Tale e quale örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Idős · 15 évek
A kutyának és az emberi társának hasonlóságai valósak, és a tudományos kutatások ezt megerősítik. A tudományos kutatások az elmúlt 10-15 év során ismételten foglalkoztak a kutya és emberi társával kapcsolatos fizikai és karakterhasonlóságokkal, és néhány ponton jelentős egyetértésre jutottak. A hasonlóság valós, nem csupán érzékelhető. Érinti a személyiség különböző dimenzióit, de részben a fizikai megjelenést is. A fizikai szinten a kutatás főként a szemkör alakjában, kifejezésében és konfigurációjában azonosított hasonlóságokat; egy ismétlődő összefüggés az is, hogy a hosszú hajú nők gyakran olyan fajtákhoz ragaszkodnak, amelyek hosszú füllel rendelkeznek, míg a rövid hajú nők inkább olyan fajtákra szavaznak, amelyek rövid füllel rendelkeznek; meleg és világos színű bundájú kutyákat általánosan kedvelik, különösen a világos hajú emberek; nyugodt emberek, tehát inkább túlsúlyosak, gyakran túlsúlyos kutyákat tartanak; magas és sovány emberek (ektomorfok) inkább olyan kutyákat választanak, amelyek enyhébb megjelenésűek és hosszabb csontjaik vannak (ezek is ektomorfok, tehát), míg alacsony és izmos emberek (endomorfok) rövidebb kutyákat választanak, rövidebb, nehéz csontjaikkal (endomorfok). Az arcképlet szélességének és magasságának aránya, valamint az arcfelület szimmetriája hajlamos az emberi morfológiai vonások hasonlóságára a kutyában. A fizikai hasonlóság gyökere az, hogy a kutya választása két pszichológiában ismert mechanizmus hatására történik: az első a "Egyszerű Exponálás Effektusa", amely azokat a dolgokat kedveli, amelyek ismertek (és nincs semmi ismerettebb, mint a tükör képe, így az ember könnyebben orientálódik a saját ismert és biztonságot nyújtó vonások felé); ez a mechanizmus befolyásolhatja az ember pszihológiai viszonyát a kutyához; a második a „önmag-szerűség”, egy mechanizmus, amely azt mutatja, hogy a humánusok miért preferálják azokat a személyeket és tárgyakat, amelyek a saját megjelenésük (főleg geometriai struktúrák) vonásait tükrözik. De a személyiség és viselkedés területén találja a hasonlóság a legjobb lehetőségeket az előfordulásra. A kutatások jelentős korrelációt azonosítottak a kinyitott emberek és a kutyák, továbbá az agresszív, félénk, vagy érzelmi instabil emberek és a kutyák magas szintű aggodalommal, idegenekkel szembeni félelemmel és tulajdonosuk iránti agresszióval kapcsolatban. Az emberek negatív attitűdje a kutyákkal szemben, vagy magas stresszszintjük miatt gyakran olyan kutyákat tartanak, amelyek nemcsak problémás és aggasztó viselkedéssel rendelkeznek, hanem rossz fizikai egészséggel is. A kutatók szerint legalább három biológiai mechanizmus áll a háttérben ezeknek a hasonlóságoknak: az első az érzelmi fertőzés és ko-reguláció (a kutya és az emberi emberi érzelmi állapotai kölcsönösen befolyásolják egymást; például pozitív interakció esetén a kutyának és az embernek is összefüggés van a szívritmusukkal); a második a idegsejtes másolás (a kutya agyában lévő tükörneuronok segítenek abban, hogy a kutyája érzelmi mintázatait másolja, egy tevékenység, amely hozzájárul az megfigyeléses tanuláshoz, amely lehetővé teszi a kutya számára, hogy tudatosan másolja a referens ember viselkedését); a harmadik a hormonok szinkronizációja (oxitocin, az érzelmi tapasztalatot szabályozó hormon, mind a kutyák, mind az emberek között felszabadul pozitív interakció esetén; kortizol szintek, amelyeket a stresszhormon ismernek, szinkronban vannak a referens ember hajában és a kutyában, különösen akkor, ha egy versenykutyáról van szó). Addig a tudományos kutatások azt mutatták, hogy a komplex hasonlóságok széles köréből kizárólag a tiszta fajtájú kutyák felelősek, amelyek standardizált és előre látható tulajdonságokat mutatnak, ezért könnyebben választhatók ki. A keverék fajtájú kutyáknál hiányzik a megjósolhatóság, így kevés mechanizmus befolyásolhatja a választást, és nem generálhat hasonlóságot még az első pillanatokban sem, de a sokoldalúságuk miatt bizonyosan képesek jól kapcsolódni a referens emberhez, aki a közös élet során megtalál mind olyan egyedi hasonlóságokat, amelyek kevésbé fizikaiak, de biztosan érzelmi és karakterhez kapcsolódóak, valamint kiegészítő vonásokat, amelyek olyan kiválóak, hogy az ember módosítsa a világnézetét, nem a kutya.
Olvasd el az eredetit (it)
Le somiglianze tra il cane ed il compagno umano sono reali e la ricerca lo conferma La ricerca scientifica degli ultimi 10-15 anni si è occupata a più riprese della somiglianza esteriore e di carattere tra il cane e il proprio compagno umano e su alcuni punti ha raggiunto un consenso significativo. La somiglianza è reale e non è una somiglianza solo percepita. Riguarda soprattutto varie dimensioni della personalità, ma in parte anche l’aspetto esteriore. Sul piano fisico, la ricerca ha individuato soprattutto nella forma, nell’espressione e nella conformazione dell’area degli occhi quella dove si concentra maggiormente la somiglianza; una correlazione ricorrente è anche quella tra donne con i capelli lunghi che tendono a preferire razze con le orecchie lunghe e, viceversa, donne con i capelli corti che scelgono razze con le orecchie corte; cani con mantello dai colori caldi e chiari sono universalmente preferiti, ma lo sono soprattutto da persone con capelli chiari; persone sedentarie e quindi più inclini al sovrappeso hanno frequentemente cani obesi; persone alte e snelle (ectomorfe) preferiscono cani dall’aspetto leggero e con ossa lunghe (anch’essi dunque ectomorfi), mentre persone basse e robuste (endomorfe) prediligono cani bassi, con ossa corte e pesanti (ossia endoformi); la larghezza-altezza facciale e la simmetria del viso spingono l’umano verso aspetti morfologici similari nel cane. La radice della somiglianza fisica sta nel fatto che la scelta di un cane è condizionata da due meccanismi noti in psicologia: il primo è l’Effetto di Esposizione Semplice, che porta le persone a preferire ciò che è familiare (e non c’è nulla di più “familiare” che guardarsi allo specchio e conseguentemente orientarsi, senza troppi sforzi mentali, su tratti a cui si è abituati e che trasmettono sicurezza), meccanismo che condizionerebbe l’atteggiamento psicologico della persona verso il cane; il secondo è l’”autosimilarità”, un meccanismo che indica, invece, la preferenza degli umani per persone e oggetti che rispecchiano aspetti (soprattutto di struttura geometrica) del proprio apparire. Ma è sul fronte della personalità e dei comportamenti che la somiglianza trova le migliori opportunità per manifestarsi. La ricerca ha identificato correlazioni significative tra persone estroverse e cani con comportamenti più socievoli, così come tra ansiosi o emotivamente instabili e cani con livelli più alti di ansia, paura degli estranei e aggressività verso i proprietari; persone con atteggiamenti negativi verso il cane o stress elevato tendono ad avere cani non solo con comportamenti problematici e ansiosi, ma anche con scarsa salute fisica. Alla base di queste somiglianze ci sono, secondo i ricercatori, almeno tre meccanismi biologici: il primo è rappresentato dal contagio emotivo e dalla coregolazione emotiva (gli stati emotivi di cani e umani si influenzano reciprocamente: ad esempio, durante un’interazione positiva le frequenze cardiache del cane e dell’umano sono correlate); il secondo è l’imitazione neurale (i neuroni specchio del cervello del cane lo aiutano a imitare schemi emotivi del compagno umano, attività che va a sommarsi all’apprendimento osservazionale che consente al cane di imitare consapevolmente le azioni dell’umano di riferimento); il terzo è la sincronizzazione ormonale (l’ossitocina, ossia l’ormone dell’attaccamento, è rilasciata sia dai cani che dagli umani nei momenti di interazione positiva; i livelli di cortisolo, noto come l’ormone dello stress, sono sincronizzati nei peli dell’umano di riferimento e del cane, soprattutto se si tratta di un cane competitivo). Fin qui la ricerca scientifica, che ovviamente ha evidenziato come la complessa gamma delle somiglianze sia quasi esclusivamente riferibile alle razze pure, le quali esprimono caratteristiche standardizzate e prevedibili e quindi più facilmente acquisibili nel momento della scelta. Per i meticci, la prevedibilità manca e quindi sono pochi i meccanismi che possono condizionare la scelta e generare somiglianze fin dai primi momenti, ma la ricchezza del loro background li rende sicuramente capaci di affiliarsi ottimamente al loro umano di riferimento, che nel corso della convivenza scoprirà sia ineguagliabili somiglianze, meno fisiche ma di certo emotive e caratteriali, sia aspetti di complementarietà talvolta così straordinari che sarà l’uomo e non il cane a modificare la propria visione del mondo.
Megjelent 4 hónappal ezelőtt
