes, ruhiges Zuhause wichtig – eher am Stadtrand oder auf dem Land. Treppen sollte ich nicht steigen. Kinder sollten nicht im Haushalt leben. Das A und O sind für mich Struktur, klare Führung und gutes Management im häuslichen Umfeld. Ob es für mich auch ein Zuhause gibt? Ich wünsche es mir so sehr.
Megjelent előző hónap
