Sara örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Felnőtt · 6 évek
Szeretném bemutatni magam, Sara vagyok, ami azt bizonyítja, hogy a szeretet és a türelem csodákra képes. Amikor megérkeztem az állatmenhelyre, egy félénk, dühös, hozzá nem férhető kutya voltam. Senki sem tudta elcsábítani a falatokkal, csak morogtam és elbújtam. De a menhely dolgozói és önkéntesei nem adták fel. Folyamatosan jöttek hozzám, falatokkal a kezükben, és azt mondták, hogy egy napon majd megnyerik a figyelmem és elkezdenek bízni bennük. Annyira türelmesek és kitartóak voltak, hogy végül elkezdtem kíváncsivá válni, hogy kik lehetnek és mit akarhatnak tőlem 😀 Kicsitenként elkezdtem kinyújtani az orromat, először csak a rácsokon keresztül, később pedig már nem bújtam el az elkerített területen sem, és hagytam magam simogatni. És mit gondoltok? Egy napon a hölgyek, ahogy szoktak, a szokásos módon, etetni és simogatni jöttek, és én - egy mókás kislány - nem is vettem észre, hogy miközben a falatokért nyalogatok, hozzám kötöttek egy pórázt, és elvezettek kifelé. Bevallom, kicsit féltem, nem igazán akartam elhagyni a biztonságos helyemet, de amint kiléptem a kapun, és szaglászni kezdtem, rájöttem, hogy milyen jó dolog a szabadság a réteken! Milyen jó móka volt! Futottam, gurultam, szaglásztam minden fűszálat, és folyamatosan simogatást kértem. Annyira jó volt, hogy innentől kezdve nagyon várom minden sétát. És most már még a tengert is láttam! Igaz, nem minden nap van lehetőségem ilyen mókázásra a menhelyen, de hallottam, hogy a kutyák otthon luxuskörülmények között többször is sétálhatnak, és esténként a gazdájuk karjaiban a kanapén elnyúlhatnak. Így hát azt mondom, talán valaki elhozhatna engem ezekre a házakba? Nagyon jó lenne, és nagyon jó móka lenne! Barátságos, nyugodt, szerető, nem konfrontatív és okos kislány vagyok, igazi kincs lehetnék egy kedves gazdinak! Gyere, ismerj meg, és meglátod magad! 5 éves vagyok. 😍
Olvasd el az eredetit (lt)
Esu Sara – tikras įrodymas, jog meilė ir kantrybė daro stebuklus. Kai patekau į prieglaudą, buvau išsigandusi, pikta, nieko neprisileidžianti šunytė, niekam nepavykdavo manęs papirkti net su skanukais, šiepdavau dantis ir slėpdavausi. Bet prieglaudos darbuotojai ir savanoriai nepasiduodavo, vis ateidavo pas mane, atnešdavo skanių kąsnelių ir kartodavo, kad vieną dieną aš pasiduosiu jų dėmesiui ir pradėsiu pasitikėti. Jie buvo tokie kantrūs ir užsispyrę, kad, iš tiesų, man pasidarė įdomu, kas jie tokie ir ko iš manęs nori 😀 Po truputį vis labiau iškišdavau savo nosytę, pirma tik per grotas, o vėliau nebesislėpdavau jau ir į voljeriuką užėjus, leidausi paglostoma. Ir ką jūs galvojat, panos vieną dieną atėjo, kaip įprasta, pamaitint, paglostyt, o aš – žiopliukė, net nepastebėjau kaip mane prisegė pavedėliu ir pradėjo vesti lauk. Nemeluosiu, truputį išsigandau, nelabai norėjau savo saugią vietelę palikti, bet tik pro vartelius išėjusi ir pasiuosčiusi, supratau, kad laisvė pievose – nuostabus dalykas! Kaip man buvo smagu! Laksčiau, varčiausi, uostinėjau kiekvieną žolę ir vis prašiausi glostoma. Buvo taip gerai, kad nuo šiol labai laukiu kiekvieno pasivaikščiojimo. O dabar dar ir jūrą pamačiau! Tiesa, prieglaudoje neturiu galimybės kasdien tiek pramogauti, bet esu girdėjusi, kad namus turintys šunys turi prabangą kasdien eiti pasivaikščioti net po kelis kartus, o vakarais gali jaukiai įsitaisyti kartu su šeinininkais ant sofutės. Tai sakau, gal ir mane galit kas į tuos namus pasiimt? Būtų labai gera ir smagu! Aš tikrai draugiška, rami, meili, nekonfliktiška ir protinga panelė, tai būčiau tikras lobis fainam šeimininkui! Atvykite susipažinti ir įsitikinsite patys. Man apie 5 metai. 😍
Megjelent előző hónap
