Yo soy Mocho… örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Kisbárány · 4 hónapok
...És nem vagyok már veszett macska. Én vagyok Mocho, és átmentem egy jobb életbe... A hideg és a veszélyek a háta mögött vannak; soha többé nem szenvedek... Hé?... Mi az arckifejezés, ember?... Ezek a bánatos arcok?... Nem, ember, nem mentem el!... Élve és jól vagyok, az átmenet egy jobb életbe teljesen betű szerinti, most jobban élhetek!... És oké, kicsit dramatizáltam... Szóval a legjobb lenne, ha hallanád a történetemet: Már a születésem óta élek egy vadmacskakolóniában, sok veszélyt ismertem, elviseltem a hideget meg a meleget, néha nagyon nehéz volt... De én is éltem a szabadságban, ételt és gondoskodást kaptam: vadmacska voltam, szabad és boldog spiritus, mert emberek járnak a vadmacskakolóniánkhoz, akik gondoskodnak rólunk, etetnek minket, tisztán tartják a helyet, és biztosítják, hogy jól vagyunk. Egy idővel elfogtak sterilizálásra. Az jó, mert megelőzi a betegségeket, kevesebbet harcolunk, és ellenőrzi a vadmacskakolónia szaporodási arányát... Ezt nem tudtam, de amikor meggyógyultam a beavatkozás után mindent megtudtam, és tetszett, hogy az emberek ennyi ötlettel rendelkeztek. A sterilizálás gyors volt, nem fájt, és visszamentem a vadmacskakolóniámhoz, hogy folytassam a kalandjaimat... Mondhatom, voltak dolgok, amikre gondoltam. Átmentem egy jobb életbe, a hideg és a veszélyek a háta mögött vannak... De ne sírjanak értem... Döntöttem, hogy házi macska leszek!! Be kell valljam, hogy ez az élmény nagyot változtatott bennem. Mindig kíváncsi voltam az emberekre, én vagyok azok a vadmacskák, akik nem gyanakszanak vagy félik, talán öröklött a házi instinktus... Macskák vagyunk, nem teljesen háziak, nem teljesen vadak; összetettek, csodálatosak és nagyon, nagyon okosak, különben is... A lényeg az, hogy mindig közeledtem az emberekhez, de az állatkórházban töltött időm miatt elgondolkodtam. Azzal a macskákkal, akikkel találkoztam, elmondták nekem, mennyire jó az élni az emberekkel... Néhányuk rabszolga, és úgy bánnak a macskákkal, mint valós egyiptomi istenek! – ezt mondták... Keresek otthont... Nem hittem igazán, van néhány nagyon képzelgős macska, de egy napon éreztem magam egy kicsit rosszul, és a kolónia gondozója, aki azonnal észrevette, elvitt La litter-be, és mivel egy kicsit szégyenlőtlen vagyok, döntöttem, hogy tetszett az emberek, akik felkaptak... Nem kellett elmondani a nevemet, azonnal kitalálták: Mocho! És nagyon jól bántak velem. Házi macska vagyok és nagyon szeretetteljes... Jöjjön, ismerkedjen meg velem! WhatsApp: 682.52.90.55 Megtöltöttem egy ideig gondozócsaládhoz, hogy meggyógyuljak a megbetegedésemből, nem volt komoly. És abban az idő alatt rájöttem, hogy amikor az emberek szeretetteljesen gondoskodnak rólunk, nagyon jó társak lehetnek. És úgy éreztem, mintha egy igazi egyiptomi isten lettem volna, ezt nem tagadom... Ezért keresek otthont, hogy ott élhessek, hat éves vagyok, és nem akarok többet a utcán maradni... Tudom, hogy egy kicsit szégyenlőtlen vagyok, de meggyőződtem arról, hogy az élet az emberekkel érdemes. Úgy is ígérhetem, hogy sok szeretetet fogok adni cserébe az örömös otthonomért, amit annyira szeretnék. Szeretné megismerni? Én vagyok Mocho, és fel tudja kérdezni engem egy WhatsApp üzenettel a 682.52.90.55-re.
Olvasd el az eredetit (es)
… Y ya no soy un gato callejero. Yo soy Mocho, y he pasado a mejor vida… Atrás quedaron el frío y peligros de la calle; ya nunca más sufriré… ¿Eh?… ¿A qué viene esa cara, humano?… ¿Esos pucheros?… ¡No, hombre, no, que no he estirado la pata!… Estoy vivito y coleando, lo de pasar a mejor vida es completamente literal, ¡que ahora vivo mejor!… Y vale, estaba dramatizando un poco… Bueno, lo mejor será que os cuente mi historia: desde que nací he vivido en una colonia, superando muchos peligros, aguantando el frío y el calor, y a veces ha sido muy duro… Pero también he vivido en libertad, alimentado y cuidado: he sido un gato feral, un espíritu libre y feliz, porque a mi colonia vienen personas que se preocupan por nosotros, nos ponen comida, mantienen el sitio limpio y se aseguran de que estamos bien de salud. Hace algún tiempo, me capturaron para esterilizarme. Eso está muy bien, porque previene enfermedades, nos peleamos menos y se controla la natalidad de las colonias… Yo no lo sabía, pero lo escuché todo mientras me recuperaba de la intervención y me gustó mucho que los humanos tuvieran todas esas ideas. La esterilización fue rápida, no me dolió nada y volví a mi colonia a continuar con mis andanzas… Eso sí, se me quedaron algunas cosas dando vueltas en la cabeza. He pasado a mejor vida, atrás quedaron el frío y los peligros de la calle… Pero no llores por mí… ¡¡He decidido ser un gato casero!! Tengo que reconocer que la experiencia me marcó bastante. Yo siempre he sentido curiosidad por los humanos, soy de esos ferales que no desconfían ni tienen miedo, supongo que he heredado mucho instinto doméstico… Los gatos somos así, ni domesticados del todo, ni salvajes completamente; complejos, fascinantes y muy muy listos, modestia aparte… El caso es que siempre me he acercado a la gente, pero mi paso por el albergue me hizo reflexionar. Los gatos con los que me crucé me comentaron cosas, lo bien que se vive en compañía de los humanos… ¡Algunos son como esclavos y tratan a los gatos como auténticos dioses!, eso me decían… Buscando un hogar… No me lo creí demasiado, hay algunos gatos muy fantasiosos, pero un día me sentí un poco malito y la cuidadora de mi colonia, que lo notó enseguida, me llevó a La Camada y, como soy un poco sinvergüenza, decidí que me gustaban las personas que me habían recogido… No tuve que decirles ni mi nombre, lo adivinaron a la primera: Mocho! Y me trataron muy bien. Soy un gatito casero y muy mimoso… Ven a conocerme! WhatsApp al 682.52.90.55 He estado un tiempo en casa de acogida para recuperarme de mi resfriado, no era nada grave. Y, en ese tiempo, me he dado cuenta de que los humanos, cuando nos quieren y nos cuidan, son muy buenos compañeros. Y me he sentido tratado como un auténtico dios egipcio, no os voy a engañar… Por eso busco un hogar para vivir, tengo seis añitos y ya no quiero estar en la calle… Sé que soy un poco sinvergüenza, pero me he convencido de que la vida con humanos merece la pena. Yo también prometo dar mucho cariño a cambio de ese hogar feliz que tanto deseo. ¿Quieres venir a conocerme? Yo soy Mocho y puedes preguntar por mí escribiendo un WhatsApp al 682.52.90.55 .wrgf-header-label { color: !important; .wrgf-footer-label { color: # !important; .b-link-stroke .b-top-line { background: rgba(10, 194, 210, 0.5); .b-link-stroke .b-bottom-line { background: rgba(10, 194, 210, 0.5); .b-wrapper { .wrgf-header-label { font-family: Arial !important; .wrgf-footer-label { font-family: Arial !important; (min-width: 992px) { width: 48% !important; width: 33.30% !important; width: 24.90% !important; (max-width: 992px) { .wrgf-header-label { (min-width: 993px) { .wrgf-footer-label { Antes vivía ahí fuera Antes vivía ahí fuera Ahora quiero vivir en una casa Ahora quiero vivir en una casa Manda un WhatsApp al 682.52.90.55 Manda un WhatsApp al 682.52.90.55 jQuery(window).imagesLoaded(function () { jQuery( window ).load(function() { jQuery('.gallery1').masonry({ itemSelector: '.wl-gallery', // jQuery('.gallery1').imagesLoaded(function () { // jQuery('.gallery1').masonry({ // itemSelector: '.wl-gallery', jQuery('.swipebox').imagesLoaded(function () { jQuery('.swipebox').swipebox({ hideCloseButtonOnMobile: false, // jQuery('.gallery1').imagesLoaded(function () { // jQuery('.gallery1').masonry({ // itemSelector: '.wl-gallery', // jQuery('.gallery1').imagesLoaded(function () { // jQuery('.gallery1').masonry({ // itemSelector: '.wl-gallery', (function (jQuery) { jQuery('.swipebox').swipebox({ hideCloseButtonOnMobile: false, jQuery('.gallery1').imagesLoaded(function () { jQuery('.gallery1').masonry({ itemSelector: '.wl-gallery',
Megjelent 4 hónappal ezelőtt
