Puddie Pud örökbefogadása
Staffordshire Bull Terrier · Férfi · Felnőtt · 7 évek
Puddie Pud vagyok. Igen, jól hallotta: Puddie Pud. Gondozóim ezt a nevet találták nekem, mert én egy erős staffordshire bullterrier vagyok! Amikor először találkozunk, ne várjon tűzijátékot vagy fejest ugrást. Először az összes fontos dolgot elintézem. Pisilek. Szaglászok. Kakilok. Prioritások, emberek. Ha ez mind megvan, akkor csendesen megnézem, ki is Ön. Nagyon érdekesnek találom az új embereket, de egy kicsit izgalmasnak is. Így általában úgy teszek, mintha láthatatlan lennék. Semmi személyes! Ez csak a taktikám! Először úgy teszek, mintha nem látnám Önt, aztán hirtelen meg szagolgatom az orrát, mintha már évek óta a kedvencem lenne. Simogatás? Hm… talán korán még nem. Távol tartom magam. Soha sem tudni. De ha úgy dönt, hogy rendben van velem, akkor egy visszahúzódó staffordshire bullterribertől egy luxus simogató kutyává változom. Majd a lábára mászok. Vagy legalábbis annak felére, mert nem vagyok éppen kicsi, ugye. És aztán… a legnagyobb szenvedélyem! GOLYÓK! Ó, ember. Ha labdát dobál, akkor én egy izmos rakéta leszek fülekkel. Futok, mintha az olimpián versenyeznék és senki sem mondta volna meg, hogy nem nyerhetek aranyérmet. Fantasztikusnak találom. Tényleg. Ön dobja, én futok. Ön újra dobja, én gyorsabban futok. Ha… és én úgy nézek rá, mintha „Miért? Már vége? Hogy kell hívnom az állatorvost?” nézést. A kiengedés még mindig egy kicsit trükkös. Egy jutalomfalatot biztosan megengedek. De ha másképp szeretné, akkor gyakorolnunk kell. De van még valami. Adjon nekem egy húzó játékot, és megmutatom Önnek, hogyan lehet tornádót csinálni csak a nyakizmaival. Minden irányba rángatom azt a dolgot. Balra, jobbra, fel, le… feltétlenül figyeljen az ujjai és a bokái körül, mert lelkesedésemben véletlenül elkaphatom őket. Úgy értem: ha a labda repül, én is repülök. Végül is szenvedélyes kutya vagyok. Így lehet, hogy nem vagyok az a fajta kutya, aki rögtön a korlátokhoz ugrik, amikor Ön elmegy mellette. Lehet, hogy nem tűnök ki azonnal a tömegből. De ha ad egy kis időt… ha hagyja pisilni, kakilni, szaglászni és csodálni legjobban mutató közömbösségemet… akkor felfedezi, hogy valójában egy nagyon cuki, érzékeny és vicces simogató rakéta vagyok. És lehet, nagyon-nagyon lehet, hogy Ön az a személy, akinek parkolhatom a labdámat, húzó játékomat és szívemet.
Olvasd el az eredetit (nl)
Hoi! Ik ben Puddie Pud. Ja, je hoort het goed: Puddie Pud. Mijn verzorgers vonden dit de perfecte naam voor zo'n stoer staffie als mij! Als je mij voor het eerst ontmoet, verwacht dan geen vuurwerkshow of salto’s hoor. Ik ben meer van. Eerst even alle belangrijke zaken regelen. Plassen. Snuffelen. Poepen. Prioriteiten, mensen. Pas als dat allemaal klaar is, kom ik eens rustig kijken wie jij bent. Ik vind nieuwe mensen heus wel leuk, maar ook een beetje spannend. Dus ik doe meestal alsof je lucht bent. Niets persoonlijk! Dat is gewoon mijn tactiek! Eerst even doen alsof ik je totaal niet zie en dan, hoppa, ineens sta ik naast je neus te snuffelen alsof je al jaren mijn favoriete mens bent. Aaien? Eh… ja… vroeg in de ontmoeting liever nog even niet. Ik blijf dan net buiten handbereik. Je weet maar nooit. Maar zodra ik besloten heb dat je oké bent, verander ik van afstandelijke Stafford in knuffelplak-kleefhond deluxe. Dan kruip ik zo op schoot. Of in ieder geval de helft van mij want ik ben niet bepaald klein, hè. En dan… mijn allergrootste passie! BALLEN! O, man. Als jij een bal gooit, zie je me veranderen in een soort gespierde raket met oortjes. Ik ren alsof ik meedoe aan de Olympische Spelen en niemand mij heeft verteld dat ik geen gouden medaille kan winnen. Ik vind het fantastisch. Echt. Jij gooit, ik ren. Jij gooit nog eens, ik ren sneller. Jij stopt… en ik sta je aan te kijken met de blik “Waarom? Ben je stuk? Zal ik de dierenarts bellen?”. Loslaten vind ik nog wel een beetje moeilijk. Voor een snoepje laat ik hem zeker liggen. Maar als je het op een andere manier wilt dan moeten we dat even oefenen. Maar er is méér. Geef me een flostouw en ik laat je even zien hoe je een tornado maakt met alleen je nekspieren. Ik schud dat ding alle kanten op. Links, rechts, boven, onder… jij moet vooral oppassen voor je enkels en scheenbenen, want die neem ik per ongeluk nog weleens mee in mijn enthousiasme. Ik bedoel: als het touw vliegt, dan vlieg ik ook. Ik ben nu eenmaal een hond met passie. Dus ja, misschien ben ik niet de hond die gelijk bij de tralies springt als je langsloopt. Misschien val ik niet meteen op in de drukte. Maar als je me even de tijd geeft… als je me even laat plassen, poepen, snuffelen en mijn best-in-show-onverschilligheid mag bewonderen… dan ontdek je dat ik eigenlijk gewoon een superleuke, gevoelige, grappige knuffelraket ben. En misschien, héél misschien, ben jij wel degene bij wie ik mijn bal, mijn flostouw en mijn hart kan parkeren. Groetjes, Puddie Pud
Megjelent 2 hónappal ezelőtt
