Tuck örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen
A kis Tuck már nincs... A kis Tuck, minden ezen nehézségeken át mutattad a példamutató bátorságodat. Tudtuk, hogy ezzel a gyűlölt csigával, pontosan ezekkel a gyűlölt csigákkal harcoltunk. Cytológiák, histológiák, felvételek követték egymást... Az értékelésed szöveti limfóma esetén tüdőmetasztázisokat mutatott ki és egy gerinccsúcs sarcomát. Minden új fejlemény egyre jobban megdöbbentett minket, és te mutattad meg nekünk a megborulhatatlan bátorságodat. Majd egy harmadik rák is csatlakozott a játékhoz, egy puha száj melanómája, amely műtét nélküli volt... Harcoltál, és mi is döntöttünk úgy, hogy melletted harcolunk. A limfóma reagált kemoterápiára, a sarcoma és a melanóma a sugárkezelésre. Tudtuk, hogy palliatív, nem gyógyító protokollról van szó, és választottuk, hogy segítsünk neked nem szenvedni, és éljél a kis kutyaszerepedben. Olyan boldog voltál, hogy elmenj a sugárkezelési és kemoterápia üléseidre, örömmel mászoltál be a kocsiba, és hagytad, hogy a kivonulók veled együtt legyenek a rákos csapatnál. A sarcoma megerősödött, a melanóma visszaesett, sőt, súlyt is szerzett... Boldogok voltunk, és várakoztunk a következő kemoterápiai ülésre. Hirtelen vasárnap a légzésed nehezebb lett. A sürgősségi osztályra vittük, ahol oxigént kapott. Hetedike, sétálni tudtunk, de a kutyaszakember értékelése nem volt jó, a tüdőmetasztázisok előrehaladtak, és nehéz volt levegőt venni. Így nehéz volt hallani ezeket a szavakat... Konszultáltunk az onkológussal, aki nekünk semmilyen reményt nem adott, a potenciális molekulák nem kompatibilisek voltak a T-limfóma elleni kezelésedhez. És konszultáltunk a házi orvossal is. Szerdán tettük utolsó látogatásunkat. Leállították az oxigént, de lemegyeni a kertbe új légzési nehézség jelentkezett. Lélegzet után kutatni a legrosszabb... Nem tudtuk ezt rád szabadítani... Maradhattunk veled egy kicsit, simogathattunk, beszélhettünk veled, csókolhattunk, elmondhattuk, mennyire szerettük. Ezután elmentél az ölelésünkben, körülveve a szeretetünkkel, és a könnyeink között. Soha többé nem tudunk nevetni és azt mondani "Tuck Tuck Tucky". Nagyon nehéz kezdődött az életed, testvérem Tuck a Broï Kan-ból, egy tenyésztőnél születtél, egyénekekhez kerültél, akiknek nem volt jobb dolguk, mint eladni téged egy közvetítőhöz. Filomène a Broï Kan-ból is hasonló sorsra jutott. Megérkeztél egy peremúti városba, ti ketten túléltétek, de ledobtátok az ajtónk fölött... 20 Shar-pei rövid idő alatt, beleértve Filo és a te kutyádat. Szükség volt a kezelésedre, majd jó családokat kellett találni. Soha nem voltál igazán együttműködő idegenekkel, és nem engedted magad olyan közel. Mégis, egy nap egy család jött. Ők már voltak egy Shar-pei velük, és mindent jobban tudtak, mint bárki. Egy hetet töltöttél velük, és a mi "szakembereink" visszahoztak téged a kedvenc táladdal, mondván, hogy nem etted, miközben mi elmagyaráztuk, hogy nélküle a száraz kajádból nem etted volna... Fura voltál, ezt jól ismertük... A híres tartózkodásod, Mr. "Couine-couine" miatt maradtál velünk. Meg kellett nyugtatni, de olyan jó kutyád volt. Milyen nehéz beszélni rólad múlt időben. Ma Fara gyászol téged, mint mi mind, de í promettálak, hogy gondoskodom róla. Néhány hónapig kiváló étrended volt, hús mellett a hidratált száraz kajával és konzervvel. Kezdetektől kezébe adtuk. Sok étrend-kiegészítőd volt. Minden történt, hogy ne szenvedj. Az utolsó kép, amely megmarad bennem, a kíváncsiságod egy lovon, amelyet gondoztak. Szeretlek, Tucky, és tudom, hogy minden önkéntes könnyezve hallotta ezt a hírt. Mindenki szeret téged, és mindig a szívünkben leszel, bár most még annyira nehéz elfogadni.
Olvasd el az eredetit (fr)
Petit Tuck n’est plus… Mon petit Tuck, durant toutes ces épreuves tu as fait preuve d’un courage exemplaire. Nous savions pertinemment que nous luttions contre ce fichu crabe, plus exactement contre ces fichus crabes. Cytologies,histologies, scanners, se succédaient… Le bilan d’extension de ton lymphome épithéliotrope avait montré des métastases pulmonaires et révélé un sarcome vertébral. Chaque nouvelle nous anéantissait un peu plus, et toi tu nous montrais un courage sans faille. Puis un 3ème cancer est entré dans la danse, un mélanome du palais mou, qui était inopérable … Tu luttais et nous avons choisi de combattre à tes côtés. Le lymphome réagissait à la chimio, le sarcome et le mélanome à la radiothérapie. Nous savions qu’il s’agissait d’un protocole palliatif et non curatif, et nous avons choisi de t’aider à ne pas souffrir et à vivre ta petite vie de chien. Tu étais tellement heureux d’aller à tes séances de radiothérapie et de chimio, avec joie tu montais dans la voiture et tu quittais tes bénévoles pour rejoindre l’équipe de cancéro. Le sarcome était consolidé et le mélanome avait régressé, tu avais même grossi… Nous étions heureux et attendions la prochaine séance de chimio. Subitement dimanche ta respiration est devenue difficile. Nous avons foncé aux urgences où tu as été mis sous O2. Lundi nous avons pu nous promener un peu, mais le bilan de la clinicienne n’était pas bon, les métastases pulmonaires avaient progressé et tu étais en détresse respiratoire. Comme il était dur d’entendre ces mots… Nous avons consulté l’oncologue qui ne nous a laissé aucun espoir, les molécules potentielles étaient incompatibles avec ton traitement pour lutter contre le lymphome T . Nous avons aussi consulté ta généraliste . Mardi nous t’avons rendu notre dernière visite. Tu avais été sevré à l’O2, mais descendre dans le jardin provoquait une nouvelle détresse respiratoire. Chercher son air est ce qu’il y a de pire… Nous ne pouvions pas t’infliger ça… Nous avons pu rester un moment avec toi, te faire des câlins, te parler, t'embrasser, te dire combien nous t’aimions. Puis tu es parti dans nos bras, entouré par notre amour, et baigné par nos larmes. Plus jamais nous ne pourrons te dire en riant « Tuck Tuck Tucky ». Tu avais bien mal commencé ta vie Frère Tuck du Broï Kan, né dans un élevage, vendu à des particuliers qui n’avaient rien trouvé de mieux que de te revendre à un trafiquant. Filomène du Broï Kan avait subi le même sort. Arrivés dans une cité le long du périphérique, vous aviez eu la vie sauve, mais aviez été jeté par dessus nos grilles…. 20 Shar-pei en peu de temps, dont une portée de Filo et de toi. Il avait fallu vous soigner, puis s’assurer de vous trouver de bonnes familles. Tu n’as jamais été très coopératif avec les inconnus et ne te laissait pas trop approcher. Pourtant, un jour il y a eu une famille. Ils avaient déjà une shar-pei et connaissaient tout mieux que tout le monde. Tu as passé une semaine chez eux et nos « experts » t’ont ramené avec ta boîte préférée, en disant que tu n’avais pas mangé, alors que nous avions expliqué que sans cette boîte dans tes croquettes tu ne mangeais pas… Tu chipotais, on le savait bien… Ta réserve légendaire M. « Couine-couine » t’a fait rester avec nous. Il fallait savoir t’apprivoiser, mais tu étais un si gentil chien. Comme il est difficile de parler de toi au passé. Aujourd’hui Fara te pleure, comme nous tous, mais je t’ai promis de prendre soin d’elle. Depuis plusieurs mois tu avais un régime exceptionnel, viande en plus des croquettes réhydratées et de la boîte. Nous te donnions à manger à la main. Tu avais de nombreux compléments alimentaires. Tout a été fait afin de t’éviter la moindre souffrance. La dernière image qui restera gravée en moi, sera celle de ta curiosité face à un cheval, lui aussi en soins. Je t’aime mon Tucky, et je sais que tous les bénévoles ont les yeux brouillés en apprenant cette nouvelle. Nous t’aimons tous et tu es pour toujours dans nos cœurs, même si pour l’instant nous avons encore tellement de mal à réaliser.
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
