Demija örökbefogadása
Nő · Fiatal · 2 évek
A szürke kisbárány már két hetes korától van az állatmenhelyen, amikor hozzánk jött anyukájával és nővéreivel, testvéreivel. Mind a többiek már otthon vannak, csak Demija maradt, és valószínűleg egész életében itt fogja tölteni... A kisbárány vizeletinkontinencia, valószínűleg születési rendellenesség, amit jelenleg nem lehet megelőzni. Amikor egy hónapos volt, ultrahangot csináltak neki – "nem látunk semmit, hagyjuk növekedni" – mondta a doktor, és hat hónaposan is – "még mindig nem látszik rendellenesség az organokban". Kikaparták a kisbárányt – semmi nem változott. Demija megfelelően használja a macskakakast minden ürítéshez, sajnos gyakran előfordulnak mégis csalálló nyomok... Az egyetlen esély arra, hogy a kisbárány az állatmenhely falaion kívül éljen, egy vidéki házban, de nem egyszerűen egy romos raktárban puffogó egeret kereső állatként. Demija vágyik az emberi figyelemre, és ha alkalma lenne egy tulajdonos közelébe kerülni, biztosítani kell, de a nap nagy részét kültérben töltheti, például egy modern melléképületben, ahol napi néhány vizeletfolt nem jelent problémát, télen pedig meleg és kényelmes. És a gazdáknak azoknak kell lenniük, akik gondoskodnak a kismacskáról, időnként orvosi ellátásra viszik, simogatják és kedvelik. Demija kommunikatív, szeretetteljes és önszabályozó, nem engedi magát bántani, és ha másképp gondol valamire, mint egy ember, azt elfogadni kell, könnyen harap a kezet vagy a mancsával csap. Röviden, egy szeretetteljes személyiség.
Olvasd el az eredetit (lv)
Pelēcīgā jaukule patversmē dzīvo kopš divu nedēļu vecuma, kad pie mums nonāca kopā ar mammu un māsām, brāļiem. Visi pārējie jau katrs savās mājās, vien Demija iepalikusi un, iespējams, savu mūžu mūsmājās arī vadīs… Kaķenītei ir urīna nesaturēšana – visticamāk, iedzimta pataloģija, ko novērst pagaidām nav iespējams. Uz ultrasonogrāfiju mince devās gan mēnesi veca – “neko neredzam, lai paaugas”, skanēja dakteru teiktais, gan 6 mēnešus veca – “joprojām nekādu anomāliju orgānos neredzam”. Sterilizēja kaķenīti – nekas nemainās. Demija kārtīgi iet uz kastīti visas darīšanas kārtot, diemžēl, nodevīgās čuru piles tik un tā mēdz krist… Vienīgā iespēja mincei dzīvi vadīt ārpus patversmes sienām ir kādā lauku mājā, taču ne kā tikai peļu ķērājai pussabrukušā šķūnī. Demija alkst cilvēku uzmanības un iespējai būt saimnieku tuvumā viņai ir jānodrošina, taču diennakts lielāko laika daļu viņa varētu vadīt ārā, tostarp uzturoties, piemēram, kādā mūsdienīgā palīgtelpā, kurai nekaitētu dažas urīna piles ik dienu, bet ziemā tur būtu silti un omulīgi. Un saimniekiem jābūt tādiem, kas par minci rūpēsies, vajadzības gadījumā pie daktera vedīs, lolos un lutinās. Demija ir komunikabla, mīļa un vienlaikus arī pašpietiekama, sev pāri darīt neļaus un, ja viņai par kaut ko būs citāds viedoklis, nekā cilvēkam, likts to respektēt, viegli iekožot rokā vai pavicinoties ar ķepu. Vārdu sakot- mīļums ar raksturiņu.
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
