Leprechaun örökbefogadása
Spanish Mastiff · Férfi · Felnőtt · 4 évek
Frissítés 2024. november 10. Leprechaun érkezett rémülten. Több hónapig nem jött ki a kis szobából, ahol az ágya van a kutyaállásokban. Ha közeledtél hozzá, megremegett, elnézett, nagyon szenvedett, még annyira sem volt ereje, hogy felálljon. Nagyon lassan, sok idővel, szeretettel és türelemmel, reggelente az irodában töltve, hogy megszokja az emberi társaságot, Leprechaun enyhén javult. De ezen az egész idő alatt még egy kirándulást sem tett a önkéntesekkel. Olyan félelmes az emberek iránt, hogy ha jelen vagyunk, lefekszik és nem mozdul. Ha nem lát minket, elmegy sétálni, körbejár, beszélget a kutyaszobájában lévő társával, de ha megjelenünk, megdermed. Ezért sürgen otthont kér. Az állatmenhely biztonságos hely számukra, de nem olyan hely, amely természetesen nyugodt. Egy olyan kutyának, aki ilyen rettegést érez, nemcsak emberi társaságra van szüksége, aki tud segíteni és megérteni, hanem csendre és békére is. Remélem, valaki hamar látja túl a félelmemet, észrevesz, és ad nekem esélyt arra, hogy normál kutyaként éljek, és ne csak egy másik megbomlott eszköz legyek.----- A nevem LEPRECHAUN, és egy Mastiff csoport tagja vagyok, akik egy rönkön éltek. Minket munkakutyák voltunk, amit a PSOE most ki akar zárni az állatvédelmi törvényből, mint a vadászkutyákat. Volt egy 8 fős csapatunk, amelyik sovány, félszeg Mastiff volt, bőrproblémákkal és viselkedési problémákkal. Mi úgy maradtunk szabadon a hegyekben, éhesek és félnépek voltunk, így néha megijeszettük az átszaladó embereket, de a hibát nem mi vétettük. Az úr volt az, aki nem gondoskodott rólunk, és nem tartotta figyelemmel. Most különböző állatmentő egyesületekben élünk, és próbáljuk elveszíteni a félelmet az emberektől. Amikor látunk egy embert, megremegettünk. Nem tudjuk megakadályozni. Emellett kezelik a bőrproblémáinkat, és jól etetnek minket, hogy súlyt növesszünk, mert amikor felvették, szomorú volt nézni minket. Megvan az ideje, hogy segítsen elvenni a félelmemet? Szeretnék boldog, trauma mentes kutyaként élni. Segítesz? Már sterilizált. Leishmania és Ehrlichia vizsgálat negatív. -15 2023. május önkéntes megjegyzése a kutyák sétáltatásáról: Korábban még közelében is megremegett, most már kevésbé félt, engedi, hogy megsimítsák, és még ajándékosztót is elfogad a kezéből. Mindenféle félelme van, de az irodába járás terápia nagyon jó neki, és most ráhúzzuk a pórázát, hogy hozzászokjon.
Olvasd el az eredetit (es)
Actualización 10 noviembre 2024 Leprechaun llegó aterrorizado. Durante muchos meses, no salía del pequeño cuartito donde tienen su cama dentro de los cheniles. Si te acercabas a él, empezaba a temblar, apartaba la mirada, lo pasaba muy mal pero ni aún por esas era capaz de levantarse. Muy poco a poco, con mucho tiempo, cariño y paciencia, y pasando las mañanas en la oficina para que se acostumbre a la compañía humana, Leprechaun ha tenido una mínima mejora. Pero en todo este tiempo, ni siquiera ha salido a pasear con nuestras voluntarias. Nos tiene tanto miedo a las personas que si estamos presentes, se tumba y no se mueve. Si no nos ve, sí camina, corretea un poco, interactúa con su compañera de chenil pero si aparecemos, se paraliza. Es por todo esto que necesita un hogar urgentemente. El albergue es un lugar seguro para ellos pero no es un lugar esencialmente tranquilo. Un perro tan aterrorizado no solo necesita compañía humana que sepa ayudarle y entenderle sino también silencio y paz. Ojalá pronto alguien sepa ver más allá de su temor, se fije en él y le dé una oportunidad de ser un perro normal y no otra herramienta más de trabajo rota. ------------------------------------- Me llamo LEPRECHAUN y formo parte de un grupo de mastines que vivíamos en una vaquería. Somos de los llamados perros de trabajo que en la actualidad, el PSOE quiere dejar fuera de la ley de protección animal al igual que los perros de caza. Formábamos un grupo de 8 mastines escuálidos, asustados, con problemas de piel y descontrolados. Como nos dejaban sueltos por el monte y estábamos hambrientos y asustados, dimos algún susto a las personas que pasaban por la zona pero la culpa no era nuestra. Era nuestro dueño el que no se encargaba de cuidarnos bien y de mantenernos vigilados. Ahora vivimos en distintas protectoras y estamos intentando perder el miedo a los humanos. Cuando vemos a una persona nos ponemos a temblar. No podemos evitarlo. Además nos están tratando de nuestros problemas de piel y nos están alimentando bien para que engordemos porque cuando nos recogieron, daban ganas de llorar tan solo de vernos. ¿Tienes un ratito para venirte y ayudarme a perder el miedo? Me gustaría ser un perro feliz y sin traumas. ¿Me ayudas? Ya está castrado. Analíticas de leishmania y ehrlichia negativas. -15 mayo 2023 comentario de los voluntarios que pasean a los perros: Antes se ponía a temblar sólo con estar cerca, ya no se asusta tanto, se deja acariciar y hasta come chuches de la mano. Sigue teniendo mucho miedo, pero le viene muy bien ir a la oficina a hacer terapia, y le estamos poniendo el arnés para que vaya acostumbrándose. Mostrar más de su historia Mostrar menos
Megjelent 4 hónappal ezelőtt
