Ábel életében mi a többedig állomás vagyunk. Első életéről nem tudunk semmit, de az biztos, hogy a Miskolci Állategészségügyi Telep (gyepmesteri telepre) lakója volt, onnan pedig lehetőséget kapott arra, hogy a Miskolci Második Esély Állatvédő Alapítványhoz kerüljön. Onnan kértek segítséget, alapítványunkhoz került, így komoly szocializációs problémákkal küzdő kutyaként, már a kora miatt is hátrányos helyzetből indulhatott el egy reményteli jövő felé. Szocializációs tréningjét és rehabilitációját azonnal megkezdte Henninél. Saját akaratából egész szépen haladt. Már ágyban alszik, sokszor és simán jön, megy, barátkozik emberek között. A póráz használat meg nem az igazi, de arra is ráfekszünk, bízunk benne, hogy menni fog. Gazdik jelentkezését már szívesen fogadja, hogy vénségére megkaphassa a megérdemelt szuper családot, ami nagy valószínűséggel neki még sosem volt.