Clausi örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Fiatal · 1 év
Egy idős opihund el kellett hagynia otthonát az életkor miatt. Eredetileg a szegény dögnek meg kellett halnia, de a háziállatorvos nem akarta! Így Opilein Clausi hozzánk került. Egy teljesen új környezetben, sok más kutyával együtt teljesen stresszes volt számára. Nem csoda, hogy napokig nem evett, és aggódni kezdtünk. A szoba legtávolabbi sarkába rejtőzött, és magában nyöszörgött. Le kellett kötözni, hogy el tudja vinni sétálni, különben nem jött volna ki. Az utcán egy kicsit nyugodtabb volt, és óvatosan szaglászott a környéket, vagy csak a hazafelé vezető utat kereszte? Nem tudjuk, de nekünk is nehéz nézni, milyen nehéz idősebb kutyáknak megalkotni magukat, amikor elveszítik szerettet otthonukat. De végül megtörtént, és egy kis ajándékot harapott meg, majd hozzánk és a szobában lévő többi kutyahegyhez jött. Különösen felizgatta Maxe, aki most már "kaszára" van, és lassan megengedik neki, hogy ismét részt vegyen a normál kutyaságban. Azonban még mindig be akart menni Maxe ágyába, és ölelgetni akarta, de ez nem mindenre passzolt. Most, hogy a mindennapi élet beállt, Clausi jól ismeri a napi rutint. Még a kutyaszállító is ízlik neki, de nagyon figyelnünk kell a kisajándékokra – a különösen jelentős túlsúly miatt. Hamarosan orvosi vizsgálatra kerül sor, és a kis ember teljesen átvizsgálják. Sajnos ezekben az években elhanyagolták. A túlsúly gyakran szépséghibákat hagy, és valószínűleg néhány „felújítási projekt” vár rá.
Olvasd el az eredetit (de)
Wieder ein alter Opihund, der auf seine alten Tage sein Zuhause verlassen musste. Eigentlich sollte der Arme eingeschläfert werden, doch der Tierarzt lehnte dies ab! Und so gelangte Opilein Clausi zu uns. Alleingelassen von den ihn vertrauten Menschen, in eine völlig neue Umgebung mit vielen anderen Hunden war für ihn purer Stress. Kein Wunder also, dass er tagelang sein Futter nicht anrührte und wir uns Sorgen machen mussten. Er versteckte sich in der hintersten Ecke des Zimmers und winselte vor sich hin. Zum Gassigehen mussten wir ihn dort anleinen, denn sonst wäre er nicht hervor gekommen. Draußen war er dann ein wenig entspannter und schnüffelte vorsichtig die Umgebung ab oder suchte er einfach nur den Weg nach Hause? Wir wissen es nicht und auch für uns ist es nicht leicht mit ansehen zu müssen, wie schwer es Hunden im hohen Alter fällt sich umzustellen, wenn sie ihr geliebtes Zuhause verlieren. Doch dann endlich war es soweit und er nahm schon mal ein Leckerchen und kam zu uns und den anderen Fellis im Zimmer. Ganz besonders freute er sich über Maxe, der seine „Boxenruhe“ nun hinter sich hat und langsam wieder am normalen Hundeleben teil nehmen darf. Allerdings wollte er dann noch in Max´es Bettchen und mit ihm kuscheln, doch das passte nicht so richtig. Mittlerweile ist der Alltag eingekehrt und Clausi kennt den Tagesablauf sehr genau. Auch das Hundefutter schmeckt ihm zwischenzeitlich, allerdings müssen wir mit den Leckerchen – aufgrund seines doch erheblichen Übergewichts – sehr aufpassen. Demnächst wird ein Besuch beim Tierarzt anstehen und der kleine Mann einmal von Kopf bis Fuß durchgecheckt. Leider ist dies die ganzen Jahre versäumt worden. Das Übergewicht hinterlässt meist unschöne Spuren und wir rechnen schon mit einigen „Baustellen“. Letschow, im Februar 2025
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
