Ruby örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Csecse · 4 hónapok
Rehabilitációs segítség Ruby számára, Sabine S. beszámolója: „A szingapúri nyaralásom során vidéki sétát tettem. Mint mindig, utcai kutyákkal találkoztam, amelyek sajnos gyakori látványt nyújtanak ebben a szigetállamban. Ha egy kutya szerencsés, akkor családhoz tartozik. Ilyenkor az ingatlanon él és rizs/curry maradékokkal etetik. Ellenkező esetben az utcai kutyák valamiképpen túlélnek. Ezen a sétán találtam Ruby-t, egy kölyköt, aki egy tégla mögött reszketett. Mindig volt nálam ennivaló és letettem némi ételt a kis nőstény kutya elé, de még jobban elbújt. Megkérdeztem az arra járó embereket Ruby érkezéséről, de senki sem tudott róla semmit – még arról sem, hogy van-e anyakutya. Így hát magammal vittem a kis egeret. Nagyon szomjas volt, éhes és félénk. Később, amikor az ölemben feküdt, hosszú ideig aludt, és először tudtam bolhát gyűjteni. És láttam milyen kicsi is valójában, a bőre karcos és piros. Ez szintén gyakori látvány az utcán: vakaródzó, viszkető állatok. Másnap 3 órás buszozással utaztunk a tengerpart felé. A hátizsákom lett Ruby biztonsági helye a következő hetekben. Amikor hangos lett, ami elég gyakran előfordul Srí Lankán, akkor mélyebbre süllyedt a hátizsákomban. Elmentünk az állatorvoshoz is, ahol Ruby megkapta az első oltását, és nekem krémeket, porokat, vitamindús szirupokat, antibiotikumokat, antihisztaminokat és féreghajtó tablettákat kellett magamra kenni… Hála istennek, hogy ápolónő vagyok! Az első hetekben Ruby még mindig nagyon félénk volt, de lassan bátrabbá, boldogabbá vált, és most már egy egészséges tizenéves kislány. Sajnos Ruby-t vissza kellett vinni egy állatmenhelyre, mert visszatértem Németországba. Hálás vagyok, hogy ott jól gondoskodnak róla, és más kutyákkal játszhat. Ruby esetében most már egy utcai kutya kevesebb van Srí Lankán. Ez az állat idegen helyzetekben szorongásos lehet.”
Olvasd el az eredetit (de)
𝗩𝗲𝗿𝗺𝗶𝘁𝘁𝗹𝘂𝗻𝗴𝘀𝗵𝗶𝗹𝗳𝗲 𝗳ü𝗿 𝗥𝘂𝗯𝘆 Rubys Geschichte, erzählt von Sabine S.: „In meinem Urlaub auf Sri Lanka bin ich in ländlicher Gegend spazieren gegangen. Wie an jedem Tag begegnete mir eine Vielzahl an Straßenhunden, die in diesem Inselstaat leider ein sehr gängiges Bild darstellen. Wenn ein Hund Glück hat, gehört er zu einer Familie. Dann fristet er sein Dasein vor dem Grundstück und wird mit Reis/Curryresten gefüttert.Ansonsten überleben die Straßenhunde irgendwie. Auf eben diesem Spaziergang fand ich Ruby, einen Welpen, der hinter einem Ziegel kauerte.Ich hatte immer Futter dabei und legte der kleinen Hündin etwas hin, aber sie versteckte sich noch mehr. Ich befragte die Menschen, die vorbei gingen nach Rubys Hernkunft, aber keiner wusste etwas darüber – erst recht nicht, ob es eine Hundemama gibt. Also nahm ich die kleine Maus mit.Sie hatte großen Durst, Hunger und Angst.Später, auf meinem Schoss liegend, schlief sie lange und ich konnte erstmal Flöhe runter sammeln. Und sehen, wie klein sie wirklich war, ihre Haut zerkratzt und rot. Auch das sieht man im Straßenbild ständig: juckende, sich kratzende Tiere.Am nächsten Tag fuhren wir 3 Stunden mit dem Bus in Richtung Strand.Mein Rucksack wurde für die nächsten Wochen Rubys Sicherheitsplatz. Wann immer es laut wurde, was in Sri Lanka ziemlich oft der Fall ist, sank sie tiefer in den Rucksack. Auch ging es gleich zum Tierarzt, wo Ruby ihre erste Impfung bekam und ich eingedeckt wurde mit Cremes, Puder, Vitaminsäften, Antibiotika, Antihistaminika, Wurmtablette…Wie gut, dass ich Krankenschwester bin! Die ersten Wochen war Ruby weiterhin ängstlich, jedoch wurde sie langsam mutiger, fröhlicher und ist nun nach 4 Monaten eine gesunde Teenagerin.Leider musste Ruby mittlerweile in ein Tierheim, da ich nach Deutschland zurückgekehrt bin. Ich bin dankbar, dass sie dort gut versorgt wird und mit anderen Hunden spielen kann. Mit Ruby gibt es nun eine Straßenhündin weniger in SL.Ruby, die nicht jeden Tag kämp
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
