Ottis örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi
Ottis élvezi a tavaszi napsütést a barátnőjével, Mabellel :-) Ottis kutyaólja most új napozóteraszt kapott :-) És gyönyörű fotelja mostanra valóban történelem: ő végezte az alapozást, a többit pedig Joel intézte ;-). Ottis éppen új ágyát teszteli, amelyet Conny szponzorált :-) Ottis időközben "kényelmesen" berendezkedett egy szabadtéri kifutóban; kedvenc helye egy kidobott fotel, és neki is épül egy napozóterasz. Azóta nem próbált több szökést. Talán még megkerül számára a megfelelő otthon, teljes családi kapcsolattal, ahol soha nem kell egyedül lennie? Nagyon szeretnénk, ha így lenne ennek a kedves medvének. Ha, nehéz elhinni, de igaz! Mostanra már nem akarja megenni a többi hímet, és békésen járja velük a köröket :-). Ottis úgy néz ki, mintha nem bántana egy legyet sem, de ez csalóka... Az öreg fickó, enyhén szólva, nagyon "szabadságszerető", és gyűlöli a bezártságot és a magányt, amit hatalmas, pusztító dühvel fejez ki. Már akkor, amikor Mara és Paul elvitték az Ecarisajból, az ottani egyik állatorvos azt mondta, hogy otthon kitépte az elektromos vezetékeket a falból... A két ember annyit felelt: "persze, persze...", amíg saját szemükkel nem látták. Két ajtó, frissen lefektetett kábelek, a szabadtéri kifutója kerítése, mindez már az alig megmaradt fogainak esett áldozatul. És ha már nem tud harapni, ásni próbál. A kerítés alá, vagy egyenesen át az ajtón. Egyes fülek számára ez viccesnek hangozhat, de ez semmiképpen sem vicces. Nem neki, nem a gondozóinak, és nem Connynak és Heikónak sem, akik valóban szép otthont akartak neki adni. Szinte biztosak vagyunk benne, hogy Ottist soha korábban nem "zárták be" sehová, kivéve az Ecarisajban töltött idejét. De már ott is megmutatta, mit gondol erről. Egyszerűen nem bírja elviselni, ha megtagadják tőle a teret, és egyáltalán nem szereti, ha egyedül hagyják. Ez nehézzé teszi a dolgokat, és Connyval és Heikóval egyszerűen nem valósulhat meg, ezért most a tökéletes otthonát keressük. Ahol úgy jöhet-mehet, ahogy kedve tartja, anélkül, hogy sok órán át egyedül kellene lennie. De kérjük, olyan otthont, ahol nincsenek más hímek, mert ő éppen annyira nem szereti őket, mint ahogy a fentiekben írtuk! A nőstényekkel nincs gond, és imádja az embereit, amit pozitív tulajdonságként nem akarunk elfelejteni megemlíteni. Wa
Olvasd el az eredetit (de)
Ottis genießt mit Freundin Mabel die Frühlingssonne :-) Ottis Hundehütte mit neuem Sonnendeck :-) Und nun ist sein schöner Sessel wirklich Geschichte, er hat vorgearbeit und Joel hat den Rest erledigt ;-). Ottis testet sein neues Bett, gesponsert von Conny :-) Ottis hat es sich mittlerweile in einem Aussengehege "gemütlich" gemacht, sein Lieblingsplatz ist ein ausrangierter Sessel, eine Sonnenterrasse wird ihm auch noch gebaut. Von dort aus hat er auch keine Ausbruchversuche mehr gestartet. Vielleicht findet sich ja doch noch das passende Zuhause für ihn mit komplettem Familienanschluß, wo er nie alleine bleiben muss? Wir würden es uns so sehr für diesen netten Bären wünschen. Ha, kaum zu glauben aber wahr! Andere Kerle mag er nun doch nicht mehr fressen, und dreht jetzt friedlich seine Runden mit ihnen :-). Ottis schaut, als könne er kein Wässerchen trüben, doch das täuscht... Das alte Männlein ist sehr "freiheitsliebend", gelinde ausgedrückt, und hasst es, eingesperrt oder alleine zu sein, was er mit einer enormen Zerstörungswut zum Ausdruck bringt. Schon als Mara und Paul ihn aus der Ecarisaj holten, sagte einer der dort arbeitenden Tierärzte, dass er bei ihnen die Elektrik aus der Wand geholt habe... Die beiden haben es abgetan mit "ja, wer´s glaubt... "... Bis sie selber Zeuge wurden. Zwei Türen, neu verlegte Kabel, Zaun von seinem Außenbereich, all das wurde schon Opfer seiner kaum mehr vorhandenen Zähne. Und wenn man nicht mehr beißen kann, dann versucht man halt zu buddeln. Drunter durch (dem Zaun), oder direkt durch (die Tür). Klingt in manchen Ohren vielleicht lustig, ist es aber keinesfalls. Nicht für ihn, nicht für seine Betreuer, und auch nicht für Conny und Heiko, die ihm eigentlich ein schönes Zuhause geben wollten. Wir gehen stark davon aus, dass Ottis niemals zuvor irgendwo "eingesperrt" war, bis auf die Zeit in der Ecarisaj. Aber da zeigte er ja auch schon, was er davon gehalten hat. Er es einfach nicht ertragen kann, wenn man ihm Raum nimmt, und es auch überhaupt nicht mag, allein gelassen zu werden. Und da wird es schwierig und ist bei Conny und Heiko einfach nicht umzusetzen, so dass wir nun auf der Suche sind, nach seinem perfekten Zuhause. Wo er rein und raus kann wie er möchte, ohne viele Stunden allein sein zu müssen. Aber bitte ein Zuhause ohne weitere Rüden, denn die mag er ebenso wenig, wie das oben geschriebene! Mädels sind kein Thema und seine Menschen liebt er, wollen wir das Positive dabei doch nicht vergessen zu erwähnen. Wa
Megjelent előző hónap
