Günni örökbefogadása
Férfi
Szia, én vagyok Günni. Girodban találták meg. Amikor megtaláltak, sérülés volt a mancsaimon, ezért kerültem az állatmenhelyre, ahol azonnal orvosi ellátásban részesültem. Szerencsére jól gyógyult a mancsom a gyors kezelésnek köszönhetően. Most már készen állok a következő lépésre, és egy olyan helyre vágyom, ahol pihenhetek és otthon érezhetem magam. Nagyon szerethető macska vagyok, bár lehet, hogy egy kis meggyőzésre van szükség az első találkozásunkkor. Amikor valaki belép a szobámba, üdvözlő füttyel köszönök. Az állatmenhelyen még mindig minden ismeretlen számomra, és néha csak nem tudom, mi történik. De a füttyöm nem mondja el az egész történetet. A kezdeti bizonytalanságom mögött egy kedves fickó van, akinek csak egy kis ideje kell, hogy megnyerje a bizalmamat és megmutassa, hogy ő valójában ki is ő. Ezért olyan embereket keresek, akiket nem ijeszt el az első „szia”, hanem békében megismertetnek velem. Azokkal az emberekkel, akikkel nem kell gondolkodnom, hogy mi fog történni, hanem csak tudom: ez az én helyem. És egy dolog elengedhetetlen ahhoz, hogy ehhez a házhoz tartozzak: kijárási lehetőség. Az alkalmazkodás után újra ki szeretnék menni, felfedezni a világot, élvezni a napot a bundámon, majd hazatérni az embereimhez. Vajon jól kijövök más macskákkal? Sajnos erre még nem tudok válaszolni. Itt még nem volt alkalmam megmutatni, mit gondolok a többi macskáról. Amit most hiányolok, az az az egy személy, aki megadja nekem az időt, hogy beilleszkedjek és igazán megismerjen. Talán hamarosan megtapasztalom, milyen jó érzés, hogy van egy otthon, ami tényleg az enyém?
Olvasd el az eredetit (de)
Hallo, ich bin Günni. Gefunden wurde ich in Girod. Als man mich entdeckte, hatte ich eine Verletzung an meiner Pfote und so kam ich ins Tierheim, wo ich direkt medizinisch versorgt wurde. Zum Glück ist meine Pfote dank der schnellen Behandlung inzwischen wieder richtig gut verheilt. Nun bin ich bereit, auch den nächsten Schritt zu machen und wünsche mir einen Ort, an dem ich wieder zur Ruhe kommen und mich zuhause fühlen darf. Ich bin nämlich ein wirklich liebenswerter Kater, auch wenn ich bei unserer ersten Begegnung vielleicht noch ein kleines bisschen Überzeugungsarbeit brauche. Wenn jemand mein Zimmer betritt, gibt es von mir gerne erst einmal ein Fauchen zur Begrüßung. Die ganze Situation im Tierheim ist für mich noch ungewohnt und manchmal bin ich einfach unsicher, was mich gerade erwartet. Doch mein Fauchen erzählt längst nicht alles über mich. Hinter dieser ersten kleinen Unsicherheit steckt ein lieber Kerl, der einfach ein bisschen Zeit braucht, um Vertrauen zu fassen und zu zeigen, wer er wirklich ist. Ich wünsche mir deshalb Menschen, die sich von meinem ersten „Hallo“ nicht gleich beeindrucken lassen, sondern mir die Chance geben, sie in Ruhe kennenzulernen. Menschen, bei denen ich irgendwann nicht mehr überlegen muss, was als Nächstes passiert, sondern einfach weiß: Hier gehöre ich hin. Und eines gehört für mich zu diesem Zuhause unbedingt dazu: Freigang. Nach meiner Eingewöhnung möchte ich wieder draußen meine Runden drehen, die Welt erkunden, die Sonne auf meinem Fell genießen und anschließend zu meinen Menschen nach Hause zurückkehren. Ob ich mich mit anderen Katzen verstehe? Das kann ich euch im Moment leider noch nicht beantworten. Hier hatte ich bisher noch nicht die Gelegenheit zu zeigen, was ich von meinen Artgenossen halte. Was mir jetzt noch fehlt, ist dieser eine Mensch, der mir die Zeit gibt, anzukommen und mich wirklich kennenzulernen. Vielleicht darf ich schon bald bei dir erfahren, wie schön es ist, wieder ein Zuhause zu haben, das wirklich zu mir gehört?
Megjelent tegnap
